Palpitatio: szívdobogás okai és kezelése

By Cristiano Antonino On 12. június 2023.

Ha tudatosan érzékeli a szívverését, vagy annak szabálytalan ritmusát érzi, szívdobogásról beszélünk.

Ez egy meglehetősen gyakori jelenség, amely jóindulatú okokra vezethető vissza, mint például intenzív fizikai aktivitás, izgalmas anyagok bevitele vagy nagyon heves érzelmek és szorongásos állapotok, és amelyek ezért nem okozhatnak különösebb aggodalmat.

Egyes esetekben a szívdobogás kezdete erős kellemetlen érzést okozhat

A szabálytalan szívműködés szinonimája lehet a mögöttes szívpatológiának is: a szívdobogás számos szívműködési zavar egyik fő tünete, amelyet gondosan ellenőrizni és megfelelő terápiával kell kezelni.
A kétségek kizárása és a rendellenesség lehetséges okának diagnosztizálása érdekében célszerű alapos kardiológiai vizsgálatot végezni.

Palpitáció: meghatározása és jellemzői

A szívdobogás kifejezés olyan rendellenességre, más néven szívdobogásra utal, amelyet a szívverés tudatos észlelése jellemez: az érzés felfogható egyfajta mellkasi ütésként, a szívverés túlzott felgyorsulásaként vagy a szívverés felfüggesztéseként.

A szívdobogásban szenvedő betegek kellemetlen érzést vagy kellemetlen érzést érezhetnek a mellkasban, nyak vagy torokban heves és szabálytalan szívverés miatt.

Mivel nem megszokott élmény, a szívdobogás fellépése gyakran aggodalomra adhat okot, azonban a legtöbb esetben jóindulatú okokra vezethető vissza, mint például a túlzott fizikai erőfeszítés vagy a koffein és más stimuláló anyagokkal való visszaélés. ; szívdobogásérzés különösen stresszes időszakok vagy szorongásos állapotok után is előfordulhat.

Egyes gyógyszeres terápiák mellékhatásként a szívfrekvencia növekedését is kiválthatják.

Bár a legtöbb esetben a szívdobogás nem súlyos állapot, néha más állapotok első tünete lehet.

Abban az esetben, ha szívdobogásban szenved, ellenőriznie kell, hogy a beteg nem szenved-e szívbetegségben vagy más rendellenességben, mivel ez szívritmuszavar vagy kóros tachycardia jele lehet.

Abban az esetben, ha az összehúzódási ritmus megváltozik, az anomáliát extraszisztolák vagy egyéb, a szív elektromos impulzusvezetési rendszerét érintő zavarok okozhatják.

Mi az oka?

Mint már említettük, a szívdobogásnak különböző természetű okai lehetnek, amelyek lehetnek szerves eredetűek vagy külső tényezők hatására.

A szívdobogás gyakran pszichoszomatikus jellegű, és olyan erős érzelmi stressz következtében alakul ki, amely az autonóm idegrendszer hiperaktivitását okozza.

Számos hajlamosító patológia és szívbetegség is felelős lehet a szívdobogás kialakulásáért.

Ezek közül a fő okok a következők:

Stressz, izgatottság vagy idegesség;
kellemetlen helyzetek;
Súlyos rémületek vagy pánikrohamok;
Erős fájdalom;
stimulánsok bevitele;
dohányzó;
Alkohollal való visszaélés;
Bizonyos gyógyszerek a hypothyreosis kezelésére szolgáló terápiaként; orrdugulás vagy asztma elleni gyógyszerek; étrend-kiegészítők és karcsúsító kezelések.

A szívdobogás kezdetét meghatározó extracardialis állapotok közé tartoznak a következők:

Vérszegénység: az anémiás alanyokat gyakran érinti tachycardia, azaz a normálisnál magasabb a szívverésük, ami ezért a „szív a torokban” érzését keltheti;
Pajzsmirigy túlműködés: a pajzsmirigyhormonok alapvető szerepet játszanak a szívműködés szabályozásában, ezért a pajzsmirigy-túlműködésben szenvedő betegeknél szívdobogás alakulhat ki;
Hiatus hernia: a hiatus hernia egyes formáinál a gyomor egy része átjuthat a mellüregbe érkező rekeszizom nyelőcsőcsontján; ezekben az esetekben a hiatus sérv érintkezésbe kerülhet a szívizommal és károsíthatja annak működését, ami különösen étkezés után aritmiás epizódokat válthat ki;
Hipoglikémiás válságok;
Lázas állapotok;
Elektrolit egyensúlyhiány, például egyes mikroelemek, például nátrium, kalcium, magnézium és kálium hiánya;

A szívdobogásért felelős szívbetegségek közé tartozik

Extrasystoles, azaz korai szívverés a szív elektromos aktivitásának megváltozása miatt. Általában ártalmatlan jelenség, amely nem szívbetegeket érint. Az extrasystole mind a pitvarból, mind a kamrából eredhet, és a páciens a normálistól eltérő ütemnek érzi. Ezt az érzést az adja, hogy az extrasystole után a normálnál hosszabb kompenzációs szünet következik be: a kamra több vérrel telhetett meg, és a verés intenzívebb.
Pitvarfibrilláció vagy pitvarlebegés, olyan állapot, amely megnövekedett pulzusszámot okozhat
Paroxizmális arrhythmiák, azaz olyan állapotok, amelyeket izolált epizódok jellemeznek, hirtelen fellépő és rövid időtartamú;
Tachycardia, azaz olyan szívritmuszavarok, amelyek nagyon gyakori szívverés-emelkedést okoznak;
Brachycardia, azaz nagyon alacsony pulzusszámmal jellemezhető szívritmuszavarok; bár ez a fajta állapot ritkán okoz szívdobogásérzést;
szívizomgyulladás;
Valvulopathiák vagy a szívbillentyűk patológiái;
miokardiális infarktus;
a koszorúér-betegség;
szív elégtelenség;
Veleszületett rendellenességek.

