Ne tévesszük szem elől: az asztigmatizmust

By Cristiano Antonino On 18. február 2023.

Az asztigmatizmus egy olyan állapot, amelyben a szem dioptriájának különböző tengelyein, egyébként meridiánokként meghatározott törési képessége eltérő, és a legtöbb esetben ez az anomália a szaruhártya területén lokalizálódik, ami látási problémákat okoz.

Ennek az állapotnak a fő következménye a látás elmosódása (közelben és távolban is), ha a két fókuszvonal egymásra merőleges, akkor szabályos asztigmatizmusról beszélünk, ha nem merőlegesek, hanem ollósak, vagy nem folytonosak, vagy kettőnél nagyobbak. szabálytalan asztigmatizmusról vagy nagyfokú asztigmatikus aberrációról beszélünk.

Ennek a meridiánok közötti aszimmetriának az eredménye egy ellipszoid alak, aminek következtében két fókuszpont alakul ki, szemben a gömbbel, amelynek csak egy van.

Az asztigmatizmus formáival nem rendelkező személynek fiziológiailag laposabb a vízszintes szaruhártya tengelye és egy íveltebb a vertikális, és összességében gömb alakú a szaruhártya: ha a fényforrás sugarai áthaladnak egy normál lencsén, az eredmény a retinán. pontszerű lesz, mivel a sugarak egyetlen fókuszba kerülnek.

A többé-kevésbé enyhe asztigmatizmusban szenvedő személyek esetében a szaruhártya ehelyett az egyik meridián mentén ellapulással jellemezhető, így a lencse ellipszis alakú, amelyet két fókuszvonal jelenléte jellemez.

A fénysugarak ebben az esetben nem egyetlen pontra fókuszálnak, hanem különböző tengelyeken elhelyezett fókuszvonalakra (az úgynevezett „gyújtóponti vonalakra”).

Mi az asztigmatizmus és hogyan lehet felismerni

Az asztigmatizmus egy ametropia, azaz a szem fénytörésének anomáliája, amely bármilyen távolságra befolyásolja a látást: az érintettek szemrendszere nem képes pontszerű tárgyról pontszerű képet alkotni.

Az „asztigmatizmus” kifejezést úgy is értelmezhetjük, mint azt a fénytörési állapotot, amelyben a szem különböző meridiánjaiban a teljesítmény változásai vannak.

Ez az állapot akkor fordul elő, ha a szaruhártya jobban össze van nyomva az egyik meridián mentén, amelyet „legnagyobb teljesítményű” és „minimális teljesítményű”-ként határoznak meg.

Alapvetően a homocentrikus állapot határozza meg a szaruhártya gömbölyűségét, míg az asztigmatizmus a meridiánok különböző görbületi sugarait azonosítja, amelyek a sugarak ugyanolyan különböző pontokban történő törését jelentik.

Ezután kialakul egy terület, amelyen belül a sugarak behatolhatnak, amelyet Sturm konoidjaként határoznak meg.

Az asztigmatizmus különböző típusai (például egyszerű, összetett vagy vegyes) a Sturm konoid fókuszvonalainak a retinához képest elfoglalt helyzetéből adódnak.

A „klasszikus” asztigmatizmust azonban meg kell különböztetni a „fiziológiásként” meghatározott asztigmatizmustól: ebben az esetben a szaruhártya görbülete szélesebb a függőleges meridián mentén, de az aszimmetriát (fiziológiailag is) kompenzálja a lencse gömbölyűségének módosulása. .

Asztigmatizmus: okai

Az asztigmatizmust erős örökletes összetevő jellemzi, és általában nem jelenik meg két éves kor előtt.

A leggyakoribb forma az SR forma (a szabály szerint), ezt követi a ferde és a CR forma (a szabály ellenében).

A szem dioptriás felületei, amelyek asztigmatizmushoz vezetnek, a szaruhártya és a lencse.

Amint azt korábban meghatároztuk, fiziológiás esetekben (0.50-0.75 dioptria) a két entitás automatikusan kompenzálja a meridiánok minimális aszimmetriáját.

Az asztigmatizmus leggyakoribb esetei a szaruhártya külső felületének rendellenességei miatt fordulnak elő.

A szaruhártya anomáliáját kísérő okok csak különböző tényezőkhöz köthetők: az alapvető ok a szaruhártya merevsége, de a szemhéj nyomása is asztigmatizmushoz vezethet.

Ami a lencsét illeti, ez általában egy szerény asztigmatizmussal jár, amely 0.50 D és 0.75 D CR között ingadozik.

Az asztigmatizmus különböző okai közül ezért a főbbeket a következőképpen lehet összefoglalni:

A magas fokú asztigmatizmus általában veleszületett, és az élet során bizonyos változásokon mehet keresztül
A szabálytalan asztigmatizmus a szaruhártya sérülése, sérülése vagy fertőzése következtében alakulhat ki
a helytelen fejtartás funkcionális ferde vagy szabályellenes asztigmatizmus kialakulásához vezethet
a presbyopia éveiben enyhe vagy szabályellenes asztigmatizmusnak lehet kitéve

Asztigmatizmus: tünetek

Az asztigmatizmus minden típusának vannak gyakori tünetei, mások pedig specifikusabbak.

Például enyhe asztigmatizmus esetén előfordulhat, hogy az alany tünetmentes, vagy folyamatos akkomodációból (azaz a fókusz állandó változásából) eredő tüneteket mutat.

A látás enyhe asztigmatizmus esetén szinte normális, míg a súlyosabb (1 D-nél nagyobb) formákban szenvedőknél súlyos torzulást is okozhat. Ebben az esetben a betegek torz látást mutathatnak a tárgyakról, akár megnyúlt formában is, és a zavar nem csökken az alanytól való távolság alapján.

