Túlérzékenységi tüdőgyulladás: okok, tünetek, diagnózis és kezelés

By Cristiano Antonino On 18. április 2023.

A túlérzékenységi pneumonitis a tüdő diffúz intersticiális granulomatózus betegségeinek csoportja, amelyet a belélegzett szerves porra vagy ritkábban egyszerű vegyszerekre adott allergiás reakció okoz, amely gyakran előfordul a munkahelyen.

A túlérzékenységi tüdőgyulladás (más néven extrinsic allergiás alveolitis) számos olyan formát foglal magában, amelyet specifikus antigének okoznak.

A gazda tüdeje, amely a termofil aktinomicétákat tartalmazó szénapor ismételt belélegzéséhez kapcsolódik, a prototípusa.

A túlérzékenységi tüdőgyulladás okai és patogenezise

Folyamatosan növekszik azoknak a specifikus anyagoknak a száma, amelyek túlérzékenységi tüdőgyulladást okozhatnak.

A szer leggyakrabban mikroorganizmus vagy állati vagy növényi eredetű idegen fehérje.

Az egyszerű vegyszerek azonban nagy mennyiségben belélegezve betegségeket is okozhatnak.

A túlérzékenységi tüdőgyulladást immunológiailag közvetítettnek tekintik, bár a patogenezise nem teljesen ismert

Általában kimutatták a kiváltó antigének elleni antitestek kicsapódását, ami III-as típusú allergiás reakcióra utal, bár vasculitis nem gyakori lelet.

Az elsődleges granulomatosus szöveti válasz és az állatmodellekben kapott eredmények IV-es típusú túlérzékenységi reakciót jeleznek.

Az expozíciónak kitett embereknek csak egy kis hányadánál jelentkeznek tünetek, és csak hetek vagy hónapok expozíció után, az érzékenyítés kiváltásához szükséges idő.

Az alacsony dózisú antigénnek való folyamatos vagy gyakori expozíció a tüdő parenchyma krónikus és progresszív betegségéhez vezethet.

A már meglévő allergiás megbetegedések (pl. asztma és szénanátha) ritkák, és nem hajlamosító tényezők.

A diffúz granulomatosus intersticiális tüdőgyulladás jellemző, de nem diagnosztikus vagy specifikus.

Limfocita és plazmasejtes infiltrátumok jelennek meg a légutakban és megvastagodott alveoláris septumokban; A granulomák egyediek, nem nekrotizálódnak, és véletlenszerűen terjednek el a parenchymában, anélkül, hogy az érfalakat érintenék.

A fibrózis mértéke általában enyhe, de a betegség stádiumától függ.

Változó súlyosságú bronchiolitis a farmertüdős betegek körülbelül 50%-ánál fordul elő.

Tünetek és jelek

Akut formában láz, hidegrázás, köhögés és nehézlégzés lép fel egy már érzékeny személynél, jellemzően 4-8 órával az antigénnel való ismételt expozíció után.

Anorexia, hányinger és hányás is jelen lehet.

Az auskultáció során kis vagy közepes buborékokkal rendelkező belégzési hangok észlelhetők.

A sziszegések ritkák. Az antigén eltávolítása után a tünetek általában órákon belül enyhülnek, bár a teljes remisszió hetekig is eltarthat. és ismétlődő epizódokat tüdőfibrózis követhet.

A szubakut forma alattomosan kialakulhat köhögéssel és légszomjjal napok vagy hetek alatt, a progresszió néha sürgős kórházi kezelést igényel.

Krónikus formában progresszív nehézlégzés, produktív köhögés, fáradtság és fogyás alakulhat ki hónapok vagy évek alatt; a betegség légzési elégtelenségig terjedhet.

Az Rx-leletek a normáltól a diffúz intersticiális fibrózisig terjednek.

Lehetnek szabálytalan vagy csomós beszűrődések, a bronchovaszkuláris hálózat megerősödése vagy enyhe acinus érintettség, ami tüdőödémára utal.

A hilar adenopathia és a pleurális folyadékgyülem ritka.

A CT, különösen a nagy felbontású CT, jobb lehet a rendellenesség típusának és mértékének meghatározásában, de a patognomonikus CT jellemzők hiányoznak.

