Pánikrohamok: a leggyakoribb szorongásos zavar tünetei és kezelése

By Cristiano Antonino On 27. december 2022.

A pánikrohamok (más néven pánikkrízisek) a hirtelen, heves félelem epizódjai vagy a normálisan jelenlévő szorongás gyors fokozódása.

A pánikrohamokat szomatikus és kognitív tünetek kísérik

Pl. szívdobogás, hirtelen izzadás, remegés, fulladásérzés, mellkasi fájdalom, hányinger, szédülés, félelem a haláltól vagy megőrüléstől, hidegrázás vagy hőhullámok.

Azok, akik átéltek pánikrohamot, szörnyű élményként írják le, gyakran hirtelen és váratlan, legalábbis az első alkalommal.

Nyilvánvaló, hogy az új támadástól való félelem azonnal erőssé és uralkodóvá válik.

Az egyetlen epizód ezután könnyen egy teljes pánikbetegséggé fajul, sokkal inkább a „félelemtől való félelemből”, mint bármi másból.

A személy gyorsan belegabalyodik egy szörnyű ördögi körbe, amely gyakran úgynevezett „agorafóbiához” vezet.

Vagyis aggodalom, hogy olyan helyeken vagy helyzetekben van, ahonnan nehéz vagy kínos lenne eltávolodni, vagy ahol esetleg nem áll rendelkezésre segítség, váratlan pánikroham esetén.

A pánikrohamoktól való félelem miatt nehézkessé és szorongást keltővé válik egyedül elhagyni a házat, vonattal, busszal vagy autóval utazni, tömegben vagy sorban állni stb.

Az összes potenciálisan szorongást kiváltó helyzet elkerülése válik uralkodóvá, és a beteg a pánik rabjává válik.

Gyakran arra kényszeríti a család minden tagját, hogy ennek megfelelően alkalmazkodjanak, soha ne hagyják magára, és kísérjék el mindenhová.

A frusztráció érzése abból fakad, hogy „nagy és kövér”, de másoktól függ, ami másodlagos depresszióhoz vezethet.

A pánikbetegség jellemzői

A pánikroham zavar alapvető jellemzője az ismétlődő és váratlan rohamok jelenléte.

Ezeket legalább egy hónapig tartó folyamatos aggodalom követi az újabb pánikroham miatt.

A személy aggódik a szorongásos rohamok lehetséges következményei vagy következményei miatt, és a rohamok hatására megváltoztatja viselkedését.

Főleg kerüli azokat a helyzeteket, amelyekben attól tart, hogy előfordulhatnak.

Az első pánikroham általában váratlan, azaz „a hirtelenből” következik be, így az illető rendkívül megijed, és gyakran a intenzív osztály.

Aztán kiszámíthatóbbá válhatnak.

A pánikbetegség diagnózisa

A diagnózishoz legalább két váratlan pánikrohamra van szükség, de a legtöbb embernél sokkal több van.

A pánikbetegségben szenvedő egyének jellegzetes aggodalmakat vagy értelmezéseket mutatnak a pánikrohamok következményeivel vagy következményeivel kapcsolatban.

A következő támadás vagy annak következményei miatti aggodalom gyakran társul az elkerülő magatartás kialakulásához.

Ezek valódi agorafóbiához vezethetnek, amely esetben agorafóbiával járó pánikbetegséget diagnosztizálnak.

A támadások általában gyakoribbak a stresszes időszakokban.

Bizonyos életesemények valójában kiváltó tényezőkként működhetnek, bár nem feltétlenül jeleznek pánikrohamot.

A leggyakrabban jelentett kiváltó életesemények közé tartoznak a következők:

házasság vagy élettársi kapcsolat
elválasztás
egy jelentős személy elvesztése vagy betegsége
az erőszak valamilyen formájának áldozata
pénzügyi és munkahelyi problémák

Az első támadások általában agorafób helyzetekben (például egyedül vezetés vagy városi buszon utazva) és gyakran stresszes körülmények között jelentkeznek.

A stresszes események, az agorafób helyzetek, a forró és párás időjárási viszonyok és a pszichoaktív szerek mind rendellenes testérzeteket válthatnak ki.

Ezek katasztrofálisan értelmezhetők, növelve a pánikrohamok kialakulásának kockázatát.

A pánikrohamok tünetei

A pánikroham hirtelen fellép, gyorsan eléri a csúcspontját (általában 10 percen belül vagy kevesebben belül), és körülbelül 20 percig tart (de néha sokkal rövidebb ideig vagy tovább).

