Pánikrohamok: tünetek, okok és kezelés

By Cristiano Antonino On 18. január 2023.

A pánikrohamok súlyos félelem, szorongás és kényelmetlenség epizódjaként jelentkeznek, gyakran fizikai jellegű tünetekkel, például légzési nehézséggel, mellkasi szorító érzéssel, mellkasi fájdalommal, szédüléssel és tachycardiával.

Ez a rendellenesség előfordulhat elszigetelt eseményként, vagy éppen ellenkezőleg, egymást követő időszakokban ismétlődik.

Jellemzően rövid időtartamú, erős érzelmi/pszichológiai hatása ellenére a pánikroham orvosilag nem veszélyes az átélőre.

Egy epizód általában öt és húsz percig tart, bár szórványosan tovább is tarthat.

Ez utóbbi azonban jellemzően nem haladja meg az egy órát.

Pánikroham során a szorongás szintje rendkívül magas, és a személy komolyan aggódik biztonsága miatt

A pánikroham spontán megszűnik.

A tünetek gyakran körülbelül húsz perc elteltével eltűnnek, és a személyt nagy szorongásba és riadalomba sodorják.

Amint azt az alábbiakban részletesebben tárgyaljuk, különféle technikák – például légzésszabályozási technikák – léteznek, amelyek lehetővé teszik a roham időtartamának korlátozását vagy akár megelőzését.

A pánikrohamok típusai

A pánikrohamok két típusra oszthatók:

váratlan, ha minden nyilvánvaló kiváltó tényező nélkül fordulnak elő
várható, ha összefüggésben állnak a rendellenesség fő jellemzőivel (pl. egy arachnofóbiás embernél roham alakulhat ki egy pók láttán).

A legtöbb pánikrohamban szenvedő ember előre látja és tart egy újabb rohamtól (előrelátó szorongás), ezért megpróbálják elkerülni azokat a helyeket vagy helyzeteket, amelyek korábban kiváltották az epizódot.

A pánikrohamok pszichológiai relapszusokat generálnak azokban, akik átélik, mind kognitív és érzelmi szinten, mind viselkedési szinten

A beteg őszintén aggódhat az egészsége miatt (gondolhatja, hogy súlyos patológiája van), vagy szociális szférában problémák léphetnek fel (az epizód utáni negatív megítéléstől való félelem miatt), vagy nem autonóm betegségben szenved. élet (pl. egy esetleges újabb roham során egyedül maradástól való félelem miatt).

Melyek a leggyakoribb tünetek?

A pánikroham tünetei lehetnek kognitív és szomatikus jellegűek.

Ezek közé tartozik:

az irányítás elvesztésétől való félelem
félelem attól, hogy megőrül vagy meghal
az irrealitás, az elidegenedés (derealizáció) vagy az éntől való elszakadás érzése (deperszonalizáció)
kontrollálatlan sírás
intenzív izzadás
mellkasi fájdalom vagy kellemetlen érzés
szívdobogás
öblítés
remegés vagy remegés
fulladás érzés
légszomj
hidegrázás
hányinger és szédülés
bizsergés vagy zsibbadás a végtagokban

Nyilvánvaló, hogy e megnyilvánulások mindegyike nem jelentkezik pánikroham során, mivel a tünetek esetenként eltérőek lehetnek.

A pániktünetek előfordulásának gyakorisága azonban meghatározza a rendellenesség súlyosságát.

Pánikrohamok viszonylag ritkán, például havonta egyszer, súlyosabb esetekben akár több epizód is előfordulhatnak ugyanazon a napon.

Ez utóbbi esetben helyesebben beszélünk „pánikbetegségről”.

Pánikrohamok: lehetséges okok

A pánikroham okait nem mindig könnyű azonosítani, és minden esetben pszichológiai és fizikai elemek keveredésének eredménye.

Általában az első roham az alany számára különösen stresszes időszakban következik be.

A stressz forrása lehet egyetlen akut esemény vagy több tényező együttes hatása.

