A heart attack occurs when the blood supply to the heart muscle (myocardium) decreases or fails as a result of occlusion of one or more coronary arteries

Tachycardia: beszéljünk a pulzusszámról

By Cristiano Antonino On 12. június 2023.

Ha nyugalmi állapotban a szívfrekvencia a normálisnak tartott értékek fölé emelkedik, akkor tachycardiáról beszélünk

Ezt az állapotot a szívösszehúzódást szabályozó elektromos impulzusok generálásának vagy terjedésének rendellenessége okozza, és eltérő természetű lehet, attól függően, hogy az impulzus melyik helyről indul.

Ennek a rendellenességnek a diagnosztizálásához elektrokardiogramra (EKG) van szükség, amely rögzíti a szív elektromos impulzusait és azok vezetését, míg a kezelés az adott októl függően változhat.

Mi a tachikardia?

Normális esetben, nyugalmi körülmények között, a pulzusszám 60 és 100 ütés/perc között van; ezért tachycardiáról beszélünk, ha a nyugalmi pulzusszám (HR) meghaladja a 100 ütést percenként (bpm).

A rendellenesség természete és okai különböző eredetűek lehetnek, és ezen állapotok diagnózisa bizonyos specifikus vizsgálatokat igényel.

A pulzusszámot egy sor olyan mechanizmus szabályozza finoman, amelyek befolyásolják az elektromos impulzusok szívszöveten keresztül az izomba történő átvitelét; bizonyos körülmények között rendellenességek léphetnek fel a szív elektromos hálózataiban, így a szívfrekvencia túlzottan emelkedhet vagy csökkenhet, ami tachycardiás vagy brachycardiás epizódokat okozhat.

Bár bizonyos esetekben, például stressz, trauma vagy láz, a tachycardia nincs összefüggésben más egészségügyi problémákkal, fontos figyelmeztető jel lehet, amelyet nem szabad alábecsülni: szívbetegségre vagy más kóros alapbetegségre utalhat.

A tachycardia típusai

Hogyan működnek a szív elektromos hálózatai

A szívben, a jobb pitvar belsejében található az úgynevezett sinoatriális csomópont, egyfajta természetes pacemaker, amelyből elektromos impulzusok származnak; ezek az impulzusok a pitvar izomszövetébe kerülnek, összehúzódást és az ebből eredő vérkeringést kiváltva.

Az elektromos jelek ezután eljutnak az úgynevezett atrioventricularis csomóponthoz, amely továbbítja őket egy másik sejtcsoportnak, az úgynevezett His-kötegnek, amely az impulzust a pitvarkamrai csomópontból a két kamrába vezeti, amelyek összehúzódnak, és vért pumpálnak a szervezetbe.

Paroxizmális vagy sinus tachycardia és egyéb szívritmuszavarok

Klinikailag a tachycardiának két különböző típusa van: paroxizmális tachycardia és sinus tachycardia.

Vannak más típusú szívritmuszavarok is, amelyek tachycardiát okozhatnak.

Az első csoportba tartozó kórképek leggyakoribb megnyilvánulása a paroxizmális supraventrikuláris tachycardia (TPSV): ez az elektromos impulzus kóros keletkezése miatt kialakuló aritmia, amely nem a sinoatriális csomópontból indul ki, és megváltoztatja a szívritmust. hosszabb-rövidebb ideig.

Ilyen esetekben a pulzusszám elérheti a 200 ütést percenként, és a rohamokat szorongás, izzadás, hipotenzió és szívdobogás (palpitáció) kísérheti.

Az aritmia okai sokfélék lehetnek, a szívelváltozásoktól és a veleszületett rendellenességektől a gyógyszermérgezésig vagy a gyomor-szív reflexekig.

Tekintettel ezeknek az aritmiáknak a paroxizmális természetére, a rohamok hajlamosak hirtelen fellépni és elhalni, és még a nagyon fiatalokat is érinthetik.

A második esetben azonban a sinus tachycardia az aritmia sokkal gyakoribb és kevésbé veszélyes formája: a sinus ritmus növekedése okozza (azaz a pitvari sinuscsomó megfelelően generálja).

Általában fiziológiai okok váltják ki, mint például erős érzelmek vagy izgató anyagokkal való visszaélés, és az epizódok fokozatosan fordulnak elő.

A leggyakoribb rendellenességek, amelyek tachycardia kialakulásához vezethetnek, a következők:

Pitvarfibrilláció: ez az az állapot, amikor az elektromos impulzusok rendezetlen és szabálytalan módon jönnek létre, ami a pitvarok felgyorsult és koordinálatlan összehúzódását okozza. A pitvarfibrilláció a leggyakoribb olyan állapot, amely tachycardiához vezethet, és előfordulhat az életkor előrehaladtával, illetve szív- és érrendszeri vagy szív- és tüdőbetegségben szenvedő egyéneknél.
Pitvarlebegés: A pitvarlebegés tünetei és okai nagyon hasonlóak a pitvarfibrillációéhoz, azonban ez az állapot abban különbözik, hogy a pitvarok ritmikusan összehúzódnak, bár a normálisnál jóval magasabb gyakorisággal. Ez egy kevésbé gyakori rendellenesség, gyakran más patológiákkal társul; a pitvarlebegés rohamok maguktól is elmúlhatnak, vagy speciális terápiát igényelhetnek.
Kamrafibrilláció: ebben az állapotban a kamrák rendezetlenül összehúzódnak, nem pumpálják hatékonyan a vért a keringésbe; ez egy súlyos rendellenesség, amely nagyon súlyos szövődményekkel járhat, és akár perceken belül halálhoz is vezethet, ha nem tesznek azonnal lépéseket az aritmia megszüntetésére. A legtöbb kamrafibrillációban szenvedő ember általában más szívbetegségben szenved, vagy szívinfarktuson szenvedett.

