Személyiségzavarok: mik ezek, hogyan kezeljük őket

By Cristiano Antonino On 15. június 2023.

A személyiségzavarokat nem specifikus tünetek vagy szindrómák, például kényszerbetegség, depresszió vagy pánikrohamok jellemzik, hanem bizonyos személyiségjegyek túlzott és merev jelenléte.

A személyiséget (vagy karaktert) sokféleképpen definiálták, de elmondható, hogy ez a tulajdonságok, vagy stabil vonások összessége, amelyek azt a módot képviselik, ahogyan mindegyikünk reagál, kölcsönhatásba lép, érzékeli és gondolkodik arról, ami velünk történik.

Azt is mondhatjuk, hogy a személyiség – mindenki és nem csak a személyiségzavarban szenvedők számára – az a stabil út, amelyet mindannyian saját tapasztalatainkon és veleszületett temperamentumunkon keresztül felépítettünk a másokhoz és a világhoz való kapcsolattartáshoz. .

Az ezt alkotó tulajdonságok a másokhoz való viszonyulási stílus jellemzőit képviselik: így van például a másoktól való függés, vagy a gyanakvás, a csábítás, vagy az önszeretet vonása.

Normális esetben ezeknek a tulajdonságoknak a körülményeknek megfelelően rugalmasnak kell lenniük: így néha hasznos lesz a szokásosnál függőbbnek vagy passzívabbnak lenni, míg máskor inkább csábítónak kell lenni.

A személyiségzavarokat ezeknek a tulajdonságoknak a merevsége és rugalmatlan bemutatása jellemzi, még a legkevésbé megfelelő helyzetekben is

Például egyesek mindig hajlamosak csábító módon bemutatni magukat, függetlenül attól, hogy milyen helyzetbe kerültek, és így megnehezítik a megbirkózást; más emberek viszont hajlamosak mindig annyira másoktól függeni, hogy nem tudnak saját döntéseket hozni.

Általában az ilyen tulajdonságok annyira megszokottá és állandósulnak, hogy az egyének maguk sem veszik észre, hogy merev és nem megfelelő magatartást tanúsítanak, ebből fakadnak mások negatív reakciói feléjük, hanem mindig a helyzet áldozatának érzik magukat, és táplálják személyiségzavarukat.

Így például a paranoiás személyiségzavarban szenvedő személy nem veszi észre, hogy gyanús viselkedésével nem bízik másokban, és „ráhúzza a gyapjút mások szemére és agresszív reakcióira, megerősítve gondolat, hogy senkiben sem lehet megbízni.

A személyiségzavarokat a legelterjedtebb pszichopatológiai osztályozás szerint három kategóriába sorolták:

Bizarr viselkedéssel jellemezhető személyiségzavarok:

Paranoiás személyiségzavar: a szenvedők hajlamosak rosszindulatúnak értelmezni mások viselkedését, ezért mindig gyanúsan viselkednek.
Szkizoid személyiségzavar: a szenvedőket nem érdekli a másokkal való érintkezés, inkább a visszafogott és távolságtartó életmódot részesítik előnyben.
Szkizotipikus személyiségzavar: általában olyan emberek jelentkeznek, akik viselkedésükben különcek, alig érintkeznek a valósággal, és hajlamosak abszolút relevanciát és bizonyosságot adni bizonyos mágikus intuícióknak.

Magas érzelmekkel jellemezhető személyiségzavarok:

Borderline személyiségzavar: általában a szenvedő kifejezett impulzivitást és erős instabilitást mutat mind az interperszonális kapcsolatokban, mind az önmagáról alkotott elképzeléseiben, élete számos területén szélsőséges pozíciók között ingadozva.
Histrionikus személyiségzavar: a szenvedő hajlamos mások figyelmét felkelteni, állandóan csábító, érzelmeit markánsan, teátrálisan kifejteni.
Nárcisztikus személyiségzavar: a szenvedők hajlamosak mindenkiből a legjobbnak érezni magukat, mások csodálatát keresik, és azt hiszik, hogy mindent nekik köszönhetnek, tekintettel arra, hogy milyen fontosságot tulajdonítanak maguknak.
Antiszociális személyiségzavar: a szenvedő olyan személy, aki semmilyen módon nem tartja tiszteletben a törvényeket, hajlamos mások jogait megsérteni, nem érez bűntudatot az elkövetett bűncselekmények miatt.

Erős szorongással jellemezhető személyiségzavarok:

Kerülõ személyiségzavar: az elszenvedõ hajlamos teljesen elkerülni a társas helyzeteket, mert fél mások negatív ítéleteitõl, így kifejezett félénkséget mutat.
Dependens személyiségzavar: a szenvedőknek határozott igényük van arra, hogy mások vigyázzanak rájuk, és így minden döntésüket átruházzák.
Obszesszív-kompulzív személyiségzavar: a szenvedők határozottan hajlamosak a perfekcionizmusra és a precizitásra, erősen foglalkoznak a renddel és az ellenőrzéssel.

Közép- és hosszú távon minden személyiségzavart pszichoterápiával kell kezelni, lehetőleg kognitív viselkedéssel.

A gyógyszerek általában semmilyen módon nem változtatják meg a személyiségstruktúrát, bár egyes esetekben hasznosak lehetnek az ilyen rendellenességeknél jellemzően előforduló szorongásos, depressziós és impulzuskontroll tünetek kezelésére.