Utero-hüvely prolapsus: mi a javasolt kezelés?
A méh-hüvelyi prolapsus rendkívül aktuális patológia, mivel a nők átlagéletkorának növekedésével egyre több nő szembesül ezzel a nőgyógyászati patológiával.
A női nemi szervek tartószerkezeteinek meghibásodása egy sor olyan probléma kialakulásához vezet, amelyek befolyásolják a nő életminőségét
Valójában a prolapsus kényelmetlenséget okoz, amikor a nő sétál, ül vagy nemi közösülés közben; a hólyag és a végbél működését is zavarja, ami az első esetben vizelet-inkontinenciához, vizelési nehézségekhez és visszatérő húgyúti fertőzésekhez, a második esetben pedig megváltozott székletürítéshez, például székletürítési nehézségekhez vezet.
Ehhez új problémafelismerésre van szükség a nő részéről, a nőgyógyász részéről pedig új szemléletmódra van szükség a nő sajátosságainak felmérésében a legmegfelelőbb terápiás kezelés meghatározása érdekében, amely lehet gyógyszeres, rehabilitációs és/vagy műtéti.
A terápiás program azonban nem lehet sztereotip, hanem testreszabottnak kell lennie, számszerűsítve a prolapsus objektív entitását és mindenekelőtt a rendellenességek szubjektív jelentőségét értékelve.
Nyilvánvaló, hogy az enyhe, tünetmentes méh-hüvelysüllyedést nem szabad sebészileg kezelni, mivel a műtét az életminőség romlásához vezethet, kezdetben nem létező tüneteket okozva.
Ezt követően megfelelő gyógyszeres kezeléssel vagy gyakorlatokkal kell beavatkozni, hogy helyreállítsák a medencefenék izomműködését, ami alapvető fontosságú a kismedencei zsigerek támogatásában.
A műtétnek manapság nincs korhatára: a perioperatív eljárások és az aneszteziológiai technikák fejlődésének köszönhetően még idős, gyakran 80 év feletti nők is műtéten esnek át, ha prolapsus miatt rokkantak.
A méh-hüvelyi prolapsus négy fokozata
A méh-hüvelyi prolapsus a méh és a hüvely falának lefelé ereszkedése, amely a hólyaghoz és a végbélhez kapcsolódik.
A zsigerek süllyedésének mértékétől függően a prolapsus négy fokozatát különböztetjük meg:
1. fokozat: amikor a szerv még a hüvelyben van;
2. fok: amikor kinyúlik a hüvelyi introitusba;
3. osztály: amikor az introituson kívülre áll;
4. osztály: amikor teljesen kint van.
A prolapsus az egyik leggyakrabban előforduló nőket érintő patológia, mivel több mint 50%-uk kismedencei támaszhiányt mutat, és 10-20%-ban jelentős klinikai tünetek jelentkeznek.
Általában ezeket a kismedencei zsigereket anatómiai helyzetükben kétféle támasz tartja; támasztórendszer, amelyet a medencefenék izmai képviselnek, különösen a végbélnyílás felemelő izma; és egy felfüggesztő rendszer, amelyet az endopelvics fascia kötőszövete, különösen a kardinális és a méh-szakrális szalagok alkotnak.
Ezeket a támaszokat az élet során megváltoztathatják a traumatikus inzultusok vagy a sejtek öregedése.
Utero-hüvelyi prolapsus: mik az okok
A méh-hüvelyi prolapsus leggyakoribb oka a szülés és a menopauza.
Valójában a prolapsus gyakrabban fordul elő többszülő nőknél, míg ritka a nullszaldó nőknél; sőt főleg a menopauza után fordul elő.
Szülés esetén az expulzív periódusban a magzati fej a hüvelycsatorna mentén haladva izom- és kötőszerkezeti elváltozásokat okozhat.
A menopauza során a petefészkek funkcionális aktivitásának megszűnésével a kollagén és a rugalmas rostok fokozatos elvesztése következik be, ami a fasciális támasz gyengüléséhez vezet.
Ezen kívül vannak más tényezők is, amelyek a hasi nyomás krónikus növekedéséhez vezetnek, például köhögés, krónikus székrekedés, nehéz munka.
A méh-hüvelyi prolapsus tünetei
A prolapsus tünetei magához a prolapsus mértékéhez kapcsolódnak, és nőről nőre változnak.
A leggyakrabban jelentett tünet a méh és a hüvely idegen testként való lefelé esésének érzése.
Ha cystocele vagy rectocele van jelen, más panaszok is társulnak.
