Akut és krónikus légzési elégtelenségben szenvedő betegek kezelése: áttekintés

By Cristiano Antonino On 18. április 2023.

A légzési elégtelenség különböző típusaiban olyan állapot, amelyet a vészhelyzetben dolgozóknak nagyon jól kell tudniuk.

Légzési elégtelenségben szenvedő beteg kezelése

Az ilyen klinikai képpel rendelkező betegek kezelése különösen összetett és halálveszélyes.

Ezért a jobb beavatkozás érdekében tanácsos alaposan tanulmányozni az okokat, tüneteket és következményeket.

Továbbá a cikk végén számos ad hoc betekintést is lehet majd találni.

A „légzési elégtelenség” olyan szindrómára utal, amely abból ered, hogy a teljes légzőrendszer (nem csak a tüdő, ahogyan tévesen gondolják) nem képes ellátni számos funkcióját, beleértve azt a létfontosságú funkciót, amely biztosítja a szervezet megfelelő gázcseréjét (szén-dioxid - oxigén) nyugalomban és terhelés alatt egyaránt.

Légzési elégtelenségben szenvedő betegeknél hipoxémia (az artériás vér oxigénszintjének csökkenése) lép fel, amely hypercapniával (szén-dioxid-értékek emelkedése) társulhat, amely potenciálisan végzetes lehet.

Mivel különböző betegségek során jelentkező klinikai állapotról van szó, nem önálló betegségnek, hanem szindrómának tekintjük.

Normokapnikus és hiperkapniás légzési elégtelenség

Attól függően, hogy csak az oxigénellátást, vagy a szén-dioxid eltávolítását is érinti, arról beszélünk:

Normokapnikus (vagy részleges vagy hipoxémiás vagy I-es típusú) légzési elégtelenség: hypercapnia nélküli hypoxemia, azaz normál PaCO2 szint (PaO2 < 2 Hgmm; PaCO60 < 2 Hgmm) jelenlétében alacsony PaO45 szint.
Hiperkapniás (vagy globális, vagy teljes, vagy II-es típusú) légzési elégtelenség: hypoxaemia és hypercapnia egyaránt megfigyelhető, azaz alacsony és magas PaO2 szint is (PaO2 < 60 Hgmm; PaCO2 > 45 Hgmm). Ebben az esetben, különösen a súlyos és gyorsan kezdődő formákban, a jelenlévő szén-dioxid-többlet savassá teszi a vért (az artériás vér pH-ja 7.30 alá csökken). Az első fázisban a vesék megpróbálják pufferelni és kompenzálni ezt a túlzott savasságot, így a bikarbonátokat a keringésbe bocsátják. Amikor még ez a kompenzációs mechanizmus is elégtelenné válik, légúti acidózis lép fel, amely állapot egészségügyi vészhelyzetet jelent.

Mindkét típus akut vagy krónikus formában nyilvánulhat meg.

Létezik egy harmadik formája is: a súlyosbodó krónikus légzési elégtelenség, más néven „akuttól krónikusig”, ami gyakori szövődmény COPD-s betegeknél.

Egy másik lehetséges besorolás azon alapul, hogy csak fizikai terhelés mellett, vagy akár nyugalomban is előfordul, ami alapján megkülönböztetünk:

látens légzési elégtelenség: terhelés alatt jelentkezik, de nyugalomban NEM;
manifeszt légzési elégtelenség: nyugalomban jelentkezik, és terhelés alatt súlyosbodhat.

Akut légzési elégtelenség

Az akut légzési elégtelenség a legsúlyosabb formája.

A súlyosság a légzési elégtelenség megnyilvánulásának gyorsaságával is összefügg, mivel az elégtelenség az értékek nagymértékű változásával jelentkezhet, még akkor is, ha maguk az értékek a normán belül maradnak.

Krónikus légzési elégtelenség

A krónikus légzési elégtelenség általában kevésbé súlyos, mint az akut forma, de ezért nem tekinthető nem veszélyesnek.