A tüdőfunkciós tesztek korlátozó képet mutatnak csökkent tüdőtérfogattal, csökkent CO-diffúziós kapacitással, hipoxémiával és rendellenes lélegeztetési/perfúziós aránnyal.

A légúti elzáródás nem gyakori akut betegségben, de krónikus formában is kialakulhat.

Az eozinofília nem gyakori.

A túlérzékenységi tüdőgyulladás diagnózisa

A diagnózis a környezeti expozíció anamnézisén és a megfelelő klinikai, röntgen- és tüdőfunkciós eredményeken alapul.

A feltételezett antigén elleni specifikus kicsapó antitestek jelenléte a szérumban segít a diagnózis megerősítésében, bár sem jelenlétük, sem hiányuk nem tekinthető meghatározónak.

Az expozíció története utaló jeleket adhat (pl. a munkahelyen kitett személy tünetmentessé válhat minden hétvégén, vagy a tünetek az ismételt expozíció után 4-8 órával újra megjelenhetnek).

Előfordulhat, hogy a kórokozó antigénekkel való érintkezés történetét nem könnyű összegyűjteni, különösen a légkondicionáló (párásító) tüdő esetében, és nehéz esetekben egy szakértői helyszíni felmérés hasznos lehet.

Bonyolult esetekben vagy olyan esetekben, amikor nem volt környezeti expozíció, nyílt tüdőbiopsziára lehet szükség.

A bronchoalveoláris mosást gyakran használják segédeszközként az intersticiális tüdőbetegség diagnosztizálásában, de értéke még nem ismert.

A limfociták, különösen a T-sejtek száma megnövekedhet túlérzékenységi tüdőgyulladásban (és sarcoidosisban).

A túlérzékenységi pneumonitis egyes stádiumaiban a CD8+ T-sejt szubpopuláció (szuppresszor/citotoxikus), míg az aktív sarcoidosisban a CD4+ T-sejt szubpopuláció (helper/induktor) dominálhat.

A transzbronchiális biopszia nagyon korlátozott értékű, és a kis mintaméret miatt zavaró lehet.

Az atipikus farmertüdő (tüdő-mikotoxikózis) lázból, hidegrázásból és köhögésből álló szindrómára utal, amely a penészes takarmány intenzív kitettsége után órákon belül jelentkezik (pl. siló kinyitásakor); nem találtak precipitint, ami nem immunológiai mechanizmusra utal.

Általában tüdőinfiltrátumok vannak jelen. Ezt az Aspergillusszal szennyezett régi szilázshoz kapcsolódó állapotot meg kell különböztetni a silótöltő betegségtől, amelyet a friss szilázs által termelt mérgező nitrogén-oxidok okoznak.

A toxikus szerves por szindrómát átmeneti láz és testfájdalmak jellemzik, légúti tünetekkel vagy anélkül, és kimutatható szenzibilizáció nélkül a mezőgazdasági pornak való kitettség után (pl. szénanátha).

A párásító láz a szennyezett fűtési, hűtési és párásító rendszerekkel kapcsolatos esetekre utal.

Az endotoxinról azt gondolják, hogy etiológiai szerepet játszik a szerves mérgező por szindrómában és a párásító lázban.

Tenyésztési és szerológiai vizsgálatok alapján a túlérzékenységi tüdőgyulladás megkülönböztethető a psittacosistól, a vírusos tüdőgyulladástól és más fertőző tüdőgyulladástól

A klinikai leletek, a röntgensugarak és a tüdőfunkciós tesztek hasonlósága miatt nehéz lehet megkülönböztetni az idiopátiás tüdőfibrózist (Hamman-Rich-szindróma, kriptogén fibrózisos alveolitis, Liebow-féle gyakori interstitialis tüdőgyulladás) a túlérzékenységi tüdőgyulladástól, ha nem kapja meg a tipikus történetet. expozíció, majd akut epizód.

A felnőttkori bronchiolitis egyes változatai (pl. obliterans bronchiolitis pneumoniával [BOOP]) restriktív (intersticiális) betegségként nyilvánulhatnak meg, és nehéz lehet megkülönböztetni jelentősebb anamnézis vagy nyílt biopsziával nyert tipikus leletek nélkül.

