Pitvarfibrilláció: meghatározása, okai, tünetei, diagnózisa és kezelése

By Cristiano Antonino On May 15, 2023

A pitvarfibrilláció a szívritmus megváltozását jelenti. A patológia nem teszi lehetővé a pitvari üregek hatékony összehúzódását, és ennek eredményeként ez befolyásolja a kamrák megfelelő működését, és ezáltal a véráramlás előrehaladását.

Az ilyen típusú aritmia csökkenti a szívpumpa hatékonyságát, amely a megfelelő perfúzió biztosítása érdekében a kontrakció sebességének és erejének növekedésével reagál, ezért potenciálisan veszélyes betegség.

Fontos, hogy azonnal felismerjük, és megfelelően kezeljük.

A statisztikák szerint a világ népességének aránya körülbelül 0.5-1%, sőt Olaszországban több mint 600,000 XNUMX embert érint ez a patológia.

Pitvarfibrilláció: mi ez?

A pitvarfibrilláció a szív felső üregeiből, az úgynevezett pitvarokból származik, és a szívritmus megváltozásával jár.

A pitvarfibrillációban szenvedő betegeknél a pitvarok nem húzódnak szinkron módon, hanem nagyon gyorsan és szabálytalanul.

Ahhoz, hogy jobban megértsük, miből áll a pitvarfibrilláció, először meg kell értenünk, hogyan működik a szív elektromos tevékenysége

Minden szívveréssel elektromos impulzus terjed először a jobb pitvarba, majd a bal pitvarba.

Ez a „sokk” lehetővé teszi a pitvarok összehúzódását, és a szív számára, hogy vért pumpáljon a kamrákba.

Ez a fajta elektromos impulzus a szívizomsejtek egy csoportjából származik, amelyek a szinoatriális csomópontban találhatók, és a jobb pitvarban találhatók.

Egy pitvarfibrillációban szenvedő személynél az elektromos aktiválás gyors és látszólag kaotikus, és így a pitvarokat fibrillációhoz vezeti; a pitvari összehúzódások magas gyakorisága hatással lehet a kamrákra, ami felgyorsult szívverést (tachycardiát) okozhat.

A patológia a szívizom összehúzódási képességének (kontraktilitás) károsodásához vezet.

Ennek következtében a perctérfogat is szabálytalanná válik, mivel a szívizom nem képes megfelelően pumpálni a vért, hogy az a test különböző részeibe áramoljon, és kielégítse a test szükségleteit.

Ez a kellemetlen szívérzéseken túl fáradtsághoz és kimerültséghez vezet, valamint egészségügyi kockázatot jelent.

Mint fentebb említettük, a pitvarfibrilláció szívritmuszavar, azaz a szívfrekvencia megváltozása.

Normál körülmények között a szívritmus, amelyet „sinus” ritmusnak is neveznek, percenként 60 és 100 ütés között változik.

A pitvarfibrilláció során viszont a frekvencia 100 és 175 ütés/perc között változhat.

Az ilyen típusú szívelégtelenség előfordulása az életkorral növekszik, ezért az idősek körében gyakoribb.

Ami a nemet illeti, úgy tűnik, hogy a pitvarfibrilláció a férfiakat és a nőket egyaránt érinti, bár különösen az európai országokban az előbbiek szenvednek leginkább.

Mint a későbbiekben még világosabban látni fogjuk, a rendellenesség kialakulhat bizonyos szívbetegségek miatt, vagy olyan tényezők hatására, amelyek nem feltétlenül a szívizomtól függenek.

A pitvarfibrilláció különböző típusai

Klinikailag a pitvarfibrilláció 3 típusát különböztetjük meg, melyeket súlyosságuk, időtartamuk és manifesztációs módjuk szerint osztályozhatunk.

Paroxizmális pitvarfibrilláció: 7 napnál rövidebb ideig tart;
Tartós pitvarfibrilláció: több mint 7 napig tart;
Permanens pitvarfibrilláció: 1 évnél tovább tart.

Klinikai szempontból a fibrilláció utolsó két formája súlyosabb, mint a paroxizmális fibrilláció.

Nézzük meg konkrétan az aritmia e három típusa közötti különbségeket.

Paroxizmális pitvarfibrilláció

A paroxizmális pitvarfibrillációt a hirtelen fellépés jellemzi.

A másik két típustól eltérően, amelyet később látni fogunk, átmeneti jellegű, és rövid ideig tart, néhány perctől néhány napig terjed (általában nem haladja meg a 48 órát); a legsúlyosabb esetekben egy héten belül megoldódik.

A paroxizmális pitvarfibrillációt nagyon magas pulzusszám jellemzi.

Valójában az impulzus elérheti a 140 ütés/perc értéket is.

Mivel átmeneti jellegű, a paroxizmális fibrillációnak nincs specifikus terápiája, bár egyes esetekben specifikus gyógyszereket is felírhatnak a szívverés normál ritmusának helyreállítására.

Bár hajlamos magától megoldódni, mégis érdemes szívritmus-orvoshoz fordulni a megfelelő kezelés és szükség esetén további diagnosztikai vizsgálatok elvégzése érdekében.

Tartós pitvarfibrilláció

Ahogy a neve is sugallja, a perzisztáló pitvarfibrilláció a pitvarfibrilláció egyik formája, amely nem szűnik meg spontán, és sokkal tovább tart, mint a paroxizmális pitvarfibrilláció.

Ezen okok miatt speciális, orvos által előírt kezelésre van szükség.

További különbség a perzisztens és a paroxizmális pitvarfibrilláció között a valamivel alacsonyabb, 100-140 ütés/perc pulzusszám.

