Wolff - Parkinson - White szindróma WPW: mi ez és mi okozza?

By Cristiano Antonino On 24. június 2023.

Wolff – Parkinson – White szindróma – a továbbiakban röviden WPW-szindróma – a supraventrikuláris tachycardia egy sajátos formája, amelyben a szívritmus normális vezetési köre mellett egy járulékos vezetési köteg is érintett, ami a betegeknél , születésétől jelen van

A magzati élet során, azaz a szív kialakulásakor a szív pitvarjai számos ritmusvezetési köteggel kapcsolódnak a kamrákhoz, amelyek születés után fiziológiailag eltűnnek; mind egy kivételével: az Ő kötege.

Egyes esetekben azonban ezen járulékos kötegek némelyike abnormálisan fennmaradhat, és felelős lehet a tachycardiás epizódokért gyermekkorban vagy akár újszülöttkor is, éppen azért, mert ez a kiegészítő köteg veleszületett eredetű.

Normális, fiziológiás körülmények között a szívverés elektromos impulzusa a pitvarból a kamrákba egyirányú, azaz egyetlen útvonalon halad, amely a pitvarkamrai csomópontból és a His kötegéből áll.

Ez a csomópont olyan tulajdonságokkal rendelkezik, hogy képes megvédeni a kamrákat – mintha szűrő lenne – a túl gyors és potenciálisan veszélyes pitvari impulzusoktól.

WPW-szindróma esetén a pitvarok és a kamrák között a tricuspidalis és mitralis billentyűgyűrűk különböző helyein találhatók úgynevezett „kiegészítő” vezetési utak, amelyek nem látják el a korábban említett „szűrési” feladatot, kóros impulzusokat okozva. hogy még nagyon magas frekvencián is elérje a kamrákat.

WPW (Wolff – Parkinson – White) szindróma: hogyan lehet felismerni a tüneteket

A WPW szindróma felelős lehet a paroxizmális supraventrikuláris tachycardia kialakulásáért.

Ha egy gyermeket érint ez a szindróma, nagy a kockázata a szívritmuszavarok kialakulásának, amelyek leggyakoribb tünetei közé tartoznak az olyan speciális tünetek, mint a légszomj vagy légszomj, de általános tünetek is, mint pl. szokatlan álmosság vagy étvágytalanság; ezek a fiatal betegek gyors és látható mellkasi pulzációval is jelentkezhetnek a kóros és szabálytalan szívverés miatt. Egyes esetekben az állapotot bonyolíthatja a szívelégtelenség kialakulása.

A betegséget azonban nem mindig veszik észre már gyermekkorban: a WPW-szindrómás betegek évekig jó egészségnek örvendhetnek.

Serdülőknél és felnőtteknél a WPW-szindróma 20 éves kor körül szívritmuszavarral nyilvánul meg: a betegek panaszkodhatnak szívdobogásról, amely rendszerint hirtelen kezdődik edzés közben.

Előfordulhat, hogy ezek csak néhány másodpercig tartanak, vagy az erőfeszítés leállítása után még sok órán keresztül fennmaradhatnak.

Ha a szívdobogás különösen tartós, és nagyon magas pulzusszámmal jellemezhető, akkor a beteg ájulási epizódjaiért is felelősek lehetnek.

A beteg által érzett szívdobogás a pitvarból a kamrák irányába érkezõ nagyon gyors impulzusok eredménye, amelyek a normálisnál sokkal gyorsabban továbbadódnak.

Olyan gyors, hogy akár végzetes is lehet. Ennek nem csak az az oka, hogy a szív nem hatékony ilyen gyors verésnél, hanem azért is, mert az ilyen felgyorsult szívverés kamrafibrillációba fordulhat, amely végzetes lehet, különösen, ha nem kezelik időben.

Wolff-Parkinson-White szindróma diagnosztizálása

Ha a betegnél – vagy nagyon fiatal betegeknél a beteg hozzátartozóinál – a fent említett tünetek közül néhányat észlelni kezdenek, célszerű mielőbb kardiológus szakorvoshoz fordulni, hogy – WPW szindróma esetén – azonnal elvégezhető a legmegfelelőbb kezelés.

A vizsgálat során a kardiológus mindenekelőtt a beteg alapos anamnézisét végzi el, hogy rámutasson az esetleges gyanús tünetekre, amelyeket a beteg vagy családtagjai nem vettek észre.

A beteg kórtörténetének vagy családi anamnézisének megismerése segíthet a diagnózis megkönnyítésében vagy felgyorsításában.

A WPW-szindróma gyanúja könnyen megerősíthető egy egyszerű elektrokardiogram elvégzésével, mivel a többi tachycardia típustól eltérően ez a szindróma specifikus EKGrafikus jelekkel rendelkezik.

Ha az elektrokardiogram a WPW-szindrómára jellemző elváltozásokat jelez, a kardiológus általában elektrofiziológiai vizsgálat elvégzését is javasolja, amely pontosabb információt nyújthat a járulékos köteg vezetőképességéről, például a járulékos út elhelyezkedéséről.

Wolff – Parkinson – White szindróma: a legmegfelelőbb terápia

A Wolff-Parkinson-White-szindróma kezelésére leggyakrabban javasolt terápiák a manőverek végrehajtásától és a szívritmus normalizálását célzó gyógyszerek felírásától az olyan eljárásokig terjedhetnek, mint az abláció, amennyiben szükségesnek ítélik. .

WPW szindróma és paroxizmális supraventrikuláris tachycardia epizódjai esetén bizonyos vagus manőverek hatékonyságát vizsgálták és igazolták, amelyek – a vagus ideg stimulálásával – csökkentik a szívfrekvenciát.

Ezek a manőverek különösen hatékonyak, ha a tachycardiás epizód kezdetekor hajtják végre őket.

Ha a manőverek önmagukban nem elegendőek, a szívritmuszavar megszüntetése érdekében kombinálhatók antiaritmiás szereken alapuló gyógyszeres terápiával, mint például a verapamil vagy adenozin vagy digoxin prepubertás korban.

Ez a gyógyszeres terápia – mindig a kardiológus szoros felügyelete mellett – krónikus terápiaként is felfogható, a tachycardiás epizódok kordában tartása céljából.

Ha ezek a terápiák nem elegendőek a patológia kontrollálásához, szükség lehet a szívbe helyezett katéterrel történő ablációra, azaz a járulékos pálya részleges megsemmisítésére meghatározott frekvenciájú energia leadásával.

A módszer pozitív kimenetelét az esetek 95%-ában rögzítették; ezt az eljárást fiatal betegeknek is ajánljuk, hogy életük hátralévő részében ne kelljen antiarrhythmiás gyógyszeres kezelésre.