Légzési elégtelenség (hypercapnia): okok, tünetek, diagnózis, kezelés
Hypercapnia, mi okozza a légzési elégtelenséget? A szervezetben a túléléshez szükséges energia előállításához a szövetek állandó oxigén- és tápanyagellátása szükséges
A légzés állandó oxigénellátást biztosít a tüdőben, ahol ez a gáz az alveoláris-kapilláris membránon keresztül a vérbe diffundál (külső légzés).
A keringési rendszer ezután szétosztja az oxigénnel dúsított vért a különböző érrendszerekbe, ahol oxigént szállítanak a különböző szövetekhez (belső légzés).
A tüdő a vér oxigénellátásán túlmenően arra is szolgál, hogy megszabadítsa a szervezetet a szén-dioxidtól (CO2), amely az anyagcsere maradékterméke.
A vénás vér által szállított szén-dioxid az alveolusokba diffundál, majd kilélegzik a légkörbe.
Különféle orvosi érdeklődésre számot tartó betegségek vezethetnek elégtelen gázcseréhez, így légzési elégtelenséghez, amely lehet lélegeztetés (hiperkapnia) vagy oxigénellátás (hipoxémia).
A percenként elfogyasztott oxigén és a termelt szén-dioxid mennyiségét a páciens anyagcseréjének mértéke határozza meg.
A testmozgás és a láz olyan tényezők, amelyek fokozzák a szervezet anyagcseréjét, és nagyobb igénybevételt rónak a légzőrendszerre.
Ha a kardiopulmonális tartalékot egy kóros folyamat jelenléte korlátozza, a láz további stresszt jelenthet, amely légzési elégtelenséget és ezáltal szöveti hipoxiát válthat ki.
Hordágyak, tüdőszellőztetők, SZÉKEK: SPENCER TERMÉKEK A VÉSZHELYZETI EXPO KETTŐS BÓDJÁN
Légzési elégtelenség (hiperkapnia)
Légzési elégtelenség esetén nem megfelelő a szellőzés a tüdő és a légkör között, ami végső soron az artériás vérben lévő szén-dioxid parciális nyomásának (PaCO2) nem megfelelő 45 Hgmm fölé emelkedését eredményezi (hiperkapnia).
A légzési elégtelenséget (hiperkapniát) általában az
- enyhe, 2 és 45 Hgmm közötti PCO60-vel;
- mérsékelt, 2 és 60 Hgmm közötti PCO90-vel;
- súlyos, 2 Hgmm feletti PCO90-vel.
Ha a PCO2 meghaladja a 100 Hgmm-t, kóma léphet fel, 120 Hgmm felett pedig halál.
A PCO2 mérése hemogazanalízissel történik.
Emlékeztetjük az olvasót, hogy a belégzési képességhez az idegrendszer teljes hatékonysága szükséges, amelynek serkentenie kell a légzőizmokat.
A rekeszizom összehúzódása csökkenti a mellkason belüli nyomást, és gáz behatol a tüdőbe.
Minimális erőfeszítés szükséges ehhez a tevékenységhez, ha a bordaív sértetlen, a légutak átjárhatóak és a tüdő tágítható.
A kilégzési képesség viszont megköveteli a légutak és a tüdő parenchyma átjárhatóságát, amely elegendő rugalmassággal rendelkezik ahhoz, hogy a hörgőket nyitva tartsa a kilégzés befejezéséig.
Hypercapnia, okai és kockázati tényezői
A lélegeztetési elégtelenség okai: a légzőközpontok farmakológiai anyagok általi depressziója, agyi betegségek, gerinc- köldökzsinór rendellenességek, izombetegségek, bordaív-rendellenességek és felső és alsó légúti elzáródások.
Felső légúti elzáródás fordulhat elő akut fertőzések és alvás közben, amikor az izomtónus csökken.
Számos tényező hozzájárulhat a belégzési izomgyengeséghez, és az egyensúlyt az akut lélegeztetési elégtelenség javára billenti.
Az alultápláltság és az elektrolit zavarok gyengíthetik a lélegeztető izmokat, míg a pulmonalis hiperinfláció (pl. tüdőtágulatból) a rekeszizom működését csökkentheti.