Permanens pitvarfibrilláció

Az ilyen típusú pitvarfibrilláció még hosszabb ideig tart, mint az első két formája, és azonnal és megfelelően kezelni kell.

Előfordulhat tartós pitvarfibrilláció bizonyos meghatározott patológiák, leggyakrabban szívbetegségek miatt, amelyek miatt ez az aritmia stabil állapotba kerül.

Emiatt a terápiának a szívritmuszavart kiváltó mögöttes patológia ellensúlyozására kell irányulnia, különben az állandó jelenlét marad.

Ez a fajta pitvarfibrilláció sokkal alacsonyabb gyakorisággal fordul elő, mint a paroxizmális pitvarfibrilláció, és a perzisztens pitvarfibrillációhoz hasonlóan körülbelül 100-140 ütés percenként.

A fibrillációban szenvedő betegek a fő tünetek között szerepelhetnek

Szédülés érzése;
Palpitáció vagy szívdobogásérzés;
szorongás érzése;
Mellkasi fájdalom;
Gyengeségérzés és energiahiány (aszténia);
nehézlégzés;
ájulás;
Gyenge fizikai terhelésnek ellenálló képessége.

A fibrilláció tünetei szigorúan a patológia mértékétől függenek

Például a pitvarfibrilláció paroxizmális típusának tünetei sokkal kifejezettebbek, mivel az aritmia ezen formája nagyon magas frekvenciájú szívverést okoz.

Sok esetben azonban a pitvarfibrilláció hosszú ideig nem ad nyilvánvaló tüneteket.

Ez különösen a fiatalok körében fordul elő, akiknél előfordulhat, hogy hosszú ideig nem veszik észre állapotukat, hacsak az orvos nem veszi észre egy vizsgálat vagy kardiológiai vizsgálat során.

Kapcsolódó hozzászólások

Egészségügyi kiadások Olaszországban: növekvő teher a háztartásokra

11. április 2024.

Aviary Alert: A vírus evolúciója és az emberi kockázatok között

4. április 2024.

Egy nap sárgában endometriózis ellen

28. március 2024.

Remény és innováció a hasnyálmirigyrák elleni küzdelemben

27. március 2024.

Ha nem veszi észre a problémát időben, az csökkentheti a normális szívritmus helyreállításának esélyét, és súlyos következményekhez vezethet.

Éppen ezért fontos és tanácsos azonnal orvoshoz fordulni, ha szívritmuszavarra utaló jelek vagy tünetek jelentkeznek, és rendszeres elektrokardiográfiás vizsgálatokat végezni.

Az ilyen típusú aritmiákhoz vezető okok eltérő természetűek lehetnek.

Az aritmia kialakulása általában a szív öregedésére és a szívimpulzust generáló pitvar progresszív tágulására vezethető vissza, de gyakori a pajzsmirigyproblémákkal küzdők, cukorbetegek és magas vérnyomásban szenvedők körében is. .

De az okok ezzel nem érnek véget; Összefoglalva, az aritmiát a következők okozhatják:

Tüdőembólia;
hyperthyreosis;
Akut és krónikus ischaemiás szívbetegség;
Hipertóniás szívbetegség;
korlátozó szívbetegség;
Gyulladásos kardiopátiák;
Hipertrófiás és dilatatív kardiomiopátiák;
Veleszületett szívbetegségek;
Akut és krónikus pneumopathiák;
elektrolit zavarok;
Valvulopathiák;
alvási apnoe;
Műtét.

Számos rossz szokás és kockázati tényező is elősegítheti a pitvarfibrilláció kialakulását, többek között:

Alkohol, dohányzás és kábítószerrel való visszaélés;
Kábítószerrel való visszaélés;
Korábbi stroke;
Szívelégtelenség;
Cukorbetegség;
Magas vérnyomás;
Korábbi érbetegség;

Bár a pitvarfibrilláció nem olyan állapot, amely azonnali kockázatot jelent a beteg életére, ha nem kezelik időben, nagyon súlyos egészségügyi következményekkel járhat.

Ezek olyan szövődményeket tartalmazhatnak, mint például:

Agyvérzés;
Szívelégtelenség;
Veseelégtelenség;
Korai halál.

Diagnózis és kezelés

Annak ellenőrzésére, hogy a beteg pitvarfibrillációban szenved-e, a következő vizsgálatok írhatók elő:

Nyugalmi pulzusmérés;
Vérelemzés;
Elektrokardiogram (EKG);
Dinamikus Holter elektrokardiogram;
Echokardiográfia;
Gyakorlati tesztek;
Mellkasi röntgen.

Másrészt a kezelések különböző tényezőktől függően változnak, például a tünetek típusától, okától, mértékétől, a beteg egészségi állapotától és korábbi kórtörténetétől.

A terápia célja a szívverés normális ritmusának helyreállítása, fenntartása és szabályozása, valamint a stroke-ot okozó trombusképződés megelőzése.

Az aritmia kezelésére antiaritmiás szerek és speciális gyógyszerek alkalmazhatók a trombusképződés megelőzésére.

A pitvarfibrilláció az elektromos kardioverziónak nevezett orvosi eljárással is kezelhető, amelyet a Defibrillátor, amely visszaállítja a szívverést, és visszaállítja azt a normál értékre.

Szintén alkalmazható a transzkatéteres abláció, egy olyan műtéti eljárás, amely lehetővé teszi a szívszövet azon területének eltávolítását, amely a szívritmuszavart kiváltja.

Ez a fajta beavatkozás csak akkor alkalmazható, ha az állapot fent említett kezelésekkel történő kezelése nem hatékony.