Azbesztózis, mesothelioma és pleurális folyadékgyülem: okok, tünetek, kezelés

By Cristiano Antonino On 15. április 2023.

Az azbesztózis a pneumokoniózis egy fajtája, azaz a por belélegzése által okozott tüdőbetegség, például munkahelyen, és valójában az azbesztózis egy tipikus foglalkozási légúti betegség.

Az azbesztózis különösen egy diffúz intersticiális pneumokoniózis, amely azbesztpor (különböző kémiai összetételű szilikát ásványi rostok) hosszan tartó belélegzéséből származik az azbeszttermékek extrakciója, őrlése, ipari feldolgozása, alkalmazása (pl. szigetelés céljából) vagy eltávolítása során.

Az azbesztózis, tüdőrák és mesothelioma kialakulásának kockázata az azbesztszálak egész életen át tartó kumulatív expozíciójától függ

Úgy tűnik, hogy az azbeszt elősegíti, de nem indítja be a rákkeltő folyamatot.

A tüdőrák előfordulási gyakorisága azbesztózisban szenvedő dohányosok körében nő, dózisfüggő összefüggésben.

Kétséges, hogy a nemdohányzóknál fennáll-e fokozott kockázat, de ha van, akkor minimálisnak tekinthető.

A tüdőrák kialakulásának valószínűsége jelentősen megnő az azbesztnek kitett és erősen dohányzó személyeknél, különösen, ha napi 1 csomagnál többet dohányoznak.

Különféle kapcsolódó betegségek, mint például a mesotheliomák és a pleurális folyadékgyülem, a tüdőrákon kívül azbesztózissal is összefüggésbe hozhatók.

Azbesztózis: rosszindulatú pleurális és peritoneális mesotheliomák

Ezek a mesotheliális szövet ritka daganatai, amelyek azbesztnek való kitettséggel járnak.

Az expozíció 15-40 évvel korábban következetesen előfordult, és viszonylag rövid életű lehetett (azaz 12 hónapig), de intenzív.

A mesotheliomát általában a krokidolitnak való kitettség okozza, amely a négy fő kereskedelmi rost egyike.

Az amozit gyakran okoz mesotheliomát is, de a daganat nagyon ritka a krizolitnak és antofillitnek kitett egyénekben.

A tanulmányok azt sugallják, hogy a krizolitnak kitett személyek daganata általában olyan krizolit lerakódásokból származik, amelyeket tremolit, az azbeszt nem kereskedelmi amfibol formája szennyezett.

A rosszindulatú pleurális mesotheliomák, bár ritkák, gyakrabban fordulnak elő, mint a jóindulatúak.

A rosszindulatú daganat diffúz, kiterjedten beszivárog a mellhártyába, és mindig pleurális effúzióval társul.

A folyadék viszkózus lehet a hialuronsav magas koncentrációja miatt.

Az azbesztnek való kitettség után jóindulatú pleurális plakkok és pleurális effúziók alakulhatnak ki; a jóindulatú pleurális mesotheliomák azonban nem kapcsolódnak azbesztexpozícióhoz.

Azbesztózisból származó pleurális folyadékgyülem

Az azbesztnek kitett embereknél ritkán alakul ki pleurális folyadékgyülem az expozíció után 5-20 évvel.

Az effúzió rövid expozíciót követhet, de gyakrabban közepes expozíciót (azaz legfeljebb 10-15 évig) követhet.

A mechanizmus nem ismert, de feltételezik, hogy a rostok a tüdőből a mellhártyába költöznek, és gyulladásos választ váltanak ki.

A legtöbb embernél az effúzió 3-6 hónap után megszűnik; 20%-ban diffúz pleurális fibrózis alakul ki.

Néhány embernél sok évvel később rosszindulatú mesothelioma alakulhat ki, de nincs bizonyíték arra, hogy a mesothelioma megnövekedett gyakorisága azoknál, akiknél pleurális folyadékgyülem volt.

Patológiai anatómia és kórélettan

Az egyes azbesztszálak mélyen belélegezhetők a tüdő parenchymájába, és lerakódásuk és visszatartásuk után diffúz alveoláris és intersticiális fibrózist okozhatnak.

Az azbesztózis a térfogat csökkenéséhez, a megfelelőséghez (megnövekedett merevséggel) és a gázcseréhez vezet.

A tüdőszövetben lévő azbesztrostok lehetnek vas-fehérje komplexekkel bevonva, vagy nem.