A túlérzékenységi tüdőgyulladás diagnózisa

A diagnózis a környezeti expozíció anamnézisén és a megfelelő klinikai, röntgen- és tüdőfunkciós eredményeken alapul.

A feltételezett antigén elleni specifikus kicsapó antitestek jelenléte a szérumban segít a diagnózis megerősítésében, bár sem jelenlétük, sem hiányuk nem tekinthető meghatározónak.

Bonyolult esetekben vagy olyan esetekben, amikor nem volt környezeti expozíció, nyílt tüdőbiopsziára lehet szükség.

A bronchoalveoláris mosást gyakran használják segédeszközként az intersticiális tüdőbetegség diagnosztizálásában, de értéke még nem ismert.

A limfociták, különösen a T-sejtek száma megnövekedhet túlérzékenységi tüdőgyulladásban (és sarcoidosisban).

A transzbronchiális biopszia nagyon korlátozott értékű, és a kis mintaméret miatt zavaró lehet.

Kapcsolódó hozzászólások

Egészségügyi kiadások Olaszországban: növekvő teher a háztartásokra

11. április 2024.

Aviary Alert: A vírus evolúciója és az emberi kockázatok között

4. április 2024.

Egy nap sárgában endometriózis ellen

28. március 2024.

Remény és innováció a hasnyálmirigyrák elleni küzdelemben

27. március 2024.

A párásító láz a szennyezett fűtési, hűtési és párásító rendszerekkel kapcsolatos esetekre utal.

Az endotoxinról azt gondolják, hogy etiológiai szerepet játszik a szerves mérgező por szindrómában és a párásító lázban.

Tenyésztési és szerológiai vizsgálatok alapján a túlérzékenységi tüdőgyulladás megkülönböztethető a psittacosistól, a vírusos tüdőgyulladástól és más fertőző tüdőgyulladástól.

Az autoimmunitás jelei, mint például a pozitív antinukleáris antitest- vagy latexrögzítési teszt vagy a kötőszöveti érbetegség (kollagenopátiák) jelenléte a gyakori interstitialis pneumonitis idiopátiás vagy másodlagos formájára utalnak.

A krónikus eozinofil tüdőgyulladást gyakran perifériás vér eozinofíliája kíséri.

A szarkoidózis gyakran a hilar és a paratrachealis nyirokcsomók megnagyobbodását okozza, és más szerveket is érinthet.

A vasculitis és granulomatosis által jellemzett pulmonalis szindrómákat (Wegener granulomatosis, lymphomatoid granulomatosis és allergiás granulomatosis [Churg-Strauss szindróma]) általában a felső légutak vagy a vesék érintettsége kíséri.

A bronchiális asztma és az allergiás bronchopulmonalis aspergillosis inkább eozinofiliát és légúti elzáródást okoz, mint korlátozó változásokat.

Profilaxis és terápia

A leghatékonyabb terápia a kiváltó ágens további expozíciójának elkerülése.

Az akut forma önkorlátozó, ha más expozíciót elkerülnek.

A társadalmi-gazdasági tényezők megakadályozhatják a teljes környezeti változást.

Hatékony lehet a por elleni védekezés vagy a védőmaszkok használata a káros por kiszűrésére a szennyezett területeken.

Néha kémiai módszerekkel megakadályozható az antigén organizmusok növekedése (pl. szénában).

A nedves szellőzőrendszerek és a megfelelő munkaterületek alapos tisztítása is hatásos bizonyos helyzetekben.

A kortikoszteroidok hasznosak lehetnek súlyos akut vagy szubakut esetekben, de nem mutatták ki, hogy megváltoztatnák a krónikus betegségek következményeit.

A napi 60 mg prednizont po 1-2 hétig adják be, majd 2 hétig csökkentik. egymást követően 20 mg/nap-ig, majd heti 2.5 mg-mal csökkentve a teljes szuszpenzióig.

A tünetek kiújulása vagy súlyosbodása a rendszer módosítását igényli.

Az antibiotikumok adása nem javallt, kivéve, ha egymásra utaló fertőzés áll fenn.