Pulmonális artériás hipertónia: mi ez és miért fontos?

By Cristiano Antonino On May 19, 2023

A pulmonális artériás hipertónia olyan kóros állapot, amelyet a tüdőartériákban és ennek következtében a jobb szívizom üregeiben is meglehetősen magas vérnyomás jellemez.

Ez egy olyan állapot, amely egymillió emberből körülbelül 60-at érint, és bármely életkorban válogatás nélkül megjelenhet, nőknél csaknem kétszeres gyakorisággal.

A szív fiziológiai felépítésénél fogva két félből áll, egy jobb és egy bal

A jobb fele a jobb pitvarból és az alatta lévő jobb kamrából, a bal fele a bal pitvarból és az alatta lévő bal kamrából áll.

Mindegyik pitvar egy szeleppel kapcsolódik a megfelelő kamrához.

A jobb szív szívkamrái, a pitvarok és a kamrák folyamatosan megtelnek oxigénhiányos vérrel a szervezetből a felső és alsó üreges vénákon keresztül.

A jobb pitvarból a vér a jobb kamrába jut, amely a tüdőartériákon keresztül a tüdőbe pumpálja.

Gyakran a későbbiekben vizsgálandó okok következtében a pulmonalis artériák elromlanak, és szűkülésével a bennük keringő véráramlás is csökken, általános nyomásnövekedés a tüdőartériákban és a jobb oldalon. a szívizom.

Melyek a pulmonalis artériás hipertónia okai és kockázati tényezői?

Mint fentebb említettük, a pulmonalis artériás hipertónia akkor fordul elő, amikor a tüdőartériákban – amelyek felelősek az oxigénhiányos vérnek a jobb kamrából a tüdőbe történő áthaladásához – olyan elváltozások mennek keresztül, amelyek következtében beszűkülnek vagy teljesen bezáródnak, ami megakadályozza a vérfolyadék természetes és fiziológiás áthaladását.

Ez a szűkület, amelyet „jobb kamrának” neveznek, megakadályozza a jobb kamra megfelelő működését.

Pulmonális artériás hipertónia, az azt kiváltó októl függően, lehet

Idiopátiás pulmonális artériás hipertónia

Ez akkor definiált, ha egyértelműen azonosítható ok nélkül merül fel.

Ez egy nagyon ritka forma, amely leginkább a nőket érinti.

Örökletes pulmonális artériás hipertónia

Ezt akkor határozzák meg, ha genetikai mutáció okozza, azaz a szülők által továbbadott.

Ebben az esetben a betegséget „örökletes” betegségnek tekintik.

Gyógyszerek vagy mérgező anyagok által kiváltott pulmonális artériás hipertónia

A gyógyszerekben vagy más mérgező anyagokban, például a fenfluraminban és a metamfetaminban található bizonyos anyagok képesek a tüdőartériák érszűkületét okozni.

Tartós pulmonális artériás hipertónia újszülötteknél

A sajnálatos módon nem ritka esetekben az újszülött a tüdőartériákban jelentkező érszűkület problémájával jön a világra, ami általában a megromlott egészségi állapot vészharangja, pl. vérmérgezés, hypoglykaemia, pulmonalis hypoplasia vagy meconium aspiráció miatt. szindróma.

Más kóros állapotokhoz társuló pulmonális artériás hipertónia

Pulmonális artériás hipertónia epizódjait figyelték meg bizonyos kóros állapotokkal összefüggésben, mint például bizonyos kötőszöveti betegségek, például szkleroderma, szisztémás lupus erythematosus vagy rheumatoid arthritis; a szív bizonyos veleszületett rendellenességei; portális hipertónia; HIV fertőzések; pajzsmirigy rendellenességek; krónikus hemolitikus anémia; tüdővéna-elzáródásos betegség vagy tüdőkapilláris hemangiomatosis.

Pulmonális artériás hipertónia: hogyan lehet felismerni a tüneteket

A pulmonalis artériás hipertóniában szenvedő betegek fő tünete a nehézlégzés.

Valahányszor a legkisebb erőfeszítést is megteszik – mint például lépcsőzés vagy tempós séta –, akkor kellemetlen légszomj és túlzott fáradtság érzése lesz, amelyet súlyos esetekben szédülés kísér.

A pulmonalis artériás hipertóniában szenvedő betegek gyengesége abból adódik, hogy a szövetek nem kapnak megfelelően oxigénnel, és nem kapnak elegendő oxigéndús vért a szükséges erőfeszítés elvégzéséhez.

Sokkal ritkábban a betegek köhögésre, zihálásra és rekedtségre panaszkodnak.

Pulmonális artériás hipertónia diagnosztizálása

Amikor a beteg már minimális megerőltetés mellett is fáradtságot, kimerültséget és gyengeséget érez, mielőbb kardiológushoz kell fordulnia.

A vizsgálat során a kardiológus mindenekelőtt a beteg pontos anamnézisének felvételére ügyel: életmódjának, szokásainak, személyes vagy családi kórtörténetének ismerete nagyban segít a helyes diagnózis felállításában.

A pontos diagnózis felállításához az anamnézis biztosan nem lesz elegendő: ehhez bizonyos diagnosztikai vizsgálatoknak kell kísérniük, beleértve az elektrokardiogramot, az echokardiogramot és a szívkatéterezést.

Az elektrokardiogram egy olyan teszt, amely képes kimutatni és rögzíteni a szív elektromos aktivitását, és – a kiadott grafikonon – láthatóvá válik a pulmonális artériás hipertóniára visszavezethető szívritmuszavarok.

Ezzel a vizsgálattal azonban nem lehet kimutatni a tüdőartériák megvastagodását, ezért echokardiogramot (vagy echokardiográfiát) alkalmaznak, amellyel kimutatható a pulmonalis artériák vagy a jobb kamra megvastagodása, ill. a jobb pitvart a jobb kamrától elválasztó tricuspidalis billentyűn keresztül bármilyen retrográd áramlás észlelésére.

A pulmonalis artériás hipertónia pontos diagnózisának felállításához azonban szívkatéterezést kell végezni, ami abból áll, hogy egy katétert intravénásan vezetnek be a jobb szívbe karon vagy lábon keresztül, hogy a jobb oldalon a vérnyomást a kamra és a jobb pulmonalis artéria pontosan mérhető.

Pulmonális artériás hipertónia: a legmegfelelőbb terápia

A pulmonalis artériás hipertóniával diagnosztizált betegek számára a legmegfelelőbb terápia kétségtelenül a gyógyszeres terápia, amelynek megfelelőnek kell lennie a pulmonális hipertóniát kiváltó okok vagy patológiák kezelésére.

Kombinációban a betegek értágító gyógyszereket kapnak – vagyis olyan gyógyszereket, amelyek tágítják az ereket –, hogy megpróbálják csökkenteni a pulmonalis artériákban a vérnyomást.

Ezután endotelin receptor antagonisták, 5-foszfodiészteráz inhibitorok, guanilát-cikláz stimulátorok vagy prosztaciklin analógok vagy prosztaciklin receptor agonisták adhatók be.

Ezek a gyógyszerek javíthatják az életminőséget, meghosszabbíthatják az életkilátásokat és a lehető legnagyobb mértékben késleltetik a sebészeti kezelés szükségességét.

Ha a beteg megfelelő fizikai állapotban van, és patológiája bizonyos súlyossággal jelentkezik, valószínűleg műtéti terápiát ajánlanak fel neki, amely tüdőendarterectomiából, vagy akár tüdőtranszplantációból áll.