Rectocele: mi ez?

By Cristiano Antonino On 17. június 2023.

A rectocele kifejezés a bél utolsó szakasza – a végbél – elülső falának sérvére utal, amely az anális záróizomhoz vezet a hüvely hátsó falában, a medencefenék izomzatának gyengülése következtében.

A medencefenék az izmok, szalagok és kötőszövet összessége, amelyek a hasüreg alsó részén, a medence területén helyezkednek el.

Ez a szerkezet nélkülözhetetlen az olyan szervek, mint a húgycső, hólyag, végbél és – nőknél – a méh megfelelő anatómiai pozícióban tartásához.

Ha a medencefenék meggyengül – vagy beszakad, akkor a medencefenék már nem tudja nyújtani természetes támaszát, ami mind fizikai, mind pszichológiai kényelmetlenséghez vezet.

A rectocele olyan állapot, amely bármely életkorú nőknél előfordulhat, bár – epidemiológiai szempontból – a 40 és 60 év közötti, szülés utáni és menopauza utáni nőknél alakul ki ez a betegség leginkább.

Súlyosságától függően a rectocele a következőképpen osztályozható

I. fokozatú rectocele – enyhe: a végbélnek csak egy kis része hatol be a hüvelybe.
II. fokozatú rectocele – közepes: a végbél nagy része behatol a hüvelybe.
III. fokozatú rectocele – súlyos: a végbél kinyúlik a hüvelynyílásból a medencefenék támasztékának teljes hiánya miatt.

Mik a rectocele okai és kockázati tényezői?

Mint fentebb említettük, a rectocele egy olyan állapot, amelyet főként a medencefenék gyengülése okoz, de mi okozza ezt a gyengülést?

Fiatal nőknél a rectocele-t szülés válthatja ki különféle szövődményekkel: nagyon hosszú vajúdás, csipesz használata, kiterjedt epiziotómia, magzat kilökésének nehézsége, különösen nagy magzat esetén.

A szüléshez nem kapcsolódó okok, amelyek életkortól függetlenül bármely nőt érinthetnek, közé tartozik a krónikus székrekedés és az ebből eredő székletürítési nehézség, az elhízás és a korábbi méheltávolítás.

Mindezek a tényezők különböző okok miatt hozzájárulnak a medence fokozatos gyengüléséhez, amelynek izmai, szalagjai és kötőszövete megsérül, és lehetővé teszi a végbél előesését a hüvelyi csatorna felé.

Ennek fényében elmondható, hogy a rectocele kockázati tényezői az

Hüvelyi szülések nagy száma. Minden hüvelyi szülés hozzájárul a medencefenék progresszív gyengüléséhez – a legsúlyosabb esetekben a szakadásig. Ezért azt figyelték meg, hogy a császármetszésen átesett nőknél kisebb valószínűséggel alakul ki rectocele, mint a hüvelyi szülésen átesett nőknél.
Az életkor előrehaladtával a nők kevesebb ösztrogén hormont termelnek, mivel életük nagyon kényes időszakába lépnek: a menopauza időszakába. Az ösztrogénhormonok csökkenése kockázati tényező, mivel ezek hiánya gyengíti a medencefenék tónusát, így a nőknél fokozott a rectocele kialakulásának kockázata.
A kismedencei szervek műtétei, sőt ismétlődő műtétei ronthatják a medencefenék tónusát.
A genetikai tényező olyan kockázati tényező, amelyet nem szabad alábecsülni: egyes nők a kollagén szerkezetében – a kollagenopátiáknak nevezett rendellenességek csoportjában – veleszületett változásoktól szenvednek. A kollagén csökkent jelenléte a szövetek nagyobb lazulásához vezethet, különösen a medence szöveteiben, amelyek hajlamosabbak lesznek az elváltozásokra és szakadásokra, ami kedvez a rectocele kialakulásának.

Rectocele: a tünetek

Ha a rectocele enyhe intenzitású, vagyis amikor a végbélnek csak egy kis része hatol be a hüvelybe, a patológia általában tünetmentes: nincsenek olyan problémák vagy nyilvánvaló jelek, amelyek alapján a páciens rectocele jelenlétére gyanakodna.

Amikor a rectocele mérsékelt vagy súlyos, vagyis amikor a végbél jelentős része behatol a hüvelybe, a páciens általában a hüvelyi terhelés érzéséről panaszkodik, és objektív vizsgálat alapján a hüvely többé-kevésbé nyilvánvaló kiemelkedéséről. a hüvelynyílásból a végbél kimutatható lesz.

A beteg panaszkodhat székletürítési nehézségre és bélelzáródás érzésére, nyomásérzésre a végbélben, fájdalomra a közösülés során vagy hüvelyi vérzésre.