A tüdő hiperinflációja abnormálisan alacsony helyzetbe kényszeríti a membránt, ami viszont mechanikai hátrányokhoz vezet.
Ezek a problémák gyakoriak az akut és krónikus obstruktív tüdőbetegségben (bronchiális asztma, krónikus hörghurut és tüdőtágulat) szenvedő betegeknél.
Kórélettan
A PaC02 akut emelkedése az artériás vér pH-jának csökkenéséhez vezet.
A megemelkedett PaC02 és az acidózis kombinációja jelentős hatást gyakorolhat a szervezetre, különösen akkor, ha a légzési elégtelenség súlyos.
A súlyos akut légúti acidózis a központi idegrendszer depressziója miatt a kognitív funkciók károsodását okozza.
Az agyi és perifériás erek kitágulnak a hypercapnia hatására.
Tünetek és jelek
Kevés klinikai tünet utal emelkedett PaCO2-ra.
A légzési elégtelenségre utaló klinikai tünetek a következők:
- fejfájás;
- csökkent éberség;
- meleg kipirosodott bőr;
- hiperszifil perifériás pulzusok.
Ezek a megállapítások azonban rendkívül nem specifikusak, mivel a légzési elégtelenségen kívül számos más körülményben is megjelennek.
Mivel a hypoxaemia gyakran előfordul lélegeztetési elégtelenségben szenvedő betegeknél, gyakori a nem megfelelő perifériás oxigénellátás jeleinek egyidejű megjelenése.
A hipotermia és az eszméletvesztés gyakori lelet, másrészt, ha a lélegeztetési elégtelenség a nyugtató farmakológiai hatású anyagok túladagolásának következménye. A nyugtatók és a triciklusos antidepresszánsok gyakran a pupilla kitágulását és rögzítését eredményezik.
A triciklikus antidepresszánsok növelik a pulzusszámot és a vérnyomást is.
Kábítószer-túladagolás esetén a légzési hangok gyakran nyilvánvalóak annak ellenére, hogy aspiráció történt.
Ez valószínűbb nyugtató és alkoholfogyasztás esetén (a nyelési reflex csökkenése következtében), és a jobb alsó lebenyben rekedtséget okozhat.
A rekeszizom fáradtság klinikai jelei a légzési elégtelenség korai figyelmeztető jelei a betegeknél légzési zavar.
Az ilyen jelek valójában erősen arra utalnak, hogy a betegnek azonnali lélegeztetési segítségre van szüksége.
A rekeszizom fáradtsága kezdetben tachypnoe megjelenését okozza, majd a légzés váltakozása vagy paradox hasi légzés következik be.
A légzési váltakozás a járulékos izmokkal és a rekeszizommal történő légzés rövid ideig tartó váltakozásának megjelenéséből áll.
A paradox hasi légzést viszont a has befelé mozgása alapján ismerjük fel minden egyes légzési erőfeszítéssel.
Ez a jelenség a rekeszizom petyhüdtségének köszönhető, amitől felfelé húzódik, amikor a légzést segítő izmok negatív intrathoracalis nyomást hoznak létre.
Légzési elégtelenség (hiperkapnia) diagnózisa
Az anamnézis és az objektív vizsgálat nyilvánvalóan a diagnózis első lépései.
A vérgázértékek mérése nagyon fontos a lélegeztetési elégtelenségben szenvedő betegek értékelésében.
A lélegeztetési elégtelenség súlyosságát a paCOz növekedésének mértéke jelzi.
A vér pH-értékének értékelése azonosítja a fennálló légúti acidózis mértékét, és a kezelés sürgősségét javasolja.
A beteg azonnali kezelést igényel, ha a pH 7.2 alá esik.
Kezelés
Az artériás PCO2 akut emelkedése azt jelzi, hogy a beteg nem képes megfelelő alveoláris lélegeztetést fenntartani, és lélegeztetési segítségre lehet szüksége.
A PaCO2-nek nem kell túllépnie a normál értékeket ahhoz, hogy lélegeztetési segítségre legyen szükség.
Például, ha a PaCO2 30 Hgmm, majd a légzőizom fáradtsága miatt 40 Hgmm-re emelkedik, a páciensnek jelentős előnye lehet az azonnali intubálás és a gépi lélegeztetés.
