Szembetegségek: strabismus

By Cristiano Antonino On 18. június 2023.

A leggyakoribb szembetegségek közül, amelyek fő jellemzője a látótengelyek eltérése, a strabismus a fő.

Ez a rendellenesség valójában meglehetősen gyakori lehet, mivel a gyermekek 4%-a szenved tőle, és ezen esetek egy része, ha megfelelő időben kezelik, javítható.

A lakosság mintegy 5%-a szenved ettől a szembetegségtől

A strabismus azonban nem csak a gyermekeket érinti, hanem sok felnőttet is, akiknek fő tünete a látási tengelyek elromlása.

A strabismus okai sokak lehetnek, de általában a szemizmok hibás működése miatt, amelyek nem engedik, hogy a szemek egy irányba nézzenek.

Ez akadályozza a szem tájolását.

Ez a tényező azután helytelen binokuláris látást és a sztereoszkópikus érzék kifejlődésének kudarcát eredményezi, mivel az agy nem tud információt szerezni a két szem retinájából.

Mi az a strabismus

Pontosabban, a strabismus olyan patológia, amely a szemek helytelen beállításával jár.

Ezért vannak eltérések a vízszintes, függőleges és torziós tengelyben.

A strabismus tehát abból a betegségből ered, amely a szem izom- és neuromuszkuláris mechanizmusainak hibája miatt eltérő szemmozgásokat okoz.

Ez a patológia idővel állandó vagy időszakos is lehet.

Sőt, ahogy az várható volt, ez a betegség korán és gyermekkorban észlelve műtéttel vagy speciális terápiával megoldható vagy megváltoztatható.

Felnőtteknél viszont ez a patológia a nem megfelelő izomműködés tünete lehet, amely nem korrigálható.

A sztrabizmus típusai

A strabismusnak különböző típusai vannak, mivel különböző funkcionális problémákhoz vezethetnek.

A látásromlás valójában az egyik leggyakoribb tünet, amely a különböző típusú strabismushoz kapcsolódik.

Ennek a patológiának a besorolása különböző tényezőktől, például az okoktól vagy a szem irányától függően változhat.

A strabismus leggyakoribb típusai a következők:

Konvergens, divergens vagy függőleges strabismus. Az elsőt exotropiának is nevezik, és az egyik vagy mindkét szem befelé fordul. A másodikat Exotropiának is nevezik, és arra utal, amikor a szem kifelé néz. Ha viszont a szem felfelé vagy lefelé néz, azt függőleges strabismusnak nevezik, az előbbi hypertropia, az utóbbi pedig a hypotropia.
A strabismus a szemizmok működése szerint is osztályozható. A legtöbb ilyen rendellenességet valójában a szemizom meghibásodása okozza, ebben az esetben bénulásnak nevezik.

Ez gyakran izomsérülés következménye, amely lehet gyulladásos, ideges vagy traumás. A strabismusnak azonban vannak különböző formái is, amelyeknél külön-külön elemezve a szemizmok működőképesek, de külső tényezők, például az idegek sztrabizmushoz vezethetnek.

A strabismus másik felosztása a tonik, az alkalmazkodó vagy a vegyes.

Ez a besorolás a szem konvergencia és az akkomodáció közötti kapcsolaton alapul.

A patogenezis a közepes és magas hypermetropiához kötődik, így az alanynak nem csak fiziológiailag a közeli látáshoz, hanem patológiailag is alkalmazkodnia kell a távoli látáshoz, még távoli fixációban is konvergenciát idézve elő, így generálva az eltérést: ezért akkomodatív strabismusnak nevezik.

Tonikus strabismusról beszélünk, amikor a konvergencia megnövekszik egy beidegzési, izom- vagy orbitális hiba miatt.

Vegyes strabismus esetén mindkét tényező strabismushoz vezet.

Tünetek

A strabismus tünetei közül minden bizonnyal a leggyakoribb a szem eltérése.

A strabismus tünetei azonban nem csak a szem irányával kapcsolatosak, hanem látási problémák vagy fájdalom is előfordulhat.

Felnőttek és gyermekek körében az egyik leggyakoribb tünet a rossz mélységérzékelés (a sztereopszis kialakulásának elmaradása vagy elvesztése), de a látásromlás is.

Főleg felnőtteknél a strabismus fejfájáshoz, homályos, kettős és nehéz látáshoz, valamint szemfáradtsághoz vezethet.

A gyerekeknél viszont az egyik már megszokott tünet a minimálisra csökkentett kettőslátás, ami természetellenes arcmozgásokhoz vezet.

Különösen a kisgyermekek hajlamosak megdönteni az arcukat és felemelni az állukat, hogy jobban lássanak.

A strabismus szövődményei között, így gyakran a diagnózis utáni tünetek között is szerepelhet az amblyopia, azaz a lusta szem jelensége, valamint a csökkent motoros képességek, valamint a gyermekeknél a beszéd vagy járás késése, általában a fejlődés elmaradása. .