A cystocele vizelési nehézséget okoz, és gyakran arra kényszeríti a nőt, hogy félig ülő testhelyzetben vizeljen, amíg manuálisan át kell helyeznie a prolapsust a vizeléshez; máskor megerőltetéskor önkéntelen vizeletvesztés jelentkezik; egyéb esetekben előfordulhat sürgős vizelés, inkontinenciával vagy anélkül, gyakori nappali és éjszakai vizelés.
A rectocele szinte mindig tünetmentes, bár a nagy fokú székletürítési nehézséget okozhat, ami arra kényszeríti a nőt, hogy a székletürítéshez áthelyezze a rectocele-t.
Gyakran a nő is beszámol a szexuális kapcsolat során felmerülő problémákról, fájdalommal vagy anélkül.
A vizelet inkontinencia, ha jelen van, higiéniai-szociális szempontból a legsúlyosabb rendellenesség.
A megfelelő terápiás megközelítés szempontjából alapvető fontosságú, hogy különbséget tegyünk a kényszerinkontinencia (IUS), azaz a vizelet elvesztése olyan erőfeszítések után, mint a köhögés, tüsszögés stb., és a kényszerinkontinencia, azaz a vizelet elvesztése között intenzív vizelési ingert követően.
Valójában a stressz-inkontinenciát általában elsősorban medencefenék-rehabilitációval kezelik, és csak az utóbbi sikertelensége után műtéti korrekcióval (mini-slinging); a kényszerinkontinenciának viszont nincs sebészeti javallata, csak orvosi-rehabilitáció.
Különösen bonyolult esetekben, illetve műtéten áteső nőknél további műszeres urodinamikai vizsgálat szükséges, amely lehetővé teszi a páciens vizeletfunkciójának pontosabb jellemzését.
Végül fontos figyelembe venni a prolapsus által elfedett stressz vizelet inkontinencia lehetőségét, amelyet magának a prolapsusnak a repozicionálási manővereivel kell kimutatni az uro-nőgyógyászati értékelés során.
Valójában egy terjedelmes cystocele jelenléte határozza meg a húgycső térdét, amely megakadályozza a vizelet megterheléskor történő kiszökését, elfedve az inkontinenciát, amely a prolapsus műtéti helyreállítása után fordulhat elő.
Méhhüvelyi prolapsus kezelés és medencefenék rehabilitáció
A méh-hüvelyi prolapsus kezelésének célja a nő kielégítő életminőségének helyreállítása.
A terápia célja alapvetően négy
- tünetek megszüntetése
- az anatómia helyreállítása
- visszaállítja a normál működést
- biztosítsa a tartós eredményt.
A kihívás az, hogy ezeket az eredményeket sebészeti beavatkozás nélkül érjük el.
Ennek eléréséhez a 3 alapvető lépés
medencefenék rehabilitációja testtartási rehabilitációval kombinálva;
helyi ösztrogénterápia vagy nemrégiben vaginális praszteron menopauzás nőknél;
az új szilikon pesszáriumok, mind a kocka, mind a gyűrű használata méhhüvelyi prolapsusban szenvedő nők számára, vagy a húgycsőtámogatással ellátott tálos pesszáriumok használata prolapsusban és kapcsolódó vagy maszkos IUS-ban szenvedő nőknél.
A medencefenék rehabilitációja magában foglalja a biofeedback-et, a funkcionális elektrostimulációt és a kinezioterápiát
A biofeedback lehetővé teszi a nő számára, hogy tudomást szerezzen testének egy olyan részéről, amely általában nem ismerős (1 nőből 2 nem tudja koordináltan mozgatni a medencefenékét parancsra).
A kontrakciós kísérlet során gyakran egyszerre mozgatja a hasizmokat, a fenéket és az adduktorokat: a Biofeedback célja az antagonista (hasi) és agonista (adduktorok és fenék) szinergiák megszüntetése.
Ez úgy történik, hogy egy szondát helyeznek a hüvelybe, és két tapadó elektródát helyeznek a hasra: a transzducerekhez csatlakoztatott eszköz mutatja a páciensnek az izomösszehúzódás eredményét, így a nő megtanulja elkülöníteni a perineális összehúzódást a hasi összehúzódástól.
Azokban az esetekben, amikor az izmok irányítása csekély, a funkcionális elektrostimuláció használható, amelynek célja a medencefenék izomzatának passzív összehúzódásának meghatározása, amelyet a páciens fokozatosan megtanul irányítani.
Amikor a medencefenék izomzata tudatosult, a perineális kinezioterápiát folytatjuk, amely a rehabilitációs terápia sarokköve.
