Fibromyoma: a méh fibroma

By Cristiano Antonino On 8. november 2022.

A fibromioma, gyakrabban méhfibrómaként ismert, a méh leggyakoribb jóindulatú daganata. Szinonimák a myoma és a leiomyoma

A fibróma a termékeny kor jellemző patológiája, és mint ilyen, a petefészek hormontermelése serkentheti növekedését.

Valójában a menopauza idején gyakran csökken a mennyisége.

A 25 év feletti nők több mint 30%-ának van egy vagy több miómája, de ezeknek a miómáknak kevesebb mint 25%-át kísérik tünetek.

Rendkívül ritka annak a lehetősége, hogy egy mióma rosszindulatú formává degenerálódjon (kb. 1-ből 1000); ilyen kockázat gyanítható a klinikai vagy ultrahangos vizsgálatok során észlelt gyors térfogatnövekedés esetén.

A menopauza idején, amikor a hormonális stimuláció megszűnik, a fibromyoma spontán visszafejlődésre hajlamos.

Hogyan észleljük a fibromiomát (vagy méhmiómát)?

Négyből háromszor alkalmanként fibromiomát fedeznek fel nőgyógyászati ellenőrzés vagy ultrahangvizsgálat során.

A leggyakoribb tünet a menorrhagia, azaz a szokásosnál jóval bőségesebb, vérzésre hajlamos menstruációs vérzések megjelenése: menometrorrhagiás ciklusok.

Egyes nőknél, akik nem aggódnak a megnövekedett menstruáció miatt, a hipokróm sideropeniás vérszegénység a fibroma jele lehet.

Nagyon gyakran a fibroma jelenléte, különösen egy nagy, fájdalmat és/vagy súlyérzetet okozhat az alsó hasban vagy a lumbosacralis területen.

Ezenkívül a fibroma mennyiségétől és helyétől függően vizeletürítési tünetek (gyakori vizelési inger vagy néha vizelet-inkontinencia) jelentkezhetnek a hólyagot érő nyomás esetén (amely a méh közvetlen közelében van), vagy béltünetek jelentkezhetnek. a végbélen kialakuló kompresszió következtében, aminek következtében a székletürítés nehezített.

Egyes esetekben a mióma jelenléte meddőségi problémákat és ismételt vetélést okozhat.

Vizsgálatok a fibromyoma diagnosztizálására

Az első vizsgálat a mióma diagnosztizálására a normál nőgyógyászati vizsgálat: a has tapintása során olykor már nagyon nagy méretű mióma gyanúja is felmerülhet.

A bimanuális vizsgálat és a hüvelyi feltárás lehetővé teszi a méh térfogatának és konzisztenciájának szabálytalan növekedését.

A méhmióma diagnosztizálásában az ultrahang elengedhetetlen: a hasi ultrahang mindig szükséges a nagyméretű miómák méretének és elhelyezkedésének felméréséhez; A transzvaginális ultrahang hasznos lehet a méhfalak pontosabb elemzéséhez.

Az ultrahangos vizsgálat legmegfelelőbb időpontja a ciklus kezdete utáni első nyolc nap, hogy még a méhüregben kiálló kis miómákat is jobban ellenőrizhessük.

Az ultrahangos vizsgálat nagyon hasznos a mióma növekedési tendenciájának nyomon követésében. A méhüreg jobb tanulmányozása érdekében hiszteroszkópiára és hysterosalpingográfiára van szükség.

Fibromyoma, mire számíthatunk

A myofibromák prognózisa kedvező.

Terhesség esetén a szövődmények ritkán fordulnak elő, de kitartó figyelemmel kell kísérni a térfogatváltozást, annak elhelyezkedését a placenta beilleszkedéséhez, illetve a terhesség végén a magzat helyzetéhez képest.

A menopauza a legtöbb esetben a mióma mennyiségének csökkenését okozza.

Mi a teendő fibromióma (vagy méhmióma) esetén?

A terápia megválasztása számos tényezőtől függ: a tünetek esetleges jelenléte és mértéke, a beteg életkora, az esetleges teherbeesési vágy és a mióma térfogata.

