A tracheotomia és a tracheostomia közötti különbség
A tracheotómia az orvostudományban olyan sebészeti beavatkozásra utal, amelyet a légcső műtéti bemetszése jellemez azzal a céllal, hogy a páciens nyakában alternatív légutat hozzon létre a természetes száj/orr felé.
A tracheostomia az orvostudományban olyan sebészeti eljárásra utal, amelyet nyílás (vagy sztóma) létrehozására használnak. nyak, a légcső szintjén.
Ez úgy történik, hogy a nyakban végzett bőrmetszés széleit összekötik a légcsőcsővel.
Miután a két nyílást összekapcsolták, egy kis csövet, úgynevezett tracheostomiás kanült helyeznek be, amely lehetővé teszi a levegő szivattyúzását a tüdőbe és a légzést.
A tracheostomia általában hosszan tartó gyógymód.
Tracheotomia és tracheostomia: ideiglenes vagy állandó?
Mindkét esetben egyértelmű, hogy a cél közös, és az, hogy lehetővé tegyük olyan személyek légzését, akik különböző okok miatt – átmeneti vagy tartós – nem tudnak fiziológiailag lélegezni.
A két kifejezés azonban nem szinonim, és különböző technikákat jelez, különböző patológiákban és állapotokban alkalmazzák, bár egyes esetekben átfedik egymást.
A tracheotómia során egy állandóan ideiglenes nyílást hoznak létre a légcsőben, amelyet egy egyszerű bemetszéssel hajtanak végre a nyakon, amelyen keresztül egy csövet vezetnek be, amely lehetővé teszi a levegő áthaladását; A tracheostomia ezzel szemben gyakran (de nem feltétlenül) állandó, és a trachea traktus módosításával jár.
Tracheotomia: mikor kell elvégezni?
Ezt a műveletet különféle helyzetekben hajtják végre, például:
- rutinszerűen olyan betegeknél, akiknél endotracheális intubációra van szükség általában egy hétnél hosszabb ideig (pl. elhúzódó kóma);
- a szájon keresztüli intubálást lehetetlenné tevő fej-nyaki műtét elején;
- vészhelyzetekben, normál légzést akadályozó felső légúti elzáródás esetén.
Az intubáció, a műtét és a sürgősségi esetek végén a tracheotómiát eltávolítják, kivéve, ha előre nem látható okokból elengedhetetlen.
Tracheostomia: mikor kell elvégezni és mikor nem végleges?
A tracheostomiát rendszerint tartós gyógymódként végzik minden olyan helyzetben (súlyos vagy nem súlyos), amikor nem várható a normál légzési kapacitás helyreállítása.
A tracheostomia tipikus esetei a következők:
- légzési elégtelenség esetén (ictu, kóma, bénulás, amiotrófiás laterálszklerózis (ALS), sclerosis multiplex stb.)
- a felső légutak elzáródása/elzáródása esetén (pl. gégerák miatt);
- folyadék felhalmozódása esetén az alsó légutakban és a tüdőben (trauma, súlyos fertőzés vagy köhögést megakadályozó patológiák esetén, mint pl. gerinc- izomsorvadás)
Elhúzódó, de kezelhető légzési rendellenesség esetén átmeneti, de közepes időtartamú megoldást jelenthet a tracheostomia, amelyet a beteg gyógyulására várva alkalmaznak: a patológia gyógyulását követően a tracheostomia eltávolítható.
Olvassa el még:
Emergency Live Még több…Élő: Töltse le újságja új ingyenes alkalmazását IOS és Android rendszerre
Endotrachealis intubáció gyermekgyógyászati betegeknél: A supraglotticus légutak eszközei
Szedáció és fájdalomcsillapítás: Intubációt elősegítő gyógyszerek
Anxiolitikumok és nyugtatók: szerep, funkció és kezelés intubációval és mechanikus lélegeztetéssel
New England Journal Of Medicine: Sikeres intubációk nagy áramlású orrterápiával újszülötteknél
Intubáció: kockázatok, érzéstelenítés, újraélesztés, torokfájás
Tracheostomia az intubáció során COVID-19 betegeknél: Felmérés a jelenlegi klinikai gyakorlatról