A pánikroham legfontosabb okai a következők lehetnek:

gyász
sérülés
súlyos betegség diagnosztizálása
jelentős változások az érzelmi vagy a munkahelyi életben
túlhajszolt időszakok vagy a pihenés hiánya
konfliktushelyzetek
pénzügyi gondok

Az első epizód után az egyénben jellemzően erős aggodalom alakul ki, és az örökös aggodalom, egyfajta előrelátó szorongás állapotában él, ami a félelemtől való félelemen alapul, ami elkerülhetetlenül növeli a stressz szintjét, elősegítve ezzel az újabb rohamok megjelenését.

Lényegében egy ördögi kör indul el, ahol az új epizód átélésétől való félelem táplálja a szorongást.

Ez utóbbi pánikba esik, és új támadást generál.

Egyes esetekben azonban a pánikrohamok egy komolyabb rendellenesség (például depresszió, étkezési zavarok vagy poszttraumás stressz-zavar) részét képezik.

Hogyan kezeljük a pánikrohamokat

A pánikrohamok kezelése magában foglalhat gyógyszeres kezelést, pszichoterápiás kezelést vagy mindkettőt magában foglaló integrált megközelítést.

Az első lépés a probléma felismerése és segítség kérése.

Az ilyen rendellenességek ritkán önmagukban eltűnnek.

A pánikbetegség mielőbbi segítségkéréssel történő kezelése megakadályozza a betegség krónikussá válását és aktiválja a félelem ördögi körét.

Az organikus okok kizárása, az epizódok pszichológiai jellegének igazolása után lehet folytatni a terápia megkezdését.

terápiákkal

A gyógyszeres kezelés a legsúlyosabb és rokkantabb esetekben lehetséges.

A pánikrohamok kezelésében részt vevő gyógyszereknek két fő csoportja van

Kapcsolódó hozzászólások

Egészségügyi kiadások Olaszországban: növekvő teher a háztartásokra

11. április 2024.

Aviary Alert: A vírus evolúciója és az emberi kockázatok között

4. április 2024.

Egy nap sárgában endometriózis ellen

28. március 2024.

Remény és innováció a hasnyálmirigyrák elleni küzdelemben

27. március 2024.

szorongás elleni szerek, és különösen a benzodiazepinek. Ez utóbbiakat azonban rövid ideig kell használni nemkívánatos hatásaik, valamint függőséget és függőséget okozó képességük miatt.
antidepresszáns gyógyszerek; Jelenleg az SSRI-ket részesítik előnyben, ezeket „új generációs antidepresszánsoknak” nevezik, amelyek a régebbi antidepresszánsokhoz képest jobban tolerálhatók és kevesebb mellékhatásuk van. Mindenesetre elengedhetetlen, hogy szakorvosi vizsgálatot végezzen, aki a legkorrektebb és leghatékonyabb terápiát tudja kiválasztani, különös tekintettel az egyéb rendellenességek esetleges egyidejűségére.

A pszichoterápiás kezelés alternatívájaként vagy a gyógyszeres terápia kiegészítéseként a két leggyakrabban alkalmazott pszichoterápiás megközelítés egyike szerint alakítható ki.

kognitív-viselkedési terápia, melynek célja, hogy megtanítsa a betegeket arra, hogy dolgozzanak fel diszfunkcionális gondolataikon, ezáltal kordában tartsák a szorongást/félelmeket, és úgy módosítsák viselkedésüket, hogy az többé ne legyen maladaptív, hogy visszaszerezze az irányítást mindennapi élete felett. Elsősorban relaxációs és légzésszabályozási és kontrollgyakorlatok javasoltak, a főbb félelmek kezelése, valamint a pánikroham nem fenyegető jellegének tisztázása (pl. nem áll fenn az a veszély, hogy megőrül, vagy meghal).
Expozíciós terápia: ez a fajta kezelés kiteszi a betegeket a félelmeiknek, hogy azok csökkenjenek. A pánikbeteg ekkor fokozatosan és ismétlődően ki van téve olyan helyzeteknek vagy tényezőknek, amelyek elősegíthetik a pánikrohamot, mindig az orvos állandó közreműködésével, aki az egész kezelés során segíti a helyzet kezelését. A cél az, hogy a beteg többször átélje a szorongásos állapotát, amíg lényegében a félelem hatását veszti (az ún. habituációs folyamat szerint).