Az érbetegség ezer arca

By Cristiano Antonino On 2. november 2022.

Ha az érrendszeri betegségekről beszélünk, az azonnal két nagy kategóriájú elképzelést vált ki

A globális jelenség oldalán mindent értünk, ami az artériás és vénás ér sértés tárgyát képezi: az elzáródás tényét, ami megakadályozza a vér áthaladását az elzáródás után (ischaemia), azt, hogy megreped ( vérzés), az a tény, hogy romlása során nem engedi meg azokat az adaptív jelenségeket, amelyek normális esetben biztosítják a megfelelő véráramlást a szervezet különböző szöveteinek szükségleteihez képest a környezetcsere során (arteroszklerózis vagy inkább, mint látni fogjuk). , endothel diszfunkció).

Klinikai oldalról az érrendszeri betegségeket a vér által besugárzott szervekkel azonosítják, és így – fordítva – a szerv speciális patológiájával, amely végül magának az érbetegségnek az áldozatává válik.

Ezért beszélünk szív- és érrendszeri betegségekről, amelyek a kardiológusok fő kiváltsága, a végtagok ischaemiás betegségeiről, amelyek az érsebészek és angiológusok témája, de ebben a vonatkozásban a csontok és ízületek ischaemiás betegségeiről is, amelyek azután kompetencia alapján az ortopédek „tulajdonává” váljanak.

Sorolhatnánk az összes orvosi szakterületet, mert a valóságban nincs olyan „készülék”, amelynek lehetséges betegségei között ne lenne ischaemia, vérzés vagy érelmeszesedés.

Az érrendszeri betegségek „globalizációja”.

Az idegrendszer esetében a probléma óriási méreteket ölt: a cerebrovaszkuláris betegség messze a leggyakoribb klinikai megjelenési forma, amellyel a neurológus találkozik praxisa során.

Ha a központi idegrendszer nagy artériáinak és vénáinak betegségeivel (agyi infarktus és vérzés) összefüggő érpatológiához hozzáadjuk a keringési rendszer „vékonyabb” ágainak, azaz az arterioláknak, venuláknak a patológiáját egészen a Az összes idegszövetet és azok környékét tápláló vérkapillárisokból álló mikroszkopikus struktúrák, a megfigyelési tárgy mérete végül a neuropatológia szinte minden tudományterületét áthatja, kerületi szinten pedig a klasszikus anatómiai-funkcionális különbségek leküzdését, az első ill. mindenekelőtt a központi és a perifériás idegrendszer elhatárolása.

Más szóval, az erek szerkezetének patológiája olyan egyesítő elem, amely kialakulásának mechanizmusain keresztül az idegrendszert egységében fogja fel, az agyvelő kifinomult cortico-subcorticalis köreitől egészen a finom idegágakig. a nagylábujj bőréről.

A mikroszkopikus és makroszkopikus érsérülésnek ez a „globalizálódása” – ezért a binomiális makroangiopátia-mikroangiopátia néven említik – az elmúlt 50 évben a természetére és kiváltó mechanizmusaira irányuló citológiai, szövettani és biomolekuláris kutatások exponenciálisan növekvő számát segítette elő. évek.

Az érrendszeri betegségek kockázati tényezői

A hatalmas mennyiségű alapkutatáshoz vezető út kétségtelenül a nyugati betegségek epidemiológiájában bekövetkezett kataklizmatikus váltás volt, amelyből az úgynevezett „környezeti kockázati tényezők” tulajdonítása is kiindult.

Az érrendszeri betegségek kockázatának nyilvánvaló – bár meglehetősen változó és rendkívül éles – genetikailag meghatározott öröklődése mellett a kutatók elkezdték felmérni a modern életünkhöz kapcsolódó „alattomos ellenségeket”: dohányzást, alkoholt, diétát, mozgásszegény életmódot, mentális és érzelmi stresszt, pl. azok az állapotok, amelyek a genetikai tényezőktől eltérően hajlamosak lehetnek a változatosságra, és így befolyásolják a krónikus rokkantság és a korai halálozás kockázatát.