A sztrabizmus okai

A strabismus okai sokfélék lehetnek, de három tényezőt kell figyelembe venni a betegség meghatározásakor: a koponyaidegek, a szemizmok és a magasabb agyi központok.

A strabismus előfordulásának egyik oka, különösen fiatal korban, a látászavarok.

A fókuszálási nehézségek vagy a fénytörési hibák, mint például a rövidlátás, a hypermetropia vagy az asztigmatizmus arra vezethetik a gyermeket, hogy eltérítse a szemét.

A jobb látás módját keresve a szem befelé vagy kifelé hajolhat, hogy megpróbáljon fókuszálni.

Ez a mozgás nem önkéntes, hanem az agy az, amely impulzusokat küld a szemnek, hogy elkerülje a kettős látást.

A gyermekeknél a strabismus már széles körben elterjedt okai közé tartozik a lusta szem jelensége.

Abban az esetben, ha a szülők vagy testvérek ambliópiája van, nagyon valószínű, hogy a gyermek is szenved ebben a betegségben.

A strabismust gyakran kombinálják más betegségekkel, például Down-szindrómával vagy agyi bénulással.

Ezek a betegségek valójában a test különböző területeit érinthetik, amelyek meghatározzák az izomműködést és a koordinációt.

Nem ritka, hogy a kancsalság okai közé tartoznak a traumák vagy neurológiai problémák is, amelyek további károsodást okoznak a szemizmokban vagy idegekben.

Más szembetegségek, például szürkehályog is lehetnek a strabismus okai, de a koraszülés, onkológiai állapot, cukorbetegség vagy Graves-kór is befolyásolhatja az előfordulását.

Diagnózis

A strabismus helyes diagnózisához elengedhetetlen egy általános szemvizsgálattal kezdeni.

A vizsgálat során specifikusabb vizsgálatokat lehet kérni a kancsalság súlyosságának és a lehetséges kezelések felmérésére.

A kezdeti vizsgálat során az orvos kérheti a beteg és a család kórtörténetét is, például a közeli hozzátartozóknál előforduló strabismus eseteket, az esetleges gyógyszerszedést és egyéb patológiákat.

A kért vizsgálatok között szerepel a látásélesség teszt, vagyis az a szemvizsgálat, amely során mindkét szem képességeit tesztelik.

Ez a teszt általában a betegtől bizonyos távolságra lévő, megvilágított panelen lévő betűk és számok felismeréséből áll.

A vizsgálat részét képezi az ortoptikus felmérés is teljes szemmotilitás-vizsgálattal, valamint különféle motoros és szenzoros diagnosztikai vizsgálatokkal.

Szintén alapvető fontosságú egy törésteszt annak kiderítésére, hogy van-e mögöttes törési hiba.

Kezelések és gyógymódok

Kapcsolódó hozzászólások

Egészségügyi kiadások Olaszországban: növekvő teher a háztartásokra

11. április 2024.

Aviary Alert: A vírus evolúciója és az emberi kockázatok között

4. április 2024.

Egy nap sárgában endometriózis ellen

28. március 2024.

Remény és innováció a hasnyálmirigyrák elleni küzdelemben

27. március 2024.

Amint fentebb említettük, a strabismus diagnózisának időpontja döntő fontosságú lehet a végső kezelés szempontjából.

Minél korábban észlelik ezt a betegséget, annál valószínűbb, hogy több kezelési lehetőség közül választanak.

A gyermekkori strabismus kezelésének célja különösen a binokuláris látás, a mélységélesség (sztereopsis) megfelelő fejlődésének helyreállítása és a szemek összehangolása.

A strabismus leggyakoribb kezelései a következők:

dioptriás szemüveg használata a fénytörési hibák kiküszöbölésére, például a rövidlátás, az asztigmatizmus és a hypermetropia korrigálása érdekében;
speciális szemgyakorlatok gyakorlása, amelyek edzik a szemizmokat és segítik az agyat a szemimpulzusok értelmezésében;
botulinum toxin befecskendezése az izmokba a szem hibás mozgásának csökkentése érdekében. Ez az injekció gyengíti a szemet, amely aztán természetesen beállítja magát a megfelelő irányba. Ez a fajta kezelés a kancsalság súlyosságától függően állandósulhat, vagy további kezeléseket és terápiát igényelhet.

Strabismus és műtét

Sok esetben a strabismus leghelyesebb és leghatékonyabb kezelési indikációja a műtét, amely a kötőhártya kis bemetszésével a szemizmokon operál.

A műtét során leválasztják őket a szemfalról, majd megfelelően áthelyezik, hogy a már meglévő eltérésnek megfelelően gyengítsék vagy fokozzák hatásukat.

Általános érzéstelenítésre általában gyermekkorú betegeknél van szükség, de lehetőség van arra, hogy felnőttek helyi érzéstelenítésben is elvégezzék a műtétet, hogy a beteg ébren legyen, hogy a műtét során megvizsgálhassa a szemgolyó elhelyezkedését.

Mint minden műtét, ez sem mentes a fertőzés vagy a szervműködés kockázatától, és néha előfordulhat irritáció és fájdalom a posztoperatív időszakban.