A függőleges meridián mentén történő torzítás általában kevésbé zavaró, mint a vízszintes meridián mentén.

Ferde asztigmatizmus esetén a fej megdöntése némileg javítja a rendellenességet.

Az enyhe asztigmatizmus gyakran asztenópiás rendellenességekhez, és ezért a folyamatos alkalmazkodásból eredő túlzott erőfeszítések miatti látásgyengeséghez vezet.

Az összes formára jellemző tünetek a következők:

szem fáradtság
égő szemek
szemfájdalom
kínzó
fejfájás
látáscsökkentés
kettős látás
homályos látás

Az asztigmatizmus típusai

Az asztigmatizmust különböző tényezőktől függően eltérően osztályozzák.

Az érintett anatómiai elemek:

szaruhártya asztigmatizmusa: a szaruhártya kóros görbülete
belső vagy lencseszerű asztigmatizmus: a szem belső dioptriájának (pl. lencse) megváltozása

A szaruhártya meridiánjának tájolása:

szabály szerinti asztigmatizmus vagy direkt (gyakoribb): a görbület nagyobb a függőleges meridián mentén vagy annak közelében
szabály ellen vagy közvetett asztigmatizmus: a görbület nagyobb a vízszintes meridián mentén vagy annak közelében
ferde asztigmatizmus

A két góc helyzete a retinához képest:

Rövidlátó asztigmatizmus:

egyszerű: egy fókuszvonal rövidlátó, azaz a retina elé esik
vegyület: mindkét gócvonal rövidlátó, azaz a retina elé esik

Hipertópiás asztigmatizmus:

egyszerű: egy fókuszvonal távollátó, azaz a retina mögé esik
vegyület: mindkét fókuszvonal távollátó, azaz a retina mögé esik

Vegyes asztigmatizmus: állapot, amelyben az egyik gócvonal rövidlátó, azaz a retina elé esik, a másik pedig hyperopic, azaz a retina mögé esik.

Az asztigmatizmus mértékét dioptriában fejezzük ki:

Kapcsolódó hozzászólások

Egészségügyi kiadások Olaszországban: növekvő teher a háztartásokra

11. április 2024.

Aviary Alert: A vírus evolúciója és az emberi kockázatok között

4. április 2024.

Egy nap sárgában endometriózis ellen

28. március 2024.

Remény és innováció a hasnyálmirigyrák elleni küzdelemben

27. március 2024.

gyenge/enyhe asztigmatizmus: 0-1 dioptria
Közepes asztigmatizmus: 1-2 dioptria
erős/magas asztigmatizmus: 2 dioptriánál nagyobb

Hogyan diagnosztizálható az asztigmatizmus?

A diagnózist szemész szakorvosnak kell felállítania, aki különféle vizsgálatokkal képes kiemelni az asztigmatizmus jelenlétét és megállapítani.

Ezek a tesztek a következők:

Snellen-diagram: számszerűsíti az asztigmatizmus által csökkentett látásélességet
keratométer vagy oftalmométer: lehetővé teszi a szaruhártya elülső görbületének mérését a központi területén
szaruhártya topográfia: lehetővé teszi a szaruhártya görbületének pontról pontra történő feltérképezését
autorefraktométer vagy schiascope: lehetővé teszik az asztigmatikus komponens objektív mérését (a páciens közreműködése nélkül)
szubjektív refrakciós teszt: lehetővé teszi az asztigmatizmus helyes mérését a páciens közreműködésével

Asztigmatizmus: a leghatékonyabb kezelések

Ami a diagnózist illeti, a kezelést ebben az esetben is a szemorvosnak kell személyre szabni.

Az asztigmatizmus korrigálható hengeres vagy tórikus alakú szemlencsével, valamint gázáteresztő vagy lágy kontaktlencsével.

A refrakciós műtétekkel, a lézer használatával blokkolható a rendellenesség és az I. és II. stádiumú keratoconus kialakulása.

Néhány szempont azonban szükséges, mint például:

a retina képére gyakorolt hatás
az észlelt kép torzulása
a személy életkora és lencsékre való hajlama
korábbi szokások
az asztigmatikus állapot mértéke
korábbi eltolási változások a tengely és a teljesítmény tekintetében

A további ametropiák együttélése, az asztigmatizmus mértéke és az összes fent jelzett tényező hozzájárul a legjobb megoldás meghatározásához.

Történelmileg az asztigmatizmust újabban fedezték fel, mint a szélesebb körben elterjedt rövidlátást, ezért a kontaktlencsék és a refraktív sebészet speciális technológiái csak az 1990-es évek végén jelentek meg.

Asztigmatizmus: hogyan lehet megelőzni és a mindennapi életre gyakorolt hatásai

A legújabb felfedezések kimutatták, hogy a fej és a gerinc helyes tartása hogyan akadályozza meg a rendellenesség kialakulását olyan személyeknél, akik nem veleszületett hajlamosak.

Minden más esetben, amikor az asztigmatizmus veleszületett, vagy trauma, sérülés vagy fertőzés következtében alakult ki, sajnos nincs valódi módja annak megelőzésére.

Enyhe formában a rendellenességnek nincs jelentős hatása a mindennapi életre azért sem, mert a rendellenességgel érintettek közül sok tünetmentesen jelentkezik.

A súlyosabb formákban a lencsék használata nagymértékben megkönnyíti a betegség non-invazív módon való együttélését: ezért csak asztigmatizmusban szenvedőknek, de minden esetben szerény fokú megoldást ajánlunk.

Minden olyan alany esetében, ahol a probléma más rendellenességekkel, például rövidlátással, távollátással és presbyopiaval együtt jelentkezik, vagy ha az asztigmatizmus nagyfokú, megfontolható az invazívabb megoldások, például a refraktív műtét.