A tachycardia lehetséges okai

Ha a szív elektromos rendszerében rendellenességek lépnek fel, akkor kisebb-nagyobb aritmiák léphetnek fel, amelyek tachycardiában nyilvánulhatnak meg.

Vannak bizonyos állapotok, amelyek élettanilag vezethetnek ennek az állapotnak a kialakulásához, a szövetek megnövekedett anyagcsere-szükségletei miatt.

Ide tartozik az intenzív fizikai aktivitás, a stresszes vagy szorongásos helyzetek, valamint a testhőmérséklet-emelkedéshez vezető betegségek.

Egyes viselkedések a szívfrekvencia átmeneti változásaihoz kapcsolódnak, mint például a dohányzás, az alkoholfogyasztás vagy az izgalmas anyagok, például a koffein bevitele.

Végül vannak olyan kóros okok és gyógyszerek, amelyek megzavarhatják a szív normális elektromos tevékenységét; ezek tartalmazzák:

pajzsmirigy túlműködés (hyperthyreosis);
Hipertónia vagy artériás hipotenzió;
Anémia;
Szívbetegség, endocarditis vagy myocarditis;
Veleszületett rendellenességek;
Daganatok;
A szívizomszövet károsodása, amelyet szív- és érrendszeri betegség vagy trauma okozhat, például szívinfarktus;
Elektrolit egyensúlyhiány bizonyos ásványi anyagok feleslege vagy hiánya miatt, amelyek szükségesek az elektromos impulzusok megfelelő generálásához;
Fertőzések vagy szepszis;
Akut gyulladás;
Szív- és légúti betegségek;

Tünetek és szövődmények

Tachycardia során a szív túl gyorsan ver, megzavarja az összehúzódások és ellazulások megfelelő sorrendjét, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a vér megfelelően pumpálható legyen a test minden területére; egyrészt ez azt eredményezi, hogy bizonyos szövetek rosszul látják el a vért, ami bizonyos, gyakran tachycardiás állapotokhoz kapcsolódó tünetekhez vezet, mint például légzési nehézség, szívdobogásérzés, ájulás, mellkasi fájdalom és szédülés; másrészt megterheli a szívizmot, több vérre, oxigénre és tápanyagra van szüksége.

Diagnózis

Ha a betegnél a tachycardiás állapotnak tulajdonítható tünetek jelentkeznek, a betegség diagnosztizálására a legalkalmasabb eljárás az elektrokardiogram: az EKG egy teljesen biztonságos és non-invazív diagnosztikai vizsgálat, amely során a beteg mellkasára és a mellkasára erősített elektródák sorozatát kell használni. karok, amelyek rögzítik a szív elektromos aktivitását, és leolvasható nyomok formájában továbbítják a képernyőre.

Az elektrokardiogramnak három típusa van: a nyugalmi EKG, a dinamikus EKG, amely hosszabb ideig rögzíti a szívműködést, és a terheléses EKG.

Abban az esetben, ha a tachycardia szakaszos, és a klasszikus EKG-val nem észlelhető, szív-Holter (vagy Holter szerint dinamikus EKG) írható elő, amelyben a szívverést legalább 24 órán keresztül, hordozható eszközökkel követik.

További vizsgálatok, mint például az echocadiogram, azaz a mozgásban lévő szív ultrahangvizsgálata, amely képes kimutatni a szívizom működésében bekövetkezett változásokat, a rossz vérkeringést és a kóros billentyűket; vagy tilt-teszt, azaz passzív ortosztatikus stimulációs teszt használható diagnosztikai célokra.

Kezelés

A tachycardia egyes formái nem igényelnek kezelést, míg más esetekben gyógyszeres kezeléssel kell beavatkozni.

A roham alatti szívverés lassítása mellett a kezelésnek a jövőbeni epizódok megelőzésére és a szövődmények kockázatának csökkentésére kell irányulnia.

A kardiológus különösen antiaritmiás gyógyszereket, kalciumcsatorna-blokkolókat és béta-blokkolókat írhat fel a pulzusszám szabályozására.

Alternatív megoldásként kevésbé súlyos esetekben és orvosa tanácsára bizonyos manővereket hajthat végre a pulzusszám csökkentésére: ezek közé tartozik a kényszerkilégzés zárt glottis mellett (Valsalva-manőver), jég alkalmazása az arcra, a nyaki artéria egyoldalú összenyomása. vagy a szemgolyó kétoldali masszázsa.

Ezeket az eljárásokat szigorú orvosi felügyelet mellett kell elvégezni, mivel jelentős mellékhatásokhoz vezethetnek.

Súlyosabb esetekben invazívabb eljárásokra lehet szükség, például szívablációra, amelynek során kis vezetékeket helyeznek az erekbe, hogy elpusztítsák azt a területet, ahol a kóros impulzusok keletkeznek.

A tachycardia egyéb formái pacemaker vagy beültethető kardioverter behelyezésével kezelhetők Defibrillátor (ICD), pulzusgeneráló eszközök, amelyeket a mellkasba ültetnek be, és megfelelően szabályozzák a pulzusszámot.

Végül vészhelyzetben alkalmazható a kardioverzió, egy olyan eljárás, amelyben a szívet elektromos impulzusok stimulálják egy automatikus külső defibrillátoron (AED) keresztül.