Tünetek és szövődmények

A szívdobogás nem valódi betegség, hanem egy mögöttes állapot megnyilvánulása, nem feltétlenül kóros természetű.

A szívdobogásérzést kellemetlen érzés jellemzi, amely meghatározza a szívműködés fokozott észlelését, különösen heves vagy rendellenes ütésekkel.

Az epizódok időtartama meglehetősen változó, és néhány másodperctől néhány percig terjedhet.

Egyéb tünetek, amelyek a szívdobogás miatt jelentkezhetnek, a következők:

Légszomj vagy légzési nehézség;
Angina pectoris vagy mellkasi fájdalmak;
Szédülés;
Aszténia vagy ájulásérzés;
Eszméletvesztés;

Ha az epizódok nyugalmi körülmények között is bizonyos gyakorisággal fordulnak elő, és meglehetősen intenzív tünetek jellemzik, célszerű kardiológushoz fordulni a rendellenesség okainak tisztázása érdekében.

Szívritmuszavarok és mögöttes diszfunkciók esetén valójában olyan szövődmények léphetnek fel, amelyek megfelelő intézkedésekkel történő azonnali beavatkozás hiányában súlyosak is lehetnek.

Ha a szív túl gyorsan ver, a perctérfogat sérülhet, ami a testszövetek vérellátásának megváltozását okozhatja, ami ájuláshoz és ájuláshoz vezethet.

Korábbi patológiás betegeknél a szívizom elhúzódó túlterhelése elégtelenségeket és dekompenzációkat okozhat, amelyek veszélyeztetik a szervek megfelelő működését.

Ráadásul a nagyon magas pulzusszám növeli a szervek oxigénigényét, a szövetek vérellátásának romlása következtében.

Súlyos esetekben a kezeletlen szívfrekvencia-emelkedés szívinfarktushoz vezethet.

Diagnózis

Bár a szívdobogás nem minden esetben származik szívbetegségből, mindig érdemes orvoshoz fordulni, hogy kizárja a kóros rendellenességek jelenlétét.

Általában a diagnosztikai eljárás magában foglalja a családi anamnézis alapos értékelését és egy alapos kardiológiai vizsgálatot; az orvos speciális vizsgálatokat is előírhat, beleértve:

Elektrokardiogram (EKG): lehetővé teszi a szív elektromos aktivitásának kimutatását;
Dinamikus EKG Holter szerint: hasznos az elektromos aktivitás meghatározott ideig (24 vagy 48 óra) történő folyamatos rögzítésére;
Echocardiogram: lehetővé teszi a szív ultrahangjának lekérését a szívizom egészségi állapotának értékelésére;
Mellkas röntgen;
stressz teszt;
Mágneses rezonancia képalkotás (MRI): Néha mélyebb képalkotó diagnosztikára van szükség szívbetegségben szenvedőknél;
Elektrofiziológiai (PE) vizsgálat: Elektrofiziológiai vizsgálat alkalmazható, ha súlyos tünetek szívritmuszavarra utalnak. Ezekben az esetekben az orvos kis elektródákat helyez a szívbe egy vénán keresztül, és ezek sokkal részletesebben rögzítik a szív elektromos aktivitását, mint a normál EKG.
Vérvizsgálatok: lehetővé teszik a szérum elektrolitértékeinek (nátrium, magnézium, kálium és kalcium) mérését, valamint egyes szívmarkerként meghatározott anyagok jelenlétének értékelését, valamint a pajzsmirigyhormonok vérszintjének elemzését.

Kezelés és megelőzés

Kapcsolódó hozzászólások

Egészségügyi kiadások Olaszországban: növekvő teher a háztartásokra

11. április 2024.

Aviary Alert: A vírus evolúciója és az emberi kockázatok között

4. április 2024.

Egy nap sárgában endometriózis ellen

28. március 2024.

Remény és innováció a hasnyálmirigyrák elleni küzdelemben

27. március 2024.

Amint már említettük, a legtöbb esetben a szívdobogásérzés magától megszűnik terápia nélkül.

Pszichoszomatikus formák esetén általában elegendő a stresszforrások csökkentése, a feszültség enyhítésére szolgáló technikák alkalmazása, és általában kevésbé frenetikus életmód kialakítása; a könnyű fizikai aktivitás és az olyan anyagok bevitelének korlátozása, mint a koffein, az alkohol és a nikotin, segíthet a betegség leküzdésében.

Ezzel szemben a kóros formákban a kezelés a szívdobogás kialakulását okozó rendellenességhez kapcsolódik, ezért minden betegre specifikus.

Szívritmuszavarok esetén béta-blokkolók és kalciumcsatorna-blokkolók alapú terápia írható elő, a szívritmus kordában tartására; a legsúlyosabb esetekben invazívabb technikák, például kardioverzió vagy rádiófrekvenciás abláció alkalmazása válhat szükségessé.