Fóbia: definíció, tünetek és kezelés

By Cristiano Antonino On 15. január 2023.

A fóbia szélsőséges, irracionális és aránytalan félelem valamitől, ami nem jelent valós veszélyt, és amellyel mások különösebb pszichológiai kínzás nélkül szembesülnek.

A szenvedőt rémület fogja el attól a gondolattól, hogy esetleg kapcsolatba kerülhet egy ártalmatlan állattal, például pókkal vagy gyíkkal, vagy ha olyan cselekvést hajt végre, amely a legtöbb embert közömbösen hagyja (pl. a klausztrofóbiás nem tud felszállni a liftre vagy a földalattira ).

A fóbia kifejezett és tartós félelem, sajátos jellemzőkkel:

nincs arányban a tárgy vagy helyzet valós veszélyével;
racionális magyarázatokkal, demonstrációkkal és érveléssel nem irányítható;
meghaladja az alany önkéntes kontroll képességét;
szisztematikusan elkerüli a féltett helyzet-ingert;
hosszabb ideig fennáll anélkül, hogy feloldódna vagy enyhülne;
bizonyos fokú helytelen alkalmazkodást jelent az érintett egyén számára;
az egyén felismeri, hogy a félelem ésszerűtlen, és nem a félt tárgy, tevékenység vagy helyzet tényleges veszélyességéből adódik.

A fóbiákban szenvedők teljesen tisztában vannak félelmeik irracionalitásával, de nem tudják kontrollálni azt.

A fóbiás szorongást olyan élettani tünetek fejezik ki, mint a tachycardia, szédülés, extrasystole, gyomor- és húgyúti zavarok, hányinger, hasmenés, fulladás, bőrpír, túlzott izzadás, remegés és kimerültség.

A félelemtől az ember rosszul érzi magát, és egyetlen dolgot akar: elmenekülni! A menekülés viszont vészhelyzeti stratégia.

Az a hajlam, hogy elkerüljünk minden olyan helyzetet vagy körülményt, amely a félelemmel járhat, bár ez pillanatnyilag csökkenti a fóbia hatásait, valójában halálos csapdát jelent: minden elkerülés megerősíti az elkerült helyzet veszélyességét, és felkészít rá. a következő elkerülés (szaknyelven azt mondják, hogy minden elkerülés negatívan erősíti a félelmet).

A progresszív elkerülésnek ez a spirálja nemcsak a saját erőforrásaival szembeni bizalmatlanságban, hanem az egyén fóbiás reakciójában is növekedést idéz elő, olyannyira, hogy jelentősen beavatkozik az egyén normál rutinjába, munkahelyi vagy iskolai működésébe, vagy társadalmi tevékenységeibe vagy kapcsolataiba. A kényelmetlenség így egyre korlátozóbbá válik.

Akinek fóbiája van a repüléstől, annak például sok utazásról le kell mondania, és kínossá válik, ha munkája miatt kell utaznia.

Azok, akik félnek a tűktől és fecskendőktől, lemondhatnak a szükséges orvosi vizsgálatokról, vagy megfoszthatják magukat a terhesség élményétől.

Valaki, aki fél a galamboktól, nem megy át a tereken, és nem tud egy kávét egy szabadtéri kávézóasztalnál ülve élvezni, és így tovább.

A fóbia típusai

Amikor fóbiákról beszélünk, általában a következőkre utalunk: kutyafóbia, macskafóbia, pókfóbia, zárt terek fóbiája, rovarfóbia, repülőgép-fóbia, vérfóbia, injekciófóbia stb.

Pontosabban, ott vannak az általánosított fóbiák (agorafóbia és szociális fóbia), amelyek erősen fogyatékosságot okoznak, és a gyakori specifikus fóbiák, amelyeket az alanyok általában jól kezelnek a félt ingerek elkerülésével, amelyeket a következőképpen osztályoznak.

Állattípus. Pókfóbia (arachnofóbia), madárfóbia vagy galambfóbia (ornitofóbia), rovarfóbia, kutyafóbia (cinofóbia), macskafóbia (ailurophobia), egérfóbia stb.
Természetes környezet típusa. Viharfóbia (brontofóbia), magasságfóbia (akrofóbia), sötétségfóbia (scotophobia), vízfóbia (hidrofóbia) stb.
Vérinjekciós-sérülés típusa. Vérfóbia (hemofóbia), tűfóbia, fecskendőfóbia stb. Általában, ha a félelmet vér vagy seb látványa, injekció vagy egyéb invazív orvosi beavatkozás váltja ki.
Szituációs típus. Olyan esetekben, amikor a félelmet egy adott helyzet váltja ki, például tömegközlekedés, alagutak, hidak, felvonók, repülés (aviofóbia), vezetés vagy zárt hely (klausztrofóbia vagy agorafóbia).
Más típus. Ahol a félelmet más inger váltja ki, mint például: félelem vagy olyan helyzetek elkerülése, amelyek fulladáshoz vagy betegséghez vezethetnek (lásd még rögeszmés-kényszeres rendellenesség és hipochondria), stb. A fóbia sajátos formája a saját testet vagy annak egy részét érinti azt, amit a személy utálatosnak, csúnyanak, visszataszítónak lát (dysmorphia).