Ez a példa tehát világosan szemlélteti, hogy az artériás PaCO2 értékek trendjének („trendjének”) dokumentálása hogyan segíthet a támogatott lélegeztetés jelzésében.
A beteg intubálása után a beállított légzési térfogat 10-15 cc/kg ideális testtömeg legyen (pl. elhízott betegeknél nincs szükség nagy légzési térfogatra).
Az ennél alacsonyabb jelenlegi térfogatok általában a perifériásabb tüdőegységek összeomlását (atelektázia) eredményezik, míg a 10-15 cc/kg feletti jelenlegi térfogatok hajlamosak túlfeszíteni a tüdőt, és barotraumát (pneumothorax vagy pneumomediastinum) okozhatnak.
A beteg által igényelt lélegeztetés mértéke az anyagcseréjétől függ, bár
- felnőtt alanyoknak általában 8-15 légzési aktusra van szükségük percenként. A legtöbb betegnél azonban a lélegeztetést úgy módosítják, hogy a PaCO2 értéket 35 és 45 Hgmm között tartsák. Kivételt képeznek az agyödémában szenvedő betegek, akiknél az alacsonyabb PaCO2 értékek hasznosnak bizonyulhatnak a koponyaűri nyomás csökkentésében
- Egy másik kivétel a krónikusan magas PaCO-értékkel rendelkező betegek, akiknél a gépi lélegeztetés célja a pH-érték visszaállítása a normál határok közé, a páciens PCO2-értéke pedig a kiindulási értékre. Ha a krónikus hypoventillációban és CO2-retencióban szenvedő beteget a normál PCO2 eléréséig kellően erőteljesen lélegeztetjük, akkor rövid távon a légúti alkalózis problémája jelentkezik, hosszú távon pedig leszoktatja a gépi lélegeztetésről.
Az orvosnak azonban meg kell határoznia a légzési elégtelenség okát a tüneti kezelés megkezdése előtt.
Kábítószer-túladagolás esetén törekedni kell a felelős vegyület azonosítására, a lenyelt gyógyszer mennyiségére, a bevétel óta eltelt időre és a traumás sérülés meglétére vagy hiányára.
Mivel a hypoxaemia gyakran előfordul lélegeztetési elégtelenségben szenvedő betegeknél, gyakori a nem megfelelő perifériás oxigénellátás jeleinek egyidejű megjelenése.
A hipotermia és az eszméletvesztés gyakori lelet, másrészt, ha a lélegeztetési elégtelenség a nyugtató farmakológiai hatású anyagok túladagolásának következménye. A nyugtatók és a triciklusos antidepresszánsok gyakran a pupilla kitágulását és rögzítését eredményezik.
A triciklikus antidepresszánsok növelik a pulzusszámot és a vérnyomást is.
Kábítószer-túladagolás esetén a légzési hangok gyakran nyilvánvalóak annak ellenére, hogy aspiráció történt.
Ez valószínűbb nyugtató és alkoholfogyasztás esetén (a nyelési reflex csökkenése következtében), és a jobb alsó lebenyben rekedtséget okozhat.
A rekeszizom fáradtságának klinikai tünetei a légzési elégtelenség korai figyelmeztető jelei légzési nehézségben szenvedő betegeknél.
Az ilyen jelek valójában erősen arra utalnak, hogy a betegnek azonnali lélegeztetési segítségre van szüksége.
A rekeszizom fáradtsága kezdetben tachypnoe megjelenését okozza, majd a légzés váltakozása vagy paradox hasi légzés következik be.
A légzési váltakozás a járulékos izmokkal és a rekeszizommal történő légzés rövid ideig tartó váltakozásának megjelenéséből áll.
A paradox hasi légzést viszont a has befelé mozgása alapján ismerjük fel minden egyes légzési erőfeszítéssel.
Ez a jelenség a rekeszizom petyhüdtségének köszönhető, amitől felfelé húzódik, amikor a légzést segítő izmok negatív intrathoracalis nyomást hoznak létre.
Légzési elégtelenség (hiperkapnia) diagnózisa
Az anamnézis és az objektív vizsgálat nyilvánvalóan a diagnózis első lépései.
A vérgázértékek mérése nagyon fontos a lélegeztetési elégtelenségben szenvedő betegek értékelésében.
