Mellkasi trauma: a súlyos mellkasi sérülés tünetei, diagnózisa és kezelése

By Cristiano Antonino On 31. március 2023.

Egy személynél mellkasi traumát diagnosztizálnak, ha súlyos mellkasi sérülést szenved

Mellkasi traumaként is ismert, ez az állapot fogyatékosságot okoz, és ennek következményeként halál is előfordulhat; ez a harmadik vezető fizikai sérülés okozta halálok.

A mellkasi trauma különféle sérülések következtében fordulhat elő; a mellkasi sérülések leggyakoribb okai közé tartoznak a közlekedési balesetek.

A véletlen vagy rosszindulatú sérülések mellkasi sérülést okozhatnak

A mellkasi sérülések közé tartoznak a lőtt sebek, amelyek esés, szúrás, ütés vagy verés után is előfordulhatnak.

A diagnózist orvos állíthatja fel, általában röntgenfelvétellel.

Természetesen a mellkasi trauma az egyik legbonyolultabb téma, és a mélyreható cikkekben más sajátos szempontokat is megismerhetünk: lehetetlen egy szövegben összefoglalni a témát.

A mellkasi trauma két típusra osztható:

Behatoló trauma, amely akkor fordul elő, ha az áldozat olyan sérülést szenved, amely eltöri a bőrt, például egy kést a mellkasába vagy lőtt seb;
A zúzódásos trauma a bőr szakadását eredményezi, a szakadás nem maga a sérülés oka, és a károsodás gyakran kevésbé lokalizált. Ha egy nagy állat megrúgja, vagy a autóbalesetben tompa traumát okozhat.

A tompa trauma a traumás orvosi sürgősségi esetek okozta halálesetek 25%-át teszi ki.

A mellkasi trauma számos tünetet jelent, amelyek közül a leggyakoribb az erős fájdalom és a légzési nehézség.

Egyéb tünetek közé tartozik a vérzés, sokk, légszomj, vérzés, zúzódások és eszméletvesztés, amelyek a mellkasi trauma okától függően jelentkeznek.

Csonttörés is előfordulhat mellkasi sérülés miatt.

A mellkasi traumát az októl függően kezelik

Beavatkozásra lehet szükség a légutak megtisztítása érdekében, mind tüdőösszeomlás esetén, mind annak elkerülése érdekében, hogy a trauma súlyosabb károsodást okozzon, és ezáltal fertőzést eredményezzen.

A mellkasi sérülések különféle szívsérüléseket okozhatnak, mint például idegen test behatolása, szakadás, tamponádot, a koszorúerek szakadása és elzáródása, szívizom zúzódás, szívburok effúzió, septum defektusok, billentyűs elváltozások és a nagy erek szakadása.

Ezek a sérülések gyakran végzetesek.

A behatoló szívsérüléseket leggyakrabban tompa fegyverek vagy sörétes puskák okozzák, és 50% és 85% közötti halálozási arányt eredményeznek.

A zárt traumák leggyakrabban szívrepedéssel járnak, mivel a jobb kamra gyakrabban érintett, mint a bal, és a halálozási arány körülbelül 50%-os a kórházba érkező betegeknél. intenzív osztály élő.

A szívkamra megrepedését vagy a koszorúerek vagy nagy erek szakadását követően a vér gyorsan megtölti a szívburkot, és szívtamponádot eredményez.

Már 60-100 ml vér is okozhat szívtamponádot és kardiogén sokkot, ami a diasztolés telődés csökkenése miatt következik be.

A szívburokba és a szív belsejébe behatoló szúrt sebek gyors vérzést eredményeznek, ami uralja a klinikai képet.

A szív lőtt sebét követő szívtamponád a szisztémás hipotenzió és a szívburok térben uralkodó megnövekedett nyomás következtében megnövekedett túléléshez kapcsolódik, ami segít korlátozni a vérzést.

A szívtamponád gyakran társul a Beck-triád klinikai tüneteivel (jugularis vénás tágulás, hipotenzió és a szívhangok gyengülése).

Előfordulhat, hogy ez a triád nincs jelen azoknál a betegeknél, akik vérzés miatt hipovolémiává váltak.

A mediastinum árnyékának kiszélesedésére utaló radiográfiai bizonyítékok a mediastinumban és/vagy a tamponádban effúzióra utalhatnak.

A perikardiális folyadékgyülem echokardiográfiával igazolható.

Sürgősségi exploratív thoracotomia, kardiopulmonális bypass-szal és műtéti korrekcióval, valamint a klinikai állapotnak megfelelő transzfúzióval történik.

A zúzódott szív anatómiai elváltozásai intramyocardialis vérzésekből, szívizom ödémából, koszorúér-elzáródásból, myofibrilláris degenerációból és szívizomsejtek nekrózisából állnak.

Ezek az elváltozások a szívizominfarktus után megfigyeltekhez hasonló szívritmuszavarokhoz és hemodinamikai instabilitáshoz vezetnek.

Ezen kívül szükség lehet intubációra, lélegeztetésre vagy egyéb oxigenizációs módszerekre, valamint műtétre, gyógyszeres kezelésre, abszolút pihenésre és bizonyos esetekben fizikoterápiára.

A fájdalom intenzitása miatt helyi érzéstelenítőket alkalmaznak a fájdalom mértékének enyhítésére.

Kapcsolódó hozzászólások