Videojáték-függőség: mi a kóros játék?

By Cristiano Antonino On May 8, 2023

A kóros játékfüggőség a DSM-5 legfrissebb verziójában a „3. szakaszban” szerepel, amely a további tanulmányozást és vizsgálatot igénylő állapotokra vonatkozik.

Pontosabban az „Internet Gaming Disorder” címke alatt találjuk, amely magában foglalja mind az online, mind az offline videojátékok függőségét.

Meg kell említeni, hogy az internetes játékzavar az egyetlen egyéb viselkedési függőség, amely a kóros szerencsejáték mellett szerepel a DSM-3 (amerikai) 5. szakaszában. pszichiátriai Egyesület, 2013).

A videojátékok túlzott használata nagyon gyakori jelenség, különösen a serdülők körében.

A játékkal töltött idő azonban nem elegendő feltétel a klinikai rossz közérzet vagy pszichiátriai állapot azonosításához.

A túlzó játékosoknak csak egy töredéke mutat olyan tüneteket, amelyek megnyitják a függőség diagnosztizálásának lehetőségét.

A videojáték-függőség differenciáldiagnózisa

Fontos megkülönböztetni ezt a rendellenességet az „internetfüggőségtől” és a „szerencsejáték-zavartól”.

Az előbbi, azaz az internet-függőség minden online végzett tevékenység negatív következményeire utal (Young et al., 1999).

Így nem csak az online vagy offline játékok túlzott és problémás használata, mint a videojáték-függőség esetében.

A második a túlzott és problémás részvételre utal olyan játékokban, amelyekben fogadáspénz is szerepel.

Ez nem vonatkozik a videojátékokra, bár némelyikük lehetőséget biztosít a funkciók „feloldására” fizetéssel.

A játék előjoga azonban más marad.

A videojáték-függőség tünetei

A jelenség tanulmányozásával foglalkozó munkacsoport azt állítja, hogy még mindig nincs elegendő bizonyíték egy konkrét diagnózis alátámasztására.

A videojáték-függőség számos lehetséges diagnosztikai kritériuma azonban javasolt a kockázati helyzet azonosítására:

Erős elfoglaltság a játékkal kapcsolatban (kognitív kiemelés);
Elszigetelő viselkedés, amikor a játék nem lehetséges;
Tolerancia (az elégedettség megtapasztalásához növelni kell a játékidőt);
Sikertelen kísérletek a használat ellenőrzésére/csökkentésére;
Érdeklődés elvesztése más hobbi vagy tevékenységek iránt (viselkedési feltűnőség);
Túlzott használat annak ellenére, hogy tudatában van a probléma fennállásának;
Hazugságok a játékkal töltött időről;
A játék használata egy kellemetlen érzelmi élmény csillapítására/szabályozására/csökkentésére;
releváns interperszonális kapcsolatok elvesztése vagy megromlása; Az iskolai vagy munkahelyi teljesítmény romlása játék miatt.

Patológiás játék esetén a DSM-5 a fent említett 5 kritérium közül 9 meglétét tekinti küszöbnek a klinikailag releváns helyzetek azonosításához

Azt is kifejezetten kimondja, hogy a „videojáték-függőség” diagnosztikai címke magában foglalja az online (az interneten játszott) és az offline játékokat.

Ez annak ellenére, hogy az „Internet” szó szerepel az „Internet Gaming Disorder” diagnózisában.

A szerzők ezt a látszólagos kétértelműséget azzal magyarázzák, hogy meg kell különböztetni a videojáték-függőséget a szerencsejáték-függőségtől (a „játékzavar” és „szerencsejáték-zavar”).

Patológiás játék, diagnosztikai előírások

A DSM-5 szerzői számos elmélkedést és elméleti bővítést is végeznek a bemutatott különböző diagnosztikai kritériumokkal kapcsolatban.

A szerencsejátékkal való elfoglaltságnak jelen kell lennie abban az időben, amikor a játékos nem játszik szerencsejátékot.

Naponta többször is meg kell jelennie ugyanazon a napon.

A szerencsejátékkal eltöltött idő növekedése a megnövekedett szerencsejáték-vággyal magyarázható.

Jelen kell lennie annak az érzésnek, hogy a rövidebb időtartamú játékmenetek nem teljesülnek.

A játékra fordított idő növekedése nem csak a szabadidő növekedésétől (pl. az iskola vége) függ.

A videojáték-függőség egyéb, egyidejűleg előforduló rendellenességei

Az internetes játékzavarban szenvedők általában magasabb szintű pszichológiailag nyilvánulnak meg szorongás (Starcevic et al., 2011).

A nem patológiás játékosokhoz képest nagyobb problémáik vannak az alvással (Ahab et al., 2011) és az elalvással (Rehbein et al., 2013).