A pánikrohamok jellemző tünetei a következők:

Palpitatio/tachycardia (szabálytalan, heves ütések, nyugtalanság a mellkasban, pulzusérzés a torokban)
Félelem az irányítás elvesztésétől vagy az őrülettől (pl. attól, hogy valami kínos dolgot tesznek nyilvánosan, vagy attól tartanak, hogy elszöknek, ha pánik tör ki, vagy elveszíti a türelmét)
Remegő érzés, instabilitás (szédülés és szédülés)
Finom vagy nagy remegés
Izzadó
Fulladás érzése
Fájdalom vagy kellemetlen érzés a mellkasban
A derealizáció érzése (a külvilág furcsa és valószerűtlen észlelése, szédülés és elszakadás érzése) és deperszonalizáció (megváltozott önfelfogás, amelyet a saját gondolkodási folyamataitól vagy testétől való elszakadás vagy elszakadás érzése jellemez)
Hidegrázás
Hőhullámok
Paresztéziák (zsibbadás vagy bizsergő érzés)
Hányinger vagy hasi kellemetlenség
Fulladás érzése (szorulás vagy csomó a torokban)
A pániktünetek intenzitása és mintázata

Nem minden tünet szükséges ahhoz, hogy pánikroham legyen

Sok támadást csak vagy különösen e tünetek némelyike jellemez.

A tünetek gyakorisága és súlyossága időben és körülmények között nagyon változó.

Például egyes egyének mérsékelten gyakori rohamok (pl. hetente egyszer), amelyek hónapokig rendszeresen előfordulnak.

Mások gyakoribb rohamok rövid sorozatáról számolnak be, talán kevésbé intenzív tünetekkel (pl. naponta egy hétig).

Ezeket hetek vagy hónapok tarkítják rohamok nélkül, vagy ritkábban (pl. havonta kettő) sok éven át.

Léteznek úgynevezett paucisyimptomatikus rohamok is, amelyek nagyon gyakoriak a pánikbetegségben szenvedő egyéneknél. Ezek olyan rohamok, amelyekben a pániktünetek csak egy része jelentkezik anélkül, hogy valódi rohammá robbannának ki.

A legtöbb paucisyimptomatikus tüneteket mutató egyén azonban a betegség lefolyása során valamikor teljes pánikrohamot tapasztalt, a klasszikus tünetekkel együtt.

A pánikrohamokkal kapcsolatos aggodalmak

Pánikroham alatt automatikus és ellenőrizetlen katasztrofális gondolatok töltik meg az ember elméjét.

A személy ilyenkor nehezen gondolkodik tisztán, és attól tart, hogy ezek a tünetek valóban veszélyesek.

Egyesek attól tartanak, hogy a rohamok egy nem diagnosztizált, életveszélyes betegség (pl. szívbetegség, epilepszia) jelenlétére utalnak.

Az ismételt orvosi vizsgálatok és a megnyugtatás ellenére továbbra is félnek, és meg vannak győződve arról, hogy fizikailag sebezhetőek.

Mások attól tartanak, hogy a pánikroham tünetei azt jelzik, hogy „megőrülnek”, elveszítik a kontrollt, vagy érzelmileg gyengék és instabilok.

Pánikbetegség és pánikrohamok kezelése

Pszichoterápia pánikrohamokra

Az agorafóbiával vagy anélkül jelentkező pánikrohamok és általában a szorongásos zavarok kezelésében a tudományos kutatások szerint a leghatékonyabb pszichoterápia a „kognitív-viselkedési” pszichoterápia.

Ez egy viszonylag rövid, általában heti rendszerességű pszichoterápia, amelyben a páciens aktív szerepet játszik problémája megoldásában.

A terapeutával együtt a pánikrohamok kezelésére alkalmas gondolkodási és viselkedési módok elsajátítására összpontosít.

Ennek célja, hogy megtörje a rendellenesség ördögi köreit.

Pánik és agorafóbia esetén a kognitív viselkedésterápián alapuló kezelés erősen ajánlott és az első választás.

Alapvetően ellenjavallt gyógyszeres kezelésre vagy a pszichoterápia más formáira hagyatkozni anélkül, hogy ezt a kezelési formát elvégeznénk.

Valójában az egész tudományos közösség bebizonyította, hogy ez a leghatékonyabb a pánikbetegség kezelésében.

A pszichoterápia alapvető lépései

Kognitív technikák

A terápiában verbális stratégiákat alkalmaznak az automatikus katasztrófa gondolatok módosítására (pl. szívrohamot kapok, elájulok stb.).

Ez arra készteti a személyt, hogy idővel megtanulja, hogy ne féljen a szorongás fizikai érzéseitől.

Azáltal, hogy nem félünk tőlük, ha megtanulunk együtt élni velük, egyszerűen csak várjuk, hogy elmúljanak, elkerüljük a szorongás fokozódását, ami pánikhoz vezet.

Viselkedési technikák

A verbális stratégiákat olyan technikákkal kombinálják, amelyek célja a zavart fenntartó problémás viselkedés módosítása.

Először is, fokozatosan fel kell lépni a félelmetes helyzetek elkerülésére való hajlamot (azaz olyanokat, amelyekből nincs azonnali menekvés).