A lélegeztetési elégtelenség súlyosságát a paCOz növekedésének mértéke jelzi.
A vér pH-értékének értékelése azonosítja a fennálló légúti acidózis mértékét, és a kezelés sürgősségét javasolja.
A beteg azonnali kezelést igényel, ha a pH 7.2 alá esik.
Kezelés
Az artériás PCO2 akut emelkedése azt jelzi, hogy a beteg nem képes megfelelő alveoláris lélegeztetést fenntartani, és lélegeztetési segítségre lehet szüksége.
A PaCO2-nek nem kell túllépnie a normál értékeket ahhoz, hogy lélegeztetési segítségre legyen szükség.
Például, ha a PaCO2 30 Hgmm, majd a légzőizom fáradtsága miatt 40 Hgmm-re emelkedik, a páciensnek jelentős előnye lehet az azonnali intubálás és a gépi lélegeztetés.
Ez a példa tehát világosan szemlélteti, hogy az artériás PaCO2 értékek trendjének („trendjének”) dokumentálása hogyan segíthet a támogatott lélegeztetés jelzésében.
A beteg intubálása után a beállított légzési térfogat 10-15 cc/kg ideális testtömeg legyen (pl. elhízott betegeknél nincs szükség nagy légzési térfogatra).
Az ennél alacsonyabb jelenlegi térfogatok általában a perifériásabb tüdőegységek összeomlását (atelektázia) eredményezik, míg a 10-15 cc/kg feletti jelenlegi térfogatok hajlamosak túlfeszíteni a tüdőt, és barotraumát (pneumothorax vagy pneumomediastinum) okozhatnak.
A beteg által igényelt lélegeztetés mértéke az anyagcseréjétől függ, bár
- felnőtt alanyoknak általában 8-15 légzési aktusra van szükségük percenként. A legtöbb betegnél azonban a lélegeztetést úgy módosítják, hogy a PaCO2 értéket 35 és 45 Hgmm között tartsák. Kivételt képeznek az agyödémában szenvedő betegek, akiknél az alacsonyabb PaCO2 értékek hasznosnak bizonyulhatnak a koponyaűri nyomás csökkentésében
- Egy másik kivétel a krónikusan magas PaCO-értékkel rendelkező betegek, akiknél a gépi lélegeztetés célja a pH-érték visszaállítása a normál határok közé, a páciens PCO2-értéke pedig a kiindulási értékre. Ha a krónikus hypoventillációban és CO2-retencióban szenvedő beteget a normál PCO2 eléréséig kellően erőteljesen lélegeztetjük, akkor rövid távon a légúti alkalózis problémája jelentkezik, hosszú távon pedig leszoktatja a gépi lélegeztetésről.
Az orvosnak azonban meg kell határoznia a légzési elégtelenség okát a tüneti kezelés megkezdése előtt.
Kábítószer-túladagolás esetén törekedni kell a felelős vegyület azonosítására, a lenyelt gyógyszer mennyiségére, a bevétel óta eltelt időre és a traumás sérülés meglétére vagy hiányára.
A logikus gyógyszer-túladagolás kezelésének általános célja a toxin felszívódásának megakadályozása (gyomormosás vagy a hányás reflex és aktív szén alkalmazása), a gyógyszer kiválasztásának fokozására (dialízis) és a toxikus anyagcseretermékek felhalmozódásának megakadályozására (pl. az acetilcisztein az acetaminofen túladagolás ellenszere).
A páciens leválasztása a gépi lélegeztetésről azonnal megkezdhető, amint a légzési elégtelenség okát megszüntették, és az orvosilag releváns klinikai állapot stabilizálódott.
Az elválasztási paraméterek segítenek meghatározni, hogy az elválasztás mikor következetesen sikeres lesz.
Az orvosoknak több paraméter alapján kell eldönteniük, hogy mikor kezdjék el a lélegeztetésről való leszoktatást, mivel ezek közül bármelyik önmagában is zavaró lehet. Felnőtt betegeknél a 325 cm38-t meghaladó spontán légzéstérfogat és a XNUMX felvonás/perc alatti spontán légzésszám kombinációja jó mutatója az elválasztás sikerének.
Az elválasztás során alkalmazott módszerek közé tartozik az IMV, a nyomástámogatás és a „T” cső.
