Akut légzési distressz szindróma (ARDS): irányelvek a betegek kezelésére és kezelésére

By Cristiano Antonino On May 10, 2023

A WHO (World Health Organization) definíciója szerint az „akut légzési distressz szindróma” (rövidítve ARDS) az „alveoláris kapillárisok diffúz károsodása, amely súlyos légzési elégtelenséget okoz oxigén beadására nem képes artériás hipoxémiával”.

ARDS Ez tehát egy olyan, különböző okok által meghatározott állapot, amelyet a vér oxigénkoncentrációjának csökkenése jellemez, és amely ellenáll az O2 terápiának, vagyis ez a koncentráció nem emelkedik a páciens oxigénbeadása után.

Ezeket a patológiákat sürgősen intenzív osztályokon kell kezelni, és a legsúlyosabb esetekben a beteg halálához vezethetnek.

Az ARDS bármilyen életkorú, különböző típusú tüdőbetegségben szenvedő betegeknél, vagy teljesen normális tüdőfunkciójú betegeknél kialakulhat.

Ezt a szindrómát néha felnőtt légúti distressz szindrómának nevezik, bár gyermekeknél is előfordulhat.

Ennek a szindrómának a kevésbé súlyos formáját „akut tüdőkárosodásnak” (ALI) nevezik. Gyermekbeteg esetében újszülöttkori légzési distressz szindrómának (NRDS) nevezik.

Az ARDS kialakulására hajlamosító állapotok és patológiák az

fulladás;
fulladás;
élelmiszer vagy más idegen anyag aspirációja (belélegzése) a tüdőbe;
koszorúér bypass műtét;
súlyos égési sérülések;
tüdőembólia;
tüdőgyulladás;
tüdőzúzódás;
fej trauma;
különféle traumák;
sugárzás;
nagy magasságok;
mérgező gázok belélegzése;
vírusok, baktériumok vagy gombák által okozott fertőzések;
kábítószerek vagy egyéb anyagok, például heroin, metadon, propoxifén vagy aszpirin túladagolása;
szepszis (súlyos, széles körben elterjedt fertőzés);
sokk (hosszan tartó súlyos artériás hipotenzió);
hematológiai változások;
szülészeti szövődmények (toxémia, magzatvíz embólia, szülés utáni endometritis);
nyirokrendszeri elzáródás;
extracorporalis keringés;
hasnyálmirigy-gyulladás;
agyvérzés;
görcsök;
15 egységnél több vér transzfúziója rövid időn belül;
urémia.

Az ARDS patogenezise

Az ARDS-ben a kis légüregek (alveolusok) és a tüdőkapillárisok károsodnak, és vér és folyadék kerül a szájüregek közötti terekbe, és végül magukba az üregekbe.

Az ARDS-ben hiányzik vagy csökken a felületaktív anyag (az alveolusok belső felületét bevonó és azok nyitvatartását segítő folyadék), amely az ARDS-re jellemző tüdő fokozott konzisztenciájáért felelős: a felületaktív anyag hiánya a tüdő összeomlását okozza. sok alveolus (atelektázia).

A folyadék jelenléte az alveolusokban és azok összeomlása megzavarja az oxigén átjutását a belélegzett levegőből a vérbe, ami jelentősen csökkenti a vér oxigénszintjét.

A szén-dioxidnak a vérből a kilélegzett levegőbe történő átjutása kevésbé károsodik, és a vér szén-dioxid szintje is alig változik.

Az ARDS-re jellemző

akut megjelenés;
ödémára utaló kétoldali tüdőinfiltrátumok;
nincs bizonyíték bal pitvari hipertóniára (PCWP < 18 Hgmm);
PaO2/FiO2 arány < 200.
Ugyanezek a kritériumok, de a PaO2/FiO2 arány < 300, határozzák meg az akut tüdőkárosodást (ALI).

Az ARDS tünetei a következők

tachypnea (fokozott légzésszám);
dyspnoe (légzési nehézségek „levegőéhséggel”);
recsegések, sziszegő hangok, szétszórt cincogás a tüdő auskultációján;
asthenia (erőhiány);
általános rossz közérzet;
légszomj, gyors és sekély;
légzési elégtelenség;
cianózis (foltok vagy kékes elszíneződés a bőrön);
más szervek esetleges diszfunkciói;
tachikardia (fokozott pulzusszám);
szívritmuszavarok;
mentális zavartság;
letargia;
hypoxia;
hypercapnia.

Az ARDS-t okozó alapbetegségtől függően egyéb tünetek is jelen lehetnek.

Az ARDS általában a traumát vagy etiológiai tényezőt követő 24-48 órán belül alakul ki, de előfordulhat 4-5 nappal később is.

Diagnózis

A diagnózis és a differenciáldiagnózis adatgyűjtésen (kórtörténet), fizikális vizsgálaton (különösen mellkasi auszkultáción) és számos egyéb laboratóriumi és képalkotó vizsgálaton alapul, mint pl.

vérszámlálás;
vérgáz elemzés;
spirometria;
tüdő bronchoszkópia biopsziával;
mellkas röntgen.

A légzési elégtelenség a mellkasröntgenen látható diffúz kétoldali felhalmozódást és gyakori átfedő fertőzéseket okoz, amelyek az esetek több mint 50%-ában halálhoz vezetnek.

Az akut fázisban a tüdő diffúzan megnagyobbodott, vöröses, zsúfolt és nehéz, diffúz alveoláris károsodással (szövettanilag ödéma, hyalin membránok, akut gyulladás figyelhető meg).

A folyadék jelenléte látható azokban a terekben, amelyeket levegővel kell feltölteni.