A rectocele diagnosztizálása

Az ilyen intim és kényes tünetek késleltethetik a szakemberrel való kommunikációt, aminek éppen ellenkezőleg, időben kell lennie. A betegnek bátran és világosan közölnie kell vele tüneteit, nehézségeit, hogy elkerülje az elhanyagolt állapot súlyosbodását.

Sok nő hajlamos elhanyagolni ezt az állapotot, és „csináld magad” gyógymódokhoz folyamodik, mint például a hashajtók vagy beöntés mértéktelen használata, hogy elősegítse a nehéz evakuálást vagy a kézi evakuálást.

Ezt a magatartást gondos kampánysal kell elkerülni, hogy felhívják a figyelmet és támogassák a pácienst, akinek képesnek kell lennie megbízni szakmai referenciájában.

A rectocele diagnosztizálása rektális és hüvelyi feltárással, valamint kismedencei vizsgálattal lehetséges: a szakember megméri a prolapsus mértékét, hogy elemezze annak súlyosságát.

Ez azonban nem elég, szakorvosi vizsgálatra – defekográfiára – lesz szükség a hólyag, a hüvely és a vékonybél egyéb kapcsolódó patológiáinak kivizsgálásához.

A rectocele esetén gyakran szükséges másik vizsgálat az MRI-defekográfia.

Az objektív megfigyelés és a szakorvosi vizsgálatok által visszaküldött adatokkal lehetővé válik a megfelelő diagnózis felállítása, és ennek következtében a beteg megfelelő kezelési rendje.

Rectocele: a legmegfelelőbb terápia

A rectocele kezelésére megfelelő terápiát a kórkép súlyossága és a környező szerveket érintő egyéb egészségügyi állapotok, például a cystocele vagy a méh prolapsus lehetséges egyidejűsége alapján alakítják ki.

Az enyhe rectocele – mint említettük – gyakran tünetmentes, és a beteg más okból végzett vizsgálatok után fedezi fel jelenlétét.

Ennek ellenére, még ha enyhe is, akkor is szükséges lesz a nőgyógyásznak bizonyos „ellenintézkedéseket” javasolnia a páciensnek, amelyek a klinikai helyzet súlyosbodásának elkerülése érdekében szükségesek: Kegel gyakorlatok a kismedencei izmok tónusának erősítésére és karcsúsításra. elhízás vagy túlsúly esetén.

Egyes esetekben a terápia folyamatos és alapos követése esetén a probléma további műtéti vagy gyógyszeres beavatkozás nélkül is megoldható.

A közepes és súlyos rectocele viszont jelentős tünetegyüttessel jár.

A sebészi kezelés elkerülése érdekében a szakember két különböző terápiát javasolhat: pesszárium alkalmazását és ösztrogén alapú hormonterápiát.

Az ösztrogén hormonterápia ellensúlyozza a medenceizmok fiziológiás legyengülését a menopauza által kiváltott ösztrogéninger csökkenése miatt: a medencefenék izmai visszanyerik elvesztett tónusuk egy részét, csökkentve a végbél hüvelybe esését.

A pesszárium egy gumi vagy félmerev műanyag gyűrű, amely vízszintesen a hüvelybe helyezve fizikailag blokkolja a kismedencei izmokon keresztül a prolapsusokat.

Ezek a terápiák azonban átmenetiek, és korlátozott ideig használhatók, amíg a páciens el nem éri a műtéthez szükséges ideális fizikai állapotot.

A rectocele megszüntetésére irányuló műtét véglegesen megszünteti a problémát, csökkentve mind a hüvelyi, mind a bélrendszeri tüneteket.

A műtét abból áll, hogy a végbélt vissza kell állítani fiziológiás helyzetébe, megfelelő alátámasztással, hogy elkerüljük a kiújulás kockázatát.

Rectocele: hogyan lehet megakadályozni a kialakulását

Nincs univerzális „módszer” a rectocele megelőzésére.

Kapcsolódó hozzászólások

Egészségügyi kiadások Olaszországban: növekvő teher a háztartásokra

11. április 2024.

Aviary Alert: A vírus evolúciója és az emberi kockázatok között

4. április 2024.

Egy nap sárgában endometriózis ellen

28. március 2024.

Remény és innováció a hasnyálmirigyrák elleni küzdelemben

27. március 2024.

A nőgyógyászok javasolják az évenkénti ellenőrzést és – ha az életkor vagy a biológiai állapotok kedvezőtlenek – az állandó Kegel-torna, a krónikus székrekedés megelőzésére, a helytelen súlyemelés kerülésére, a krónikus köhögés kezelésére és az egészséges testsúly megőrzésére.