Miután a szálakat bevonták (vastartalmú vagy azbeszttestek), ártalmatlanná válnak.

A tüdőben a fibrózisra utaló jelek hiányában a tüdőszövetben lévő rostok csak azbesztexpozíciót jeleznek, betegséget nem.

Esetenként más rostok, például vastartalmú fehérjével bevont talkum az azbesztszálakat utánozhatják.

Azbesztózis, tünetek és jelek

A páciens jellemzően az terhelés alatti nehézlégzés alattomos megjelenését és a terhelési tolerancia csökkenését tapasztalja.

A légúti patológiás tünetek (köhögés, köpet és zihálás) nem gyakoriak, de előfordulhatnak erős dohányosoknál, akikhez krónikus hörghurut társul.

A mellkasröntgen kis, szabálytalan vagy lineáris opacitásokat tár fel, amelyek diffúz eloszlásúak, általában nyilvánvalóbbak az alsó tüdőmezőkben.

A röntgenfelvételen gyakran csak minimális változások láthatók, és ezeket gyakran összekeverik más állapotokkal kapcsolatosakkal.

Diffúz vagy lokalizált pleurális megvastagodás, amely a parenchyma patológiájával társul vagy nem, szintén nyilvánvaló lehet.

A betegség az expozíció abbahagyása után a betegek körülbelül 1-5%-ánál előrehalad (de csak 5-12 évig).

A tünetek és a funkcionális károsodás az rx kategória súlyosbodásával súlyosabbá válik. Ez végül légzési elégtelenséghez vezet, az oxigénellátás jelentős csökkenésével.

A lokalizált pleurális plakkok nem rontják a funkciót, bár a pleura diffúz fibrózisa, ami a pleurális folyadékgyülem után fordul elő, általában súlyos restrikciós károsodással jár.

Az azbesztexpozícióhoz kapcsolódó mesotheliomák a diagnózistól számított 2-4 éven belül szinte mindig végzetesek.

Lokálisan kiterjedten terjednek, és diffúz módon áttétet képezhetnek.

Gyakran előfordul mellkasi fájdalommal járó pleurális folyadékgyülem.

Diagnózis

Az azbesztózis diagnosztizálásához szükség van a munkahelyi expozícióra és a röntgenfelvételre, a korlátozó károsodásra és a csökkent diffúz tüdőfibrózisra vonatkozó klinikai és funkcionális megállapításokra.

Szövettani megerősítés szinte soha nem szükséges és nem indokolt.

Kapcsolódó hozzászólások

Egészségügyi kiadások Olaszországban: növekvő teher a háztartásokra

11. április 2024.

Aviary Alert: A vírus evolúciója és az emberi kockázatok között

4. április 2024.

Egy nap sárgában endometriózis ellen

28. március 2024.

Remény és innováció a hasnyálmirigyrák elleni küzdelemben

27. március 2024.

Bár a bronchogén karcinóma diagnózisa gyorsan felállítható, súlyos orvosi-jogi problémák merülnek fel az azbesztszálak expozíciójával való ok-okozati összefüggés megállapítása során az egyes betegeknél, különösen, ha cigarettázó.

Csak akkor feltételezhető, hogy az azbeszt expozíciója szerepet játszott abban, hogy az azbesztózis egyértelműen kimutatható.

Nehezebb a mesotheliomát diagnosztizálni, amit csak biopsziával vagy boncolással lehet megerősíteni.

Megelőzés és kezelés

Az azbesztózis megelőzhető, különösen a por hatékony eltávolításával a munkakörnyezetből.

Az azbesztexpozíció meredek csökkenése csökkentette az azbesztózis előfordulását, és az ipari higiénia további fejlődése valószínűleg felszámolja azt.

A tüdőrák elleni leghatékonyabb profilaxist a dolgozó valósíthatja meg, azaz kerüli a folyamatos expozíciót, és mindenekelőtt tartózkodik a cigarettázástól.

Mivel az azbesztnek való rövid (legalább 6 hónaptól 2 évig tartó) kitettség, de általában intenzív, mesothelioma kialakulásához vezethet, a megelőzést nem lehet biztosan megjósolni, de előfordulása sokkal alacsonyabb lesz most, hogy a krokidolitot már nem használják Észak-Amerikában. és Európa nagy része.

Azbesztózisra vagy mesotheliomára nincs specifikus terápia; kezelés tüneti.