Orrszonda oxigénterápiához: mi az, hogyan készül, mikor kell használni
Az orrszonda (más néven oxigénszonda) egy olyan eszköz, amelyet a légzési aktivitás (mesterséges lélegeztetés) támogatására használnak az oxigénterápia során.
Az oxigénterápia a páciens terápiás célú oxigén adását jelenti a terápia részeként krónikus légzési elégtelenség (például krónikus obstruktív tüdőbetegség, krónikus hörghurut, asztma és egyes daganatos megbetegedések esetén) és akut légzési elégtelenség (mint vészhelyzet esetén) esetén. , trauma, sokk).
Az orrszonda egy olyan eszköz, amelyet sürgősségi esetekben alig használnak, de bentlakásos intézményekben vagy intenzív osztályokon alkalmazzák a betegellátás elválasztás utáni szakaszában
Az orrcsőnek van egy vége, amelyet a nasopharynxben helyeznek el, és nem tévesztendő össze a gyomorba behelyezett orr-gyomorszondával.
Mikor használják az orrszondat?
Az oxigénterápia általában minden olyan helyzetben szükséges, amely a vér oxigénszintjének (PaO2) csökkentésével jár.
Az orrcső különösen alkalmas krónikus otthoni oxigénterápiára, azaz a beteg otthonában vagy a kórházon kívül, ahol alacsony oxigénáramlásra van szükség.
A patológiák, amelyekben általában használják, a következők:
- krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD);
- krónikus hörghurut;
- asztma;
- bronchiectasis;
- intersticiális betegség;
- előrehaladott szív-légzési elégtelenség;
- előrehaladott stádiumú daganatok;
- előrehaladott neurodegeneratív betegségek;
- cisztás fibrózis;
- tüdőtágulat.
Hogyan néz ki az orrkanül?
Az orrkanül egyetlen csőből áll, amelyet az orron keresztül a nasopharynxbe vezetnek, és az oxigénellátó forráshoz gázhalmazállapotú oxigéntartályként (henger) csatlakozik.
Általában az orrba behelyezendő cső hosszát úgy mérik, hogy a végét az orr hegyén, egészen a fülcimpáig helyezik.
Úgy kell az orrlyukhoz rögzíteni, mintha orr-gyomorszonda lenne.
Ez a hosszúság megfelelő ahhoz, hogy benyúljon a garatba, és közvetlenül oxigénnel látja el a felső légutakat, az orrot és a szájat megkerülve.
Az orrcső nagyon hasonlít a szívócsőhöz, de általában puhább és rugalmasabb.
A páciensnek az orrszonda esetében az orron keresztül kell lélegeznie, nem a szájon keresztül, azonban ezt jól tolerálják azok a kognitív zavarokkal küzdő betegek, akik szintén szájon keresztül lélegeznek.
Előnyök és hátrányok
Az orrcső alacsony áramlást biztosít, de ennek köszönhetően a páciens beszélni, enni vagy inni tud, és általában kényelmesen érzi magát.
Olvassa el még:
Emergency Live Még több…Élő: Töltse le újságja új ingyenes alkalmazását IOS és Android rendszerre
Oxigén-ózon terápia: mely patológiák esetén javasolt?
Hiperbár oxigén a sebgyógyulási folyamatban
Vénás trombózis: a tünetektől az új gyógyszerekig
Mi az intravénás kanülálás (IV)? Az eljárás 15 lépése
Orrkanül oxigénterápiához: mi ez, hogyan készül, mikor kell használni