A depresszió az az állapot, amelyet leggyakrabban figyeltek meg a videojáték-függőséggel kapcsolatban (Desai et al., 2010; Gentile és mtsai, 2011).

Fontos, hogy a függőség által érintett nők körülbelül 43%-a és a férfiak 13%-a számol be öngyilkossági gondolatokról (Rehbein et al., 2013).

Legalább három tanulmány tanúja volt az összefüggésnek a figyelemhiány/hiperaktivitási zavar (ADHD/I) és az internetes játékzavar között gyermekeknél, serdülőknél és fiatal felnőtteknél (Bioulac et al., 2008; Gentile, 2009; Walther et al., 2012). .

Más szerzők összefüggést mutattak ki a videojáték-függőség és a szorongásos tünetek között (Gentile et al., 2011; Mentzoni et al., 2011).

Viszonylag kevés tanulmány vizsgálta az internetes játékzavar és más viselkedési függőségek közötti kapcsolatot. Rehbein és munkatársai (2013) arról számolnak be, hogy a videojáték-függők mintájában szereplő serdülők 26%-ának volt internetfüggősége is (az online játékok kivételével).

Kapcsolódó hozzászólások

Egészségügyi kiadások Olaszországban: növekvő teher a háztartásokra

11. április 2024.

Aviary Alert: A vírus evolúciója és az emberi kockázatok között

4. április 2024.

Egy nap sárgában endometriózis ellen

28. március 2024.

Remény és innováció a hasnyálmirigyrák elleni küzdelemben

27. március 2024.

Azok a tanulmányok, amelyek végül megpróbáltak fényt deríteni a videojáték-függőség hosszú távú következtetéseire, a depressziót és a szorongást említették e függőség két fő tüneti következményeként (Gentile et al., 2011).

Videojáték-függőség kezelése

Egyelőre nincsenek adatok, amelyek igazolnák bizonyos kezelések hatékonyságát az ilyen típusú függőségben szenvedők esetében.

A viselkedési függőség más formáival való diagnosztikai és klinikai átfedés miatt biztonságosan feltételezhető, hogy hasznot húznak a kognitív-viselkedési pszichoterápiás kezelésekből.

Ezeket kiegészíthetik motivációs interjúkészítési technikák és általában a szenvedélybetegségek esetében hasznos relapszus-megelőzési stratégiák.

Bibliográfia

Achab, S., Nicollier, M., Mauny, F., Monnin, J.. Trojak, B.. Vandel, P. et al. (2011). Masszív, többszereplős online szerepjátékok: A függő és a nem függő online toborzott játékosok jellemzőinek összehasonlítása a francia felnőtt lakosság körében. BMC Pszichiátria. 11, 144-154.

Bioulac, S., Arfi, L., Bouvard, MP (2008). Figyelemhiányos/hiperaktivitási zavar és videojátékok: A hiperaktív és kontroll gyermekek összehasonlító vizsgálata. Európai Pszichiátria. 23, 134-141.

Desai, RA. Krishnan-Sarin, S., Cavallo, D., Potenza, MN (2010). Videójáték középiskolások körében: Egészségi összefüggések, nemek közötti különbségek és problémás játék. Gyermekgyógyászat. 126, el414-e1424.

Gentile, DA (2009). Kóros videojáték-használat 8 és 18 év közötti fiatalok körében: Országos tanulmány. Pszichológiai tudomány. 20, 594-602.

Gentile, DA,, Choo, H., Liau, A., Sim, T., Li, D., Fung, D., et al. (2011). Patológiai játékhasználat fiatalok körében: Kétéves longitudinális vizsgálat. Gyermekgyógyászat. 127, 319-329.

Mentzoni, RA, Brunborg, GS, Molde, H., Myrseth, H., Skouverge, KJM, Hetland, J. et al. (2011). Problémás videojáték-használat: Becsült gyakoriság és összefüggések a mentális és fizikai egészséggel. Kiberpszichológia viselkedés és közösségi hálózatok. 14, 591-596.

Rehbein, F., MòBle, T. (2013). Videojáték- és internetfüggőség: szükség van-e megkülönböztetésre? Sucht. 59, 129-142.

Starcevic, V., Berle, D., Porter, G., Fenech, P. (2011). Problémás videojáték-használat és a pszichopatológia dimenziói. International Journal of Mental Health Addiction, 9, 248-256.

Whalter, B., Morgenstern, M., Hanewinkel, R. (2012). A függőséget okozó magatartások együttes előfordulása: A szerhasználattal, szerencsejátékkal és számítógépes játékokkal kapcsolatos személyiségtényezők. Európai Addiktológiai Kutatás. 18, 167-174.