Lassabban fordul elő (hónapok vagy évek), és van egy súlyosabb formája, amelyet „krónikus súlyosbodott légzési elégtelenségnek” neveznek, a krónikus forma során a PaCO2 gyors és gyors emelkedése alkalmával.

Ebben az esetben a terápiák korlátozottak, mivel visszatérnek a korábbi helyzethez (a krónikus formához).

Az akut és krónikus légzési elégtelenség okai

Az akut és krónikus légzési elégtelenséget általában a következők okozhatják:

akut tüdőödéma;
masszív tüdőembólia;
feszültség pneumothorax;
krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD), amely a krónikus vagy akut formával összefüggésben növeli a halálozás veszélyét és kockázatát;
légzési zavar szindróma;
bronchiális asztma;
hemothorax, mint szövődmény a kezelés során;
fejsérülés.

Környezeti okok

állandóság nagy magasságban még egészséges alanyoknál is az O2 ritkasága miatt;
alacsony O2 koncentrációjú környezetben.

Neurológiai és mozgásszervi okok

Guillan Barré szindróma;
tetanusz és botulinum toxinok;
barbiturát mérgezés;
myasthenia gravis;
izomdisztrófiák;
bulbáris poliomyelitis;
tetraplegia;
kypho-scoliosis;
mobil csappantyú.

Kardiovaszkuláris okok

súlyos pulmonális hipertónia;
veleszületett szívbetegség;
sokk;
intrapulmonális arteriovenosus shuntok;
tüdőembólia;
tüdőinfarktus.

A tüdő parenchyma patológiái

tüdőödéma;
pneumokoniózis;
atelektázia;
pneumothorax;
COPD;
asztma;
ARDS;
tüdő-fibrózis;
cisztás fibrózis;
tüdőgyulladás.

Egyéb okok

myxedema kóma;
súlyos elhízás (2. vagy 3. fokozat).

Az I. típusú légzési elégtelenség a leggyakoribb formája, gyakorlatilag minden tüdőt érintő kóros állapotban megtalálható.

A leggyakoribbak közül néhány a tüdőödéma vagy tüdőgyulladás.

A II. típusú forma megtalálható például a krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) és az asztma súlyos formáiban.

A légzési elégtelenség jelei és tünetei

A krónikus légzési elégtelenség formái a keringő vörösvértestek számának növekedésével jellemezhetők, ez egy kompenzációs rendszer, amelyet a szervezet azért alkalmaz, hogy a lehető legtöbb oxigént szállítsa.

A krónikus légzési elégtelenségben szenvedő betegek gyakran szenvednek krónikus cor pulmonale néven ismert szívbetegségben is, amelyet a szív jobb oldali szakaszainak szerkezetének és funkcióinak megváltozása jellemez (a jobb kamra falai megvastagodtak és/vagy kitágultak), amelyekről kiderül, hogy pumpálnak. vér a tüdő keringésében, amely a tüdő szerkezetében bekövetkezett változások miatt magas vérnyomással (pulmonális hipertónia) fordul elő.

Akut légzési elégtelenség jelei

A klinikai jelek és tünetek a vérgáz változásaihoz kapcsolódnak:

A) A hipoxiával kapcsolatos tünetek:

cianózis: a bőr kékes elszíneződése az oxigénhez nem kötött hemoglobin (csökkent hemoglobin) jelenléte miatt 5 g /100 ml-nél nagyobb koncentrációban;
tachypnea;
polypnea;
nehézlégzés (bár lehet, hogy hiányzik);
tachycardia;
Fokozott vérnyomás;
perifériás értágulat;
tüdő artériás hipertónia;
Neurológiai rendellenességek;
asthenia és izomgörcsök;
eszik

B) A hypercapniával kapcsolatos tünetek:

acidemia: oliguria, gyomor-bélrendszeri savtúlválasztás, gyomorfekély, nyáladzás, túlzott izzadás;
agyi értágulat az intracranialis magas vérnyomásig: megterhelő fejfájás, hányás, neuropszichés rendellenességek;
érzékszervi zsibbadás, hiperkapniás kóma;
nehézlégzés.

