Major depresszív rendellenesség: klinikai jellemzők

By Cristiano Antonino On 4. február 2023.

Major depresszív rendellenesség: a „depressziós” kifejezést gyakran a szövegkörnyezeten kívül használják a napi klinikai gyakorlatban szükséges keretek vonatkozásában.

Az átmeneti lelkiállapot és a valódi depresszió közötti különbséget szakembernek kell értékelnie.

Mik a depresszió jellemzői?

A depresszió lelki és testi tünetekkel is megnyilvánulhat, a fő tünet a hangulati depresszió.

A kedélyállapot-depresszió diagnosztizálásának alapvető jellemzője, hogy a hangulatnak az ember életének minden területén, és szinte egész nap alatt alacsonynak kell lennie, legalább két hétig, bár nem feltétlenül ugyanolyan mértékben.

A depresszióban szenvedő személy elveszti örömét azokban a dolgokban, amelyeket korábban élvezett, és egy olyan állapotot mutat be, amelyet anhedóniának neveznek.

Azok a kísérletek, amelyek arra irányulnak, hogy a személyt visszahozzák korábbi örömállapotába, vagy arra ösztönözzék, hogy „egyedül csinálja meg a dolgot”, kontraproduktív és rontja a helyzetet.

A depresszió diagnózisa nemcsak az ellenségeskedés, ingerlékenység vagy harag tünetein alapul, hanem a hangulattal kapcsolatos tüneteknek, a negatív ön- és jövőképnek is jelen kell lennie.

A depressziós élmények egyénenként eltérőek

A depressziós epizódok során a valóság olvasata torzulhat, mivel a depresszív gondolatok átveszik a hatalmat a pozitív gondolatok közül.

A múlt olvasatát a jelen depresszív gondolatai is torzítják, így egy „párhuzamos valóság” rekonstruálódik, amelyben minden pozitív gondolat, a szeretet és az öröm érzése, valamint a boldogság átéltnek vagy hamisan megtapasztaltnak tekintendő, így erősítve depressziós tünetek.

A valóságszemlélet változatossága mindent, ami ezzel a szemlélettel ellentétben áll, hihetetlenné tesz.

A depressziós epizód során az intellektuális funkciók, például a figyelem, a memória, az információfeldolgozás és a döntéshozatali képességek károsodhatnak.

A kognitív rugalmasság és a végrehajtó működés is károsodott.

A koncentrációs képesség is romlik, munka nehézségekbe ütközik.

A nagyon gyakori panasz, hogy nem emlékszik semmire, a koncentrációs nehézségek kifejezése.

A betegek gyakran a töprengésre és a negatív gondolatokra koncentrálnak, amelyek valódi figyelemhiányt okoznak.

Nagyon gyakran a kognitív tünetek a depressziós epizód megszűnése után is fennmaradnak.

A reményvesztés és a kiút hiánya a súlyos depresszióban szenvedők gyakori tünete.

Ez öngyilkossági gondolatokat vagy cselekedeteket válthat ki.

Minden, ami a depressziós epizód előtt történt, még ha helyes is, rossz lesz.

Az egész külvilág teljesen megváltoztatja korábbi státuszát, így minden rosszabb karaktert ölt, mint volt.

A súlyos depresszió fájdalma intenzív, de mentális.

Az embereket őszintétlennek vagy érdektelennek tartják a depressziós személy állapota iránt.

A szégyenérzet a depresszió által diktált viselkedés miatt is megjelenik.

A súlyos depresszióban szenvedők elvesztik érdeklődésüket hobbijaik iránt.

A változás gyakran hirtelen, és fontos jele a folyamatban lévő kóros irányú változásnak.

Ezt a jelzést nem szabad figyelmen kívül hagyniuk egy depressziós személy családtagjainak.

A szégyenérzet, a bűntudat vagy az elhagyottság érzése nagyon gyakori jelenség, amelyet a betegek folyamatosan leírnak.

Ezek az érzések áthatolnak a súlyos depresszióban szenvedőkben, és minden, aminek korábban jelentése volt, elveszti belső értelmét.

A megnyilvánulások változatosak lehetnek: a némaságtól a hirtelen, motiválatlan haragig.

Az ilyen megnyilvánulások az általános szomorúság felé hajló lelkiállapot kimutatásának egyik módja lehet.

Az emberek meggyőzése, hogy a jó oldalukat nézzék, vagy a probléma minimalizálása nem hasznos, és további elidegenedéshez vezet.

Az olyan beszédek, mint „amikor meghalok”, vagy azon töprengenek, hogy mi lesz, ha elmegyek, olyan jelenségek, amelyek az élet befejezésének vágyához kapcsolódnak.

A gondolatok gyakran a pusztulásra és a halálra összpontosulnak, és az ember elhamarkodott döntéseket hoz.

Hasznos segítséget kérni a súlyos depresszió kezelésében, mivel ez súlyos mentális egészség a probléma.

Bibliográfia

De Fruyt J, Sabbe B, Demyttenaere K. Anhedonia in Depressive Disorder: A Narrative Review. Pszichopatológia. 2020;53(5-6):274-281.

Menon B. A megértés új modellje felé – A hármas hálózat, a pszichopatológia és az elme szerkezete. Med hipotézisek. 2019;133:109385.

Malhi GS, Mann JJ. Depresszió. Gerely. 2018;392(10161):2299-2312.

Kupfer DJ, Frank E, Phillips ML. Disturbo depressivo maggiore: új prospettive cliniche, neurobiologiche és di trattamento. Gerely. 2012;379(9820):1045-55.

Pan Z, Park C, Brietzke E, Zuckerman H, Rong C, Mansur RB, Fus D, Subramaniapillai M, Lee Y, McIntyre RS. Compromissione cognitiva nel disordero depressivo maggiore. CNS Spectr. 2019;24(1):22-29.

Soleimani L, Lapidus KA, Iosifescu DV. Diagnosi e trattamento del disordero depressivo maggiore. Neurol Clin. 2011;29(1):177-93, ix.