Fontos tisztázni, hogy a fóbia típusának nincs tudattalan szimbolikus jelentése, ahogy azt egyes pszichoanalitikusok javasolják, és a sajátos félelem csak akaratlan félretanulási tapasztalatokhoz kötődik (amelyekre az alany nem feltétlenül emlékszik), így A szervezet önkéntelenül társítja a veszélyt egy tárgyhoz vagy helyzethez, amely objektíve nem veszélyes.

Ez lényegében az úgynevezett „klasszikus kondicionálás” folyamata.

Ez a kondicionálás az idő múlásával változatlan marad annak a spontán szisztematikus elkerülésnek köszönhetően, amelyet a fóbiás alanyok alkalmaznak a félelmetes helyzettel kapcsolatban.

Fóbiák gyógyítása

A fóbiák kezelése viszonylag egyszerű, ha más pszichés zavarokkal nem is bonyolítja, és elsősorban rövid távú (gyakran 3-4 hónapon belüli) kognitív viselkedési pszichoterápiát foglal magában.

A fóbiák kezelése egy esetértékelési időszakot követően, amely rendszerint az első hónapon belül véget ér, szükségszerűen magában foglalja a fokozatos expozíciós technikák alkalmazását a félt ingerekre.

A páciens fokozatosan közelebb kerül a félelmet kiváltó ingerekhez, kezdve a központi tárgytól vagy helyzettől legtávolabb lévőkkel (pl. egy új fecskendő képe a tűfóbiás számára, vagy egy doboz étel a kutyafóbiás számára).

Az ilyen ingerekkel való érintkezés mindaddig megmarad, amíg elkerülhetetlenül a megszokás átveszi az uralmat, és már nem keltenek szorongást.

Csak ezen a ponton van kitéve egy kicsit szorongást kiváltó ingernek, egy előre gondosan előkészített hierarchiában. Ily módon néhány hét leforgása alatt lehetséges feljebb lépni a hierarchiában sokkal erősebb expozíciók felé, anélkül, hogy túl sok szorongást keltene az alanyban, és minden gyakorlatot addig ismételnénk, amíg az „semleges” nem lesz.

Ez az eljárás nagyon ijesztő lehet a fóbiában szenvedők számára, hiszen a féltett tárggyal vagy szituációval szemtől szembe kell nézni, de ha jól csinálják, tapasztalt terapeuta segítségével, akkor abszolút alkalmazható és garantálja a sikert 90-95 Az esetek %-a a fóbia gyógyításában.

Egyes esetekben a módszer hatékonyabbá tétele érdekében a pácienst fiziológiai relaxációs stratégiákra tanítják, és röviddel azelőtt felkérik, hogy alkalmazza őket, hogy szorongást kiváltó ingereknek tegye ki magát, hogy elősegítse egy új kondicionálás létrejöttét, amelyben a szervezet a relaxációt társítja. szorongás helyett ilyen ingerekkel.

Kapcsolódó hozzászólások

Egészségügyi kiadások Olaszországban: növekvő teher a háztartásokra

11. április 2024.

Aviary Alert: A vírus evolúciója és az emberi kockázatok között

4. április 2024.

Egy nap sárgában endometriózis ellen

28. március 2024.

Remény és innováció a hasnyálmirigyrák elleni küzdelemben

27. március 2024.

A fogyatékosságot okozó fóbiák esetében nagyon gyakori, hogy szorongásoldó szereket használnak „szükség szerint” a szorongás kezelésére, mivel szükségszerűen szembe kell nézni bizonyos félelmetes helyzetekkel (pl. repülőút előtt).

Ez a stratégia lehetővé teszi az esemény túlélését, de semmi mást nem ér el, mint a fóbia erősítését.

A kognitív-viselkedési technikáknál hasznosabbak, valószínűleg, bár nem összehasonlíthatóak és kétségtelenül kevésbé hatékonyak lehetnek az SSRI antidepresszánsokon alapuló, megfelelő és elhúzódó terápiák, gondos orvosi értékelés mellett.