Vetélés: orvosi és pszichológiai szempontok a beteg megközelítésében

By Cristiano Antonino On 22. február 2023.

A korai vetélés a terhesség első három hónapjában következik be, és sajnos gyakran előfordul, és a klinikailag felismert terhességek körülbelül 15-20%-át érinti.

Amit azonban látunk, az csak a jéghegy csúcsa ennek a jelenségnek, mivel a becslések szerint 2 fogantatásból 3-t nem ismernek fel, és a menstruáció későire megy át.

Napjainkban ezek az úgynevezett biokémiai terhességek a rendkívül korai terhességi teszteknek köszönhetően könnyebben felismerhetők, és feltétlenül jelenteni kell az orvosnak, hiszen különösen, ha kiújulnak, ez további vizsgálatra utal.

A nő nagyon nehezen veszi észre, hogy vetélés történt

Valójában a terhesség tünetei nem jelzésértékűek (hányinger, mellfájdalom), előfordulhat, hogy nincsenek is, vagy idővel változhatnak.

A nő a legkisebb vérfoltok jelenlétében is felismerheti, hogy elvetélt (ilyenkor mindig érdemes orvoshoz fordulni), vagy egy rutin ultrahangvizsgálattal.

Az első terhességi ultrahangos vizsgálatot a terhesség hetedik hetétől (azaz 6+0-tól), vagy kóros tünetek (vérveszteség, erős kismedencei fájdalom) esetén korábban kell elvégezni.

A vetélés oka: nem mindig könnyű felfedezni

Az esetek 65%-ában a vetélés oka kromoszómális, ami akkor következik be, amikor a petesejt extra kromoszómát hordoz, és a kialakuló embrióban az élettel összeegyeztethetetlen rendellenesség van.

Ez a fő oka annak, hogy az anya életkorával nő a vetélés valószínűsége.

Az esetek másik 35%-ában anyával kapcsolatos tényezőkre gondolunk, mint a progeszteronhiány, a pajzsmirigyhormonok változásai, a méh rendellenességei, pl. a septum uteri fejlődési rendellenességei, az endometritis (a méhfal gyulladása), az immuntényezők, mint pl. antifoszfolipid antitestek, cöliákia, pajzsmirigy-ellenes antitestek.

A vetélés egy probléma tünete?

Azt mondják, hogy a vetélés gyakori előfordulás, de ha kiújul, akkor a mögöttes egészségügyi problémák tünete lehet.

A nemzetközi tudományos társaságok a második korai vetéléstől, vagy akár az első vetéléstől javasolják a kivizsgálást, ha az a magzati fejlődés időszakában, azaz a harmadik hónap után következik be.

A poliabortus esetére végzett vizsgálatok magukban foglalják a hormonális teszteket és egyéb, a véralvadási rendszerre és az autoantitestekre vonatkozó teszteket.

További vizsgálatok, amelyeket eseti alapon értékelnek, a pár kariotípusa és hiszteroszkópia, a méhüreg felmérésére szolgáló teszt, amely kizárja pl. a méhszövényt, az endometritist.

Mikor lehet terhességet kérni abortusz után?

Korai vetélés után egy-két hónap múlva új terhességet lehet kérni.

Minden esetben érdemes orvoshoz fordulni.

Az időzítés azonban attól is függ, hogy a pár hogyan érzi magát.

Vannak, akik úgy döntenek, hogy gyorsan új terhességet keresnek, mások inkább hagynak maguknak több időt a gyászra.

Csökkenthető a vetélés kockázata

A terhességre vágyó nőnek először azt tanácsolják, hogy keressen fel egy nőgyógyászt vizsgálattal és kismedencei ultrahanggal.

Az orvos felméri az Ön egészségi állapotát, és felméri a termékenységet befolyásoló kockázati tényezőket, mint például a dohányzás és a túlzott alkoholfogyasztás.

Úgynevezett fogamzás előtti teszteket írnak elő, hogy kiderüljön, szükséges-e a védőoltás (pl. rubeola, bárányhimlő és influenza ellen a téli hónapokban teherbe vágyóknak), megfelelően működik-e a pajzsmirigy, van-e D-vitamin-hiány.

Az orvos folsavat fog beadni, amely egy olyan vitamin, amely segít megelőzni a születendő gyermek bizonyos fejlődési rendellenességeit, és javítja a női termékenységet.

A vetélés pszichológiai vonatkozásai

A terhességi veszteség, különösen az első trimeszterben, gyakori jelenség, és mint ilyen, általában normalizálódik a kultúrában és az egészségügyi gyakorlatban, és érzelmi hatását gyakran alábecsülik.

Az abortusz, mint egy hirtelen és váratlan esemény, amely veszélyezteti a kontroll és a kiszámíthatóság érzését életének egy ilyen fontos aspektusa felett, nagy stresszforrás.

A nők a terhesség kezdetétől fogva gyakran gyermekkel képzelik el jövőjüket; a gyermek már korán megjelenik a fantáziájában, mentális reprezentációt, belső párbeszédet és felkészülést nyer az érkezésére.

Amikor a nők megtudják a veszteség hírét, az nem egy vérrög, egy sejthalmaz, egy embrió, amit elveszítettek, hanem a gyermekük, attól tartanak, hogy ők okozták a halálukat, érzik az elhagyatottságot, és valóban gyászolják ezt a mélységeset. veszteség.

Kapcsolódó hozzászólások

Egészségügyi kiadások Olaszországban: növekvő teher a háztartásokra

11. április 2024.

Aviary Alert: A vírus evolúciója és az emberi kockázatok között

4. április 2024.

Egy nap sárgában endometriózis ellen

28. március 2024.

Remény és innováció a hasnyálmirigyrák elleni küzdelemben

27. március 2024.

Bár a hagyományos gyászhoz hasonlóan megy végbe, feldolgozása nehezebb lehet, mert a veszteséget sok, a nő számára jelentős személy – családtagok, barátok, egészségügyi dolgozók és a tágabb társadalmi-kulturális kontextus – könnyen alábecsüli.

Nincs látható és felismerhető gyermek, akit gyászolna, nincsenek közös emlékek, és kevés az elveszett gyermekhez való kötődés felismerése.

Ennek eredményeként a gyászreakciókat ahelyett, hogy megfelelő válasznak tekintenék a veszteségre, tagadják vagy félreértik, és ha észreveszik, helytelenül kórosnak minősítik őket.

A veszteség minimálisra csökken, azzal az elvárással, hogy rövid időn belül megoldódik, figyelmen kívül hagyva a lehetséges traumás következményeket. A fájdalmas élményeket néha az ellátás minőségével kapcsolatos negatív ítéletek, az információ és a támogatás hiánya, valamint a gondozók hozzáállása fokozza.

Társadalmi és kulturális szinten a rendezvényt csend veszi körül

A vetélésnek, mint minden más gyásznak, feldolgozása időbe telik, és egyénenként változó, de ha ez nem történik meg természetesen, tanácsos pszichológushoz vagy pszichoterapeutához fordulni.