A pácienst egy sor izom-összehúzó és relaxációs gyakorlatra tanítják, amelyeket otthon is végezhet.
Lényeges, hogy a nő minden alkalommal a medencefenéket használja, amikor meg kell erőltetnie magát, hogy megtámassza a medencei zsigereket, és kijavítsa a prolapsussal összefüggő vagy sem az IUS-t.
A testtartási rehabilitációt mindig ehhez a perineális gondozáshoz kell kapcsolni: álló nőben a megfelelő medencedőlés lehetővé teszi az endo-abdominalis erők kivezetését a keresztcsonti homorúságba.
Ha ez a hajlam megváltozik, a fiziológiás ágyéki lordózis növekedésének vagy csökkenésének jelenségei miatt, az endoabdominalis erők eredő vektora előrehalad, és az urogenitális hiatuson, a medencefenék gyenge pontján kisül, ami meghatározza olyan alanyok, akiknél már szubklinikai fascia elváltozások, az endopelvicus zsigerek progresszív descensusa méh-vaginális prolapsus és/vagy IUS megjelenésével vagy súlyosbodásával.
A posztmenopauzás nőknél a helyi ösztrogének alkalmazása alapvető fontosságú, ami lehetővé teszi az optimális hüvelyi trofizmus helyreállítását, a hüvelyszárazság és az ebből eredő kellemetlen érzések eltűnésével, az irritatív húgyúti rendellenességek jelentős javulásával, valamint a súly- és tömegérzet megszűnésével. prolapsusok.
Új terápiás stratégiák
De az innováció, amely forradalmasította a terápiás stratégiát a méh-hüvelyi prolapsus esetében, az új szilikon pesszáriumok, gyűrű vagy kocka alakúak.
Uroginekológiai Centrumunkban ezen eszközök használatának köszönhetően több mint felére sikerült csökkenteni a sebészeti beavatkozások számát, jelenleg csak olyan nőket operálunk, akik elutasítják a pesszáriumot, illetve azokat, akik többszöri próbálkozás ellenére sem. életminőségük kielégítően helyreállt.
A kockapesszárium egy különböző méretű szilikon kockából áll, amelyet a beteg reggel behelyez, majd este kivesz.
A prolapsus az állással kapcsolatos probléma: amikor a nő az ágyban fekszik, nincs szüksége a pesszáriumra, mert a prolapsus visszaesik a helyére.
Az éjszakai eltávolítás előnye, hogy megszűnnek azok a kis eróziók, amelyek a pesszáriumnak a hüvelyben hónapokig tartó fennmaradásával járnak, ami a gyűrűs pesszáriumnál jelentkezik.
Azoknak a nőknek, akiknek nehézséget okoz a kockapesszárium fel- és levétele, javasolható egy szilikongyűrű, amelyet 6 havonta eltávolít az orvos, és 20-30 napos szünet után helyezi vissza.
Azok a nők, akiknél ezekkel a pesszáriumokkal IUS-t jelentenek, húgycsővel megtámasztott pesszáriummal kezelhetők, ami megszünteti a jelentett kényelmetlenséget.
A pesszáriumkezelés egy életen át tarthat jelentősebb mellékhatások nélkül, és bármely életkorban alkalmazható: lehetővé teszi, hogy az ember bármilyen tevékenységet végezzen anélkül, hogy a prolapsussal kapcsolatos kellemetlenségeket érezné.
Méhhüvelyi prolapsus műtéti kezelése
Fontos figyelembe venni, hogy a legjobb eredményt a három említett módszer (rehabilitáció, ösztrogén és pesszárium) integrálása éri el az életminőség teljes helyreállításával.
Ami a műtétet illeti, azt csak a konzervatív kezelés sikertelenségeire vagy a műtétet igénylő nőkre szabad fenntartani.
A méh-hüvelyi prolapsus kezelésére több mint 120 műtétet írnak le, különböző megközelítésekkel, hüvelyi, laparoszkópos és robotos, gyakran nagyon változó eredménnyel és szövődményekkel.
Iskolánkban az esetek 98%-ában vaginálisan kezelik az operálandó prolapsust, és csak az esetek 2%-át kezelik laparoszkóposan (lényegében nagyon fiatal, 35-50 éves nők, és/vagy a méhet megőrizni kívánó nők) Dubuisson-műtét (hiszterocisztoplasztika titanizált polipropilén hálóval, „feszültségmentesen” felfüggesztve a has ferde izmainak fasciájából).