C) Krónikus légzési elégtelenség jelei

nehézlégzés;
asthenia (fáradtság);
krónikus encephalopathia;
krónikus légúti acidózis;
magas vérnyomás;
tüdő hypertonia;
krónikus pulmonális szív;
poliglobuliák.

A légzési elégtelenség diagnózisa

A PaO2 (az oxigén parciális nyomása az artériás vérben) szintje, amely alatt légzési elégtelenségről beszélünk, 60 Hgmm.

Ezt a határértéket azért választottuk, mert ez szorosan összefügg a hemoglobin disszociációs görbe kritikus pontjával, amely alatt a görbe meredek, és a PaO2 kis változása is elegendő ahhoz, hogy a vér oxigéntartalmát nagymértékben változtassa.

Hasonlóképpen, megegyezés szerint a 45 Hgmm PaCO2 határértéket választották a hypercapnia esetében.

A légzési elégtelenség diagnosztizálásához az orvos a következőkre támaszkodik:

Klinikai megfontolások anamnézis és fizikális vizsgálat alapján: a beteg tudatállapotának felmérése, esetleges oki társbetegségek felkutatása, tüdő- és szívobjektivitás.
Laboratóriumi vizsgálatok: vérgáz analízis, hemoglobin telítettség, artériás pH, bikarbonát koncentráció, hematokrit, vizeletürítés és vesefunkció (azotemia, kreatininaemia).
Diagnosztikai képalkotás: EKG, spirometria és egyéb tüdőfunkciós vizsgálatok, echokardiogram, mellkasröntgen, CT, CT angiográfia, tüdőszcintigráfia.

Légzési elégtelenség kezelése

A cél kettő:

a légzési elégtelenséghez kapcsolódó olyan szövődmények azonosítása és kezelése, amelyek veszélyeztethetik a beteg életét;
azonosítani és kezelni a kiváltó okokat, amelyek a légzési funkció elégtelenségéhez vezettek.

Az ARF-ben szenvedő betegeknél az orvos elsődleges feladatai közül kettő:

korrigálja a hipoxiát (esetleg oxigén beadásával);
az esetlegesen előforduló légúti acidózis kezelésére.

A legtöbb esetben az egyszerű oxigénmaszkot használják, de jobb alternatíva lehet a Venturi maszk.

Akutabb esetekben NIV (nem invazív lélegeztetés) vagy gépi lélegeztetés alkalmazható. hasznos segédeszköz lehet az orrkanül vagy a guedel/majonéz típusú arany garatkanül (azonban Glasgow 3 ill. AVPU=U).

A páciensnek beadandó oxigén százalékos arányát az határozza meg, hogy el kell érni egy adott oxigéntelítési célt, ahol az SaO2 88% és 92% közötti; 2% és 96% közötti SaO97-értékkel IMA és STROKE esetén és 100% traumás eseményekben.

Mind az oxigén beadásának módját, mind a FiO2-t (az oxigén százaléka), mind az O2 liter/percben kifejezett mennyiségét a beadandó telítési cél elérése határozza meg.

Kapcsolódó hozzászólások

Egészségügyi kiadások Olaszországban: növekvő teher a háztartásokra

11. április 2024.

Aviary Alert: A vírus evolúciója és az emberi kockázatok között

4. április 2024.

Egy nap sárgában endometriózis ellen

28. március 2024.

Remény és innováció a hasnyálmirigyrák elleni küzdelemben

27. március 2024.

Krónikus légzési elégtelenség kezelése

A kezelés a kapcsolódó betegségtől függően változik: a gyógyszeres kezelésen (antibiotikumok, hörgőtágítók) kívül életmód-korrekciót is tartalmazhat (dohányzástól, alkoholtól való tartózkodás, kiegyensúlyozott étrend követése a súlycsökkentés érdekében stb.).