Szintén szükséges segíteni az alanynak abban, hogy kiszolgáltassa magát az őt riasztó fizikai érzeteknek (pl. tachycardia) a foglalkozáson belüli gyakorlatokkal és az elkerülhető tevékenységek újrakezdésével.

Például egy olyan ösvényen kísérik el a pácienst, ahol a kávézás, a lépcsőzés, a sportolás stb. ismét az élete részévé kell, hogy váljon.

Végül fokozatosan fel kell hagyni az úgynevezett „védő magatartásokkal”, amelyek illuzórikus biztonságot adnak.

Kapcsolódó hozzászólások

Egészségügyi kiadások Olaszországban: növekvő teher a háztartásokra

11. április 2024.

Aviary Alert: A vírus evolúciója és az emberi kockázatok között

4. április 2024.

Egy nap sárgában endometriózis ellen

28. március 2024.

Remény és innováció a hasnyálmirigyrák elleni küzdelemben

27. március 2024.

Elsősorban mások kíséretében, de a szorongásoldó cseppek, a kulacs vagy a mobiltelefon magával vitelét is.

Tapasztalati technikák

Végül hasznosak lehetnek a relaxációs technikák és különösen azok a stratégiák, amelyek növelik az alany azon képességét, hogy elfogadja a negatív érzelmeket.

Különösen a mindfulness meditáció és a tapasztalati technikák, amelyek jellemzőek az elfogadás és elkötelezettség terápiájára (ACT).

További beavatkozások

Mindenekelőtt vissza kell nyerni az önálló mozgás szabadságát és a pánikjelenség feletti uralom érzését.

Ezután a terápia azokon a történelmi elemeken dolgozhat tovább, amelyek sebezhetővé tették az alanyt.

Ezért fontos az élettörténet, a jelentős kötődések, az érzelmi és társas kapcsolatok rekonstrukciója.

Megvizsgálják az esetleges traumákat, beleértve a pánikroham első élményét is.

Érzelmi feldolgozásukra szolgáló technikák, mint például az EMDR, alkalmazhatók.

Gyógyszer pánikrohamokra

A pánik és az agorafóbia gyógyszeres kezelése, bár gyakran nem tanácsos (legalábbis egyedüli kezelésként), alapvetően két gyógyszercsoporton alapul: a benzodiazepinek és az antidepresszánsoknak, amelyeket gyakran kombinációban alkalmaznak.

Enyhe formákban a benzodiazepinek felírása önmagában is elegendő lehet átmeneti gyógymódként, de aligha oldódik meg.

A leggyakrabban használt molekulák az alprazolam, az etizolam, a klonazepam és a lorazepam.

Ezek a gyógyszerek azonban pánikrohamok és agorafóbia esetén fennáll annak a veszélye, hogy erősen addiktívak és fenntartják a rendellenességet.

Ez különösen igaz, ha a kognitív viselkedési pszichoterápiát nem párhuzamosan végzik.

Az antidepresszánsok közül a triciklusos szerek – TCA – (pl. klórimipramin, imipramin, dezimipramin) bizonyultak hatékonynak a pánikrohamok és agorafóbia kezelésében, a monoamin-oxidáz gátlók (MAOI-k) és különösen a szelektív szerotonin-visszavétel gátlók – SSRI-k – (pl. citalopram, paroxettalopram). , fluoxetin, fluvoxamin, sertralin), amelyeket ma már széles körben használnak.

Az utóbbi gyógyszercsoport jobban kezelhető és kevesebb mellékhatással rendelkezik, mint az előzőeknek.

Az SSRI-kezelésre nem reagáló pánikrohamok és agorafóbia esetén TCA-k alkalmazhatók, bár sok klinikus első vonalbeli terápiaként használja ezeket a molekulákat.

A MAOI-k, bár nagyon hatásos gyógyszerek, használaton kívül kerültek a súlyos mellékhatások miatt, amelyek akkor fordulhatnak elő, ha bizonyos molekulákat kombinálnak, vagy ha nem tartják be az előírt étrendi korlátozásokat.

Pánikbetegségről és pánikrohamokról szóló források

IRODALOM

Andrisano, C., Chiesa, A. és Serretti, A. (2013). Újabb antidepresszánsok és pánikbetegség: metaanalízis. International Clinical Psychopharmacology, 28, 33-45.

Faretta, E. (2018). EMDR és pánikbetegség. Az integrált elméletektől a beavatkozási modellig a gyakorlatban. Milánó: Edra.

Gallagher, MW et al. (2013). Változási mechanizmusok a pánikbetegség kognitív viselkedésterápiájában: Az énhatékonyság és a szorongásérzékenység egyedi hatásai. Behavior Research and Therapy, 51, 767-777.

Rovetto, F. (2003). Pánik. Eredet, dinamika, terápiák. Milánó: McGraw Hill

Taylor, S. (2006). Pánikzavarok. Monduzzi