Mindegyik módszernek megvannak az előnyei és hátrányai, de mindegyiknek képesnek kell lennie arra, hogy a legtöbb beteget a lehető leghamarabb hatékonyan leszoktassák.
Mindegyik módszer a lélegeztetési támogatás fokozatos csökkentésén alapul, ellenőrzött körülmények között, a páciens szoros megfigyelése során.
Végül az extubálás akkor végezhető el, ha a nyelési reflex sértetlen, és az endotracheális tubusra már nincs szükség.
Az IMV-ről való leszoktatás úgy történik, hogy a percenkénti légzési aktusok számát néhány órás intervallumra csökkentik, mindaddig, amíg a beteg már nem igényel mechanikai támogatást, vagy az elválasztással szemben rosszul tűri (pl. 20%-os pulzus- és vérnyomásváltozás).
Az IMV fő hátránya a spontán légzés során a páciensre háruló légzési munka potenciális növekedése (13).
Ez a munkanövekedés főként az igényszelepen fektetett túlzott ellenállásnak köszönhető. A közelmúltban kifejlesztett lélegeztetőgépek azonban megpróbálják kijavítani ezt a problémát.
A nyomástámogatás segít leküzdeni a mesterséges áramkör ellenállása által támasztott munkát azáltal, hogy a belégzés során előre meghatározott pozitív nyomást ad.
A nyomástámogatással történő leszoktatás a nyomástámogatás fokozatos csökkentését igényli, a páciens klinikai állapotának folyamatos figyelemmel kísérésével.
Ha a beteg képes elviselni az alacsony nyomástámogatást (pl. 5 cm-nél kisebb H2O), a lélegeztetési segítségnyújtást meg lehet szakítani.
A T-csöves leszoktatás ezzel szemben úgy történik, hogy a gépi lélegeztetést rövid időre felfüggesztik, és a pácienst folyamatos levegőáram alá helyezik előre meghatározott FiO2 mellett.
Az az idő, amely alatt a beteg spontán lélegezni kap, fokozatosan meghosszabbodik, amíg a stressz jelei meg nem jelennek, vagy az alany ismét nem igényel mechanikus lélegeztetést.
Olvassa el még:
Emergency Live Még több…Élő: Töltse le újságja új ingyenes alkalmazását IOS és Android rendszerre
Obstruktív alvási apnoe: mi ez és hogyan kell kezelni
Obstruktív alvási apnoe: Az obstruktív alvási apnoe tünetei és kezelése
Légzőrendszerünk: virtuális túra a testünkben
Tracheostomia intubálás közben a COVID-19 betegekben: felmérés a jelenlegi klinikai gyakorlatról
Klinikai áttekintés: Akut légzési distressz szindróma
Stressz és szorongás a terhesség alatt: Hogyan védjük meg az anyát és a gyermeket
Légzési distressz: Mik a légzési distressz jelei újszülötteknél?
Légzési distressz szindróma (ARDS): terápia, mechanikus lélegeztetés, monitorozás
Tracheális intubáció: mikor, hogyan és miért kell mesterséges légutat létrehozni a beteg számára
Mi az újszülöttkori átmeneti tachypnoe vagy az újszülöttkori nedves tüdő szindróma?
Traumás pneumothorax: tünetek, diagnózis és kezelés
A tenziós pneumothorax diagnózisa a terepen: szívás vagy fújás?
Pneumothorax és Pneumomediastinum: a tüdőbarotraumában szenvedő beteg megmentése
ABC, ABCD és ABCDE szabály a sürgősségi orvoslásban: mit kell tennie a megmentőnek
Többszörös bordatörés, repedéses mellkas (bordavolet) és pneumothorax: áttekintés
Belső vérzés: meghatározás, okok, tünetek, diagnózis, súlyosság, kezelés
Nyaki nyakörv traumás betegeknél a sürgősségi orvoslásban: mikor kell használni, miért fontos
KED extrakciós eszköz a trauma eltávolításához: mi ez és hogyan kell használni
Hogyan történik az osztályozás a sürgősségi osztályon? A START és CESIRA módszerek
Mellkasi trauma: Klinikai szempontok, terápia, légúti és lélegeztetési segítség