Szívbetegségek: ortosztatikus tachycardia (POTS)

By Cristiano Antonino On 17. december 2022.

A poszturális ortosztatikus tachycardia (POTS) olyan diszfunkció, amelyet a szívfrekvencia túlzott és tartós növekedése jellemez állás közben.

A posturális ortosztatikus tachycardia (POTS a posturális ortosztatikus tachycardia szindrómából) a neurovegetatív diszfunkció egyik formája

Jellemzője a pulzusszám túlzott és tartós növekedése álló helyzetben (ortosztatizmus), jelentős vérnyomásesés hiányában.

A legtöbb esetben a poszturális ortosztatikus tachycardia egy kompenzációs mechanizmus az artériás nyomás megfelelő szinten tartásához olyan embereknél, akiknél a perifériás érszűkület nem megfelelő.

A perifériás érszűkület több okból is elégtelen lehet:

Jelentős fizikai dekondicionálás (pl. hosszan tartó ágyazás után);
Autoimmun betegségek;
Neurológiai betegségek;
Genetikai okok (pl. kollagenopátiák, amelyek az erek kötőszövetének hiperlaxiását okozzák).

Egyéb mechanizmusok közé tartoznak a szimpatikus idegrendszer túlműködéséből vagy a renin-angiotenzin hormon tengely megváltozása miatti ortosztatikus tachycardia formái.

Ugyanabban a betegben több mechanizmus is létezhet.

A VILÁG VEZETŐ VÁLLALATA DEFIBRILLÁTOROK ÉS SÜRGŐSSÉGI ORVOSI ESZKÖZÖK KIÁLLÍTÁSÁBAN? LÁTOGATSON MEG A ZOLL BÓDJÁT A VÉSZKIÁLLÍTÁSON

A testtartási ortosztatikus tachycardia tipikus tünetei álló helyzetben jelentkeznek, és a következők:

Palpitáció;
Az agy csökkent vérellátásának (agyi hipoperfúzió) tünetei: szédülés, homályos látás, ismétlődő hirtelen és átmeneti eszméletvesztés (szinkopális epizódok);
A szimpatikus túlaktivitás tünetei: remegés, izzadás és akrocianózis (a testvégtagok kékes elszíneződése: kezek, lábak, orr, fülek).

Emellett az agyi hipoperfúzió és a krónikus szimpatikus túlaktiváció nem szív- és érrendszeri és nem ortosztatikus tünetekhez vezethet, mint például krónikus fáradtság, gyakori fejfájás, visszatérő émelygés és hasi fájdalom, alvászavarok, szorongás és koncentrálási képtelenség.

A poszturális ortosztatikus tachycardia diagnózisa klinikai jellegű, és a következőkön alapul:

A páciens anamnézisének gondos összegyűjtése ortosztatikus és nemnortosztatikus tünetek után kutatva;
A tachycardia kóros formáinak kizárása kardiológiai vizsgálattal és elektrokardiogrammal (EKG);
Az egyéb betegségek (pl. vérszegénység, kiszáradás, pajzsmirigy-túlműködés) miatti tachycardia okainak kizárása orvosi vizsgálattal és vérvétellel.

A további vizsgálatok (pl. neurológiai vizsgálat, echokardiogram, Holter szerinti 24 órás elektrokardiogram) ezen első szintű vizsgálatok eredménye alapján történik.

Az ortosztatikus stresszre adott túlzott tachycardiás választ, amely az ortosztatikus testtartási tachycardiában szenvedő betegeket jellemzi, egy egyszerű és nem invazív teszt dokumentálja.

A 10 perces aktív állóteszt (AST), amely a páciens elektrokardiogrammal és vérnyomásának 10 perces monitorozásából áll klinosztatizmusban (fekvésben), ortosztatizmusra való gyors átmenet során és további 10 percig ortosztatizmus alatt.

Ennek a tesztnek az az előnye a dőlésvizsgálattal szemben, hogy gyorsabb, nem igényel speciális elektromedicinát felszerelés, és természetesebben reprodukálja azt az ortosztatikus stressz-mechanizmust, amelyből a posturális ortosztatikus tachycardia származik. Iskoláskorú gyermekeknél is elvégezhető.

A dőléspróbát úgy végzik el, hogy a gyermek egy dönthető kiságyhoz van rögzítve, amely vízszintesből függőleges helyzetbe tud mozogni, és magában foglalja a vérnyomás és a pulzusszám folyamatos rögzítését.

SZÍVVÉDELEM ÉS SZÍVTÜDŐ ÚJRASZASZCITÁCIÓ? TOVÁBBI INFORMÁCIÓHOZ KERESSE MEG AZ EMD112 STANDARDT VÉSZKIÁLLÍTÁSBAN MOST

A poszturális ortosztatikus tachycardia kezelése elsősorban étrendi és viselkedési intézkedéseken alapul, amelyek magukban foglalják:

Megfelelő hidratálás (≈2 liter víz naponta);
Magas nátriumbevitel;
Állandó testmozgás az alsó végtag izmainak erősítésére és a szív edzésére;
Fékező harisnya használata a vénás visszatérés elősegítésére.

A betegeknek kerülniük kell az olyan helyzeteket is, amelyek súlyosbíthatják a tüneteket (pl. nagyon meleg hely, hosszú ideig tartó mozdulatlan állás).

A gyógyszeres terápia olyan ortosztatikus tachycardia eseteire van fenntartva, amelyeknél a tünetek rontják az életminőséget, és a táplálkozási-magatartási szabályok alkalmazása nem járt eredménnyel.

Az alkalmazott gyógyszerek csökkentik a szívfrekvenciát (pl. béta-blokkolók), növelik a nátrium reabszorpcióját és ezáltal a keringő vérmennyiséget (pl. fludrokortizon) vagy növelik a vérnyomást (pl. midodrin).

Nincs azonban tudományos bizonyíték a gyógyszeres terápia hatékonyságának bizonyítására.

A pszichológiai támogatás gyakran nagyon fontos.

Ami a prognózist illeti, a táplálkozási-viselkedési normák alkalmazása a posturalis orthostaticus tachycardia eseteinek többségében lehetővé teszi a tünetek jelentős enyhítését.

Egyes esetekben azonban a nem gyógyszeres és gyógyszeres beavatkozások nem hatékonyak, és a posturális ortosztatikus tachycardia hátrányosan befolyásolhatja az életminőséget, mivel megnehezíti az egyén számára a szokásos napi tevékenységek elvégzését.