Nem túl terjedelmes miómánál, tünetmentes betegnél elegendő lehet a kiváró magatartás, az időszakos ellenőrzésekre (nőgyógyászati vizsgálat és félévente ultrahang) korlátozva.

Éppen ellenkezőleg, egy tüneti betegnél terápiás döntéseket kell hozni, amelyek bizonyos esetekben farmakológiaiak lehetnek, és gyakrabban műtétiek.

A gyógyszeres terápia elsősorban a vérzési hajlam csillapítására és szükség esetén a fájdalom kezelésére lehet hasznos.

A fibroma teljes regressziója azonban nem várható el az orvosi terápiától.

A vérzéses tünetek kezelésére számos gyógyszercsoport áll rendelkezésre:

Vérzéscsillapítók: ezek különösen hasznosak a menorrhagia kezelésére, és szükség szerint szájon át vagy intramuszkuláris injekció formájában kell bevenni. Nincs mellékhatásuk, de szigorúan teli gyomorral kell bevenni.
Progesztinek: ezek különösen hasznosak a menometrorrhagia blokkolására, és néha még a fájdalom tüneteit is csökkentik. Általában szájon át szedik (tabletta formájában) ciklusonként 10-15 napig, több cikluson keresztül, a ciklus 13-15. napjától kezdődően és a kezelő nőgyógyász utasítása szerint.
Danazol: ez a készítmény a menometrorrhagia leküzdésében is hatékony, a terápiát 4-6 hónapig folytatni kell, és megfékezheti a mióma (vagy fibromatikus méh) további fejlődését; azonban ez egy mellékhatásokkal járó gyógyszer, és szigorú felügyelet mellett kell alkalmazni.
GnRH analógok: ezek a készítmények (általában intramuszkuláris injekció formájában beadva) a petefészkek hormontermelésének átmeneti blokkolását jelentik. Ez egyfajta reverzibilis farmakológiai menopauzát vált ki, aminek következtében megszűnik a menstruáció (amenorrhoea), és bizonyos mértékben csökken a mióma térfogata. Ezek a hatások azonban nem tartósak: a terápia abbahagyása után a korábbi vérzéses tünetek újra megjelenhetnek, és újraindulhat a mióma növekedése.

Ez utóbbi terápia nem folytatható nagyon sokáig a kellemetlen menopauzaszerű tünetek (pl. hőhullámok) és az ezzel járó csontritkulást elősegítő hatása miatt.

Kapcsolódó hozzászólások

Egészségügyi kiadások Olaszországban: növekvő teher a háztartásokra

11. április 2024.

Aviary Alert: A vírus evolúciója és az emberi kockázatok között

4. április 2024.

Egy nap sárgában endometriózis ellen

28. március 2024.

Remény és innováció a hasnyálmirigyrák elleni küzdelemben

27. március 2024.

Ezért ezt a terápiás választ vagy műtéti céllal választják ki (a mióma térfogatának csökkentését a műtét megkönnyítése érdekében), vagy olyan betegeknél, akik nagyon közel állnak a menopauzához, hogy a menometrorrhagiát a menometrorrhagia spontán megszűnéséig kontrollálják. menstruáció.

A sebészi terápia megválasztása olyan esetekben szükséges, amikor a vérzések gyakoriak és bőségesek, és a gyógyszeres kezelés nem hozott hasznot, vagy olyan esetekben, amikor a mióma (vagy fibromatikus méh) feltűnő térfogata fájdalmat vagy kényelmetlenséget okoz a közeli szervek összenyomásából. (hólyag és/vagy belek).

Sebészeti beavatkozás szükséges a mióma eltávolításához, amely elhelyezkedése miatt akadályozza a termékenységet.

A sebészeti eljárások a

myomectomia: egy vagy több mióma egyszerű eltávolítása, így a méh megőrzése. Ezt a választást általában előnyben részesítik kisméretű miómák esetén, és ha a beteg már fogamzóképes korban van;
méheltávolítás: a méh teljes eltávolítása. Ez a választás inkább peri- vagy posztmenopauzás betegeknél, illetve összetettebb esetekben, mint például többszörös és/vagy terjedelmes myoma jelenléte indokolt.