A proliferáció és szerveződés fázisában az intersticiális fibrózis összefolyó területei jelennek meg a II. típusú pneumociták proliferációjával.

A bakteriális felülfertőződés gyakori, halálos kimenetelű esetekben. A vérgázelemzés a vér oxigénszintjének csökkenését mutatja.

A differenciáldiagnózis egyéb légzőszervi és szívbetegségeket is magában foglal, és egyéb vizsgálatokra is szükség lehet, például elektrokardiogramra és szív ultrahangra.

Újszülöttkori légzési distressz szindróma (NRDS)

Az NRDS a gyermekintenzív osztályra felvett gyermekek 2.5-3%-ánál figyelhető meg.

Az incidencia fordítottan arányos a terhességi életkorral és a születési súllyal, vagyis minél gyakrabban fordul elő a betegség, minél koraszülöttebb és alulsúlyosabb az újszülött.

Az újszülöttkori szorongást a következők jellemzik:

hypoxia;
diffúz pulmonalis infiltrátumok a mellkas röntgenfelvételén;
elzáródási nyomás a pulmonalis artériában;
normál szívműködés;
cianózis (a bőr kékes színe).

Ha a légzőmozgásokat csukott szájjal végezzük, akkor nagy elzáródásra kell gyanakodni: a szájat ki kell nyitni, és finom aspirációval meg kell tisztítani a szájüregeket a váladéktól.

A legfontosabbak a koraszülöttség megelőzése (beleértve a szükségtelen vagy idő előtti császármetszés mellőzését), a magas kockázatú terhesség és szülés megfelelő kezelése, valamint a tüdő méhen belüli éretlenségének előrejelzése és lehetséges kezelése.

Kezelés

Mivel az esetek 70%-ában a beteg halála NEM légzési elégtelenség miatt következik be, hanem a kiváltó okkal kapcsolatos egyéb problémák miatt (főleg többrendszeri problémák, amelyek vese-, máj-, gasztrointesztinális vagy központi idegrendszeri károsodást vagy szepszist okoznak), a terápia célja:

oxigént adjon a hipoxia ellen;
megszünteti az ARDS-hez vezető kiváltó okot.

Ha az arcmaszkon vagy az orron keresztül adott oxigén nem hatékony a vér alacsony oxigénszintjének korrigálásában (ami gyakran előfordul), vagy ha nagyon nagy adag belélegzett oxigénre van szükség, lélegeztetést kell alkalmazni. mechanikus: speciális műszer oxigéndús levegőt juttat nyomás alatt egy csővel, amelyet a szájon keresztül a légcsőbe juttatnak.

ARDS betegeknél a lélegeztetőgép bemenet

Kapcsolódó hozzászólások

Egészségügyi kiadások Olaszországban: növekvő teher a háztartásokra

11. április 2024.

Aviary Alert: A vírus evolúciója és az emberi kockázatok között

4. április 2024.

Egy nap sárgában endometriózis ellen

28. március 2024.

Remény és innováció a hasnyálmirigyrák elleni küzdelemben

27. március 2024.

levegő fokozott nyomáson belégzéskor;
a kilégzés során alacsonyabb nyomású levegő (ez pozitív végkilégzési nyomás), ami segít nyitva tartani az alveolusokat a kilégzés végén.

A kezelés az intenzív osztályon történik

Az O2 adása csak a szindróma kezdeti stádiumában bizonyul hasznosnak, azonban a prognózis szempontjából nem jár előnyökkel.

Exogén felületaktív anyag többszöri dózisának endotracheális becsepegtetése kis súlyú, 30%-os oxigént és asszisztált lélegeztetést igénylő csecsemőknél: a túlélés megnő, de nem csökkenti jelentősen a krónikus tüdőbetegségek előfordulását.

ARDS gyanúja: mi a teendő?

Ha ARDS-re gyanakszik, ne várjon tovább, és vigye az érintettet a sürgősségi osztályra, vagy hívja az Egységes Sürgősségi Számot: 112.

Prognózis és halálozás

Hatékony és időben történő kezelés nélkül az ARDS sajnos a betegek 90%-ában halált okoz, azonban megfelelő kezelés mellett a betegek hozzávetőleg 75%-a életben marad.

A prognózist befolyásoló tényezők a következők:

a beteg életkora;
a beteg általános egészségi állapota;
komorbiditás (más patológiák jelenléte, például artériás magas vérnyomás, elhízás, diabetes mellitus, súlyos tüdőbetegség);
a kezelésre való reagálás képessége;
cigaretta füst;
a diagnózis és a beavatkozás sebessége;
az egészségügyi személyzet szakértelme.

Azok a betegek, akik gyorsan reagálnak a kezelésre, azok, akik nagy valószínűséggel túlélik, de hosszú távú tüdőkárosodásuk is csekély, vagy egyáltalán nincs.

Azoknál a betegeknél, akik nem reagálnak gyorsan a kezelésre, hosszú távú lélegeztetőgépes segítségre van szükségük, valamint idősek/legyengültek, a legnagyobb a tüdőhegesedés és a halál kockázata.

A hegesedés megváltoztathatja a tüdő működését, ami nyilvánvalónak tűnik nehézlégzés és könnyű fáradtság esetén erőfeszítés közben (kevésbé súlyos esetekben), vagy akár nyugalomban (súlyosabb esetekben).

Sok krónikus károsodásban szenvedő beteg jelentős súlycsökkenést (testtömeg-csökkenés) és izomtónust (a sovány tömeg %-ának csökkenése) tapasztalhat a betegség során.

A speciális rehabilitációs központokban végzett rehabilitáció rendkívül hasznos lehet a lábadozás során az erő és a függetlenség visszaszerzésében.