Pulmonális hipertónia: okok, tünetek, diagnózis és kezelés
Amikor pulmonális hipertóniáról beszélünk, egy ritka, általában progresszív légúti betegségre gondolunk, amelyet a pulmonalis artériás erekben megnövekedett vérnyomás jellemez.
Az ok az érfalak megsemmisülése vagy megvastagodása, szűkülése vagy elzáródása, akár teljes, akár részleges.
Ez az állapot a jobb kamra kifáradását okozza, amely – ha figyelmen kívül hagyják – változó súlyosságú szívelégtelenséghez, akár halálhoz is vezethet.
Mi a pulmonalis hipertónia?
Mielőtt jobban megértené, mi a pulmonális hipertónia, célszerű egy kicsit áttekinteni a szív és a tüdő cseréjét.
Normál állapotban a vér a szív jobb oldaláról indul ki, és a tüdőartériákon keresztül a tüdő összes erét átöblíti, egészen a hajszálerekig.
Ezekben a kis edényekben történik a szén-dioxid és az oxigén közötti csere.
A pulmonalis nyomás általában alacsony, így a szív jobb oldala kevésbé izmos, mint a bal oldal (amely ehelyett vért küld a test összes többi részébe), amelyre nagyobb nyomásra van szükség.
Néha azonban megesik, hogy az erek szerkezeti változásai (szűkület, elzáródás, parietális megvastagodás) következtében a nyomás átlagosan 14 Hgmm-ről 25 Hgmm-re emelkedik.
Ilyen körülmények között a jobb kamra túlzott nyomás- és térfogatterhelésnek van kitéve, és összehúzódási károsodást és ezáltal dekompenzációt okozhat.
Vagy előfordulhat, hogy a jobb kamra túlzottan megvastagodik és megduzzad, és kialakul az úgynevezett pulmonalis szív, ami jobb szívelégtelenséget eredményez.
Ha elhanyagolják vagy nem megfelelően kezelik, a pulmonális hipertónia akár halálos szívelégtelenséghez is vezethet.
Mi az oka?
A pulmonalis hipertónia okainak azonosításához különbséget kell tenni a betegségben.
Előfordulhat konkrét kiváltó ok vagy korábbi betegség hiányában is: primer vagy idiopátiás pulmonalis hypertoniáról beszélünk.
A 30 és 50 év közötti nők – kétszer annyian, mint férfiak – különösen érintettek. Ebben az esetben az ok ismeretlen, de a kutatás előrehaladtával bizonyos összefüggéseket azonosítanak a genetikai mutációkkal.
Sajnos még mindig nem ismert az a mechanizmus, amellyel ezek a mutációk pulmonális hipertóniát okoznak.
Emellett nyilvánvalóvá vált, hogy a kábítószerek és anyagok, például a fenfluramin (fogyásban használt anyag), az amfetaminok, a kokain és a szelektív szerotonin-visszavétel-gátlók (SSRI-k) fogyasztása komoly kockázati tényező lehet a betegség kialakulásában.
A pulmonalis hypertonia más betegségekkel együtt is kialakulhat, ebben az esetben szerzett vagy másodlagos magas vérnyomásról beszélünk, ami sokkal gyakoribb, mint az előbbi.
De mik is ezek a vezetési betegségek? Emfizéma, tüdőfibrózis, krónikus obstruktív tüdőbetegség és egyéb tüdőbetegségek, valamint alvási apnoe, alvászavarokhoz kapcsolódó légúti patológiák.
Még mindig a tüdő területén maradva, a magas vérnyomást a területen kialakult embóliák okozhatják.
Szívhibák vagy a bal szív betegségei is okai lehetnek, csakúgy, mint a kötőszövet autoimmun betegségei, mint például a scleroderma vagy a lupus erythematosus.
Végül vannak más betegségek is, amelyek a pulmonális hipertónia kiváltó okai lehetnek, mint például a sarlósejtes vérszegénység, a krónikus májbetegség és a HIV.
A pulmonális hipertónia tünetei
Általában a pulmonális hipertónia meglehetősen kóros légszomjban (vagy nehézlégzésben) nyilvánul meg, amely még nagyon enyhe fizikai aktivitás során is előfordul.
A dyspnoe kísérő könnyed energiavesztés, krónikus fáradtság, szédülés, még enyhe terhelés esetén is szédülés és ájulás.
A betegség előrehaladottabb stádiumában a tünetek súlyosbodnak: nyugalmi légzési nehézségek léphetnek fel, az angina pectorishoz nagyon hasonló fájdalmak jelentkezhetnek, amelyeket a jobb szív szenvedése okoz, valamint folyadékpangás, ami az alsó végtagok ödémáját eredményezi.
A diagnózis
Nyilvánvaló, hogy a pulmonalis hipertónia öndiagnózisát nem lehet felállítani; Ha észreveszi, hogy egészségi állapotában valami olyan mértékben nincs rendben, hogy ezt a patológiát gyanítja, érdemes először konzultálnia háziorvosával, aki a megfelelő szakorvoshoz irányítja.
A másodlagos pulmonális hipertónia esete más: általában a fent felsorolt patológiák esetében már egy szakember követi, aki tudja, hogyan írja elő a megfelelő diagnosztikai vizsgálatokat a diagnózis legjobb megfogalmazása érdekében.
Lépésről lépésre nézzük meg, milyen vizsgálatokat szoktak előírni a helyes diagnózis érdekében.
Mellkasröntgen, amely kiemeli a