A teljes prolapsus korrekciójára az általunk javasolt műtét egy minimálisan invazív technikával végzett colpohysterectomia, Lahodny szerinti uretrocystoplasztika Prolene Mesh-el módosított, Nichols típusú rectopexia és kolpoperineoplasztika.
Ennek a műtéttípusnak köszönhetően, amelyet több mint 20 éve végzünk, és az idők során végrehajtott szükséges technológiai fejlesztésekkel, a prolapsusok gyógyulási aránya körülbelül 90%, a prolapsussal járó vagy maszkolt IUS esetén pedig körülbelül 85%. .
A 20 év alatt megjelent összes új műtéti javaslat, akár protetikus, akár nem, laparoszkópos vagy robotos, még nem hozott jobb eredményt ezeknél, átlagosan 10 éves követés mellett.
A méh-hüvelyi prolapsus korrekcióját célzó műtétek kockázatai a sebészeti műtétekhez kapcsolódó általános kockázatok: aneszteziológiai, vérzéses, fertőző, thromboemboliás kockázatok és iatrogén hólyag-, ureter-, bél- és végbélsérülések.
Ezenkívül figyelembe kell venni a prolapsus műtét tipikus kockázatait:
- prolapsus kiújulása, amely általában rövid idő elteltével jelentkezik, amikor a kialakulását okozó tényezők továbbra is fennállnak;
- vizeletürítési rendellenességek: a vizelet inkontinencia állandósága vagy megjelenése;
- obstruktív jelenségek vagy vizeletretenció megjelenése túlkorrekció esetén (az esetek 10-15%-a);
- areflex hólyag megjelenése, amely gyakran a hólyag denervációjához kapcsolódik;
- a nemi érintkezés zavara a hüvelyi képesség elvesztése miatt, ami dyspareuniát eredményez.
Melyik megközelítést válasszam?
A méh-hüvelyi prolapsus kezelésének mindig konzervatívnak kell lennie, tiszteletben tartva híres „Primum, non nocere” aforizmánkat is.
Szakértő kezekben a műtéti eredmények nagyon jók, de sajnos mindig marad egy bizonyos elkerülhetetlen jelentős százaléka a lehetséges szövődményeknek és/vagy prolapsus kiújulásoknak.
Ezért, tekintettel a szövődmények teljes hiányára és a konzervatív kezelés magas gyógyulási arányára, mindig egy kezdeti rehabilitációs megközelítést javaslok, pesszárium és helyi ösztrogén együttes alkalmazásával, ha indokolt, a műtőt csak olyan esetekre tartjuk fenn, ahol a a beteg akarata vagy a pesszáriumok kudarca sebészi beavatkozást tesz szükségessé.
Hasznos tanácsok méhhüvelyi prolapsus esetén
Prolapsus és/vagy vizelet-inkontinencia esetén ne általános nőgyógyászhoz vagy urológushoz forduljunk, hanem uro-nőgyógyászhoz.
Mindig előnyben részesítse a konzervatív megközelítést, rehabilitációs kezelést, pesszáriumok és helyi ösztrogén használatát, ha indokolt.
A sebészeti megközelítést csak a tanfolyam végén vegye fontolóra, és soha az elején.
Olvassa el még:
Emergency Live Még több…Élő: Töltse le újságja új ingyenes alkalmazását IOS és Android rendszerre
Húgyúti fertőzések: A cystitis tünetei és diagnózisa
A hólyaghurut, az antibiotikumok nem mindig szükségesek: felfedezzük a nem antibiotikus profilaxist
Policisztás petefészek szindróma: jelek, tünetek és kezelés
Vulvodynia: Mik a tünetei és hogyan kell kezelni
Mi az a Vulvodynia? Tünetek, diagnózis és kezelés: beszéljen a szakértővel
Folyadék felhalmozódása a peritoneális üregben: az ascites lehetséges okai és tünetei
Mi okozza a hasi fájdalmat és hogyan kell kezelni
Kismedencei varicocele: mi ez és hogyan lehet felismerni a tüneteket
Az endometriózis meddőséget okozhat?
Transzvaginális ultrahang: hogyan működik és miért fontos
Candida Albicans és a hüvelygyulladás egyéb formái: tünetek, okok és kezelés
Mi az a Vulvovaginitis? Tünetek, diagnózis és kezelés
Policisztás petefészek szindróma: jelek, tünetek és kezelés
Sugárterápia: mire használható és milyen hatásai vannak
Petefészekrák: tünetek, okok és kezelés
Policisztás petefészek szindróma (PCOS): mik a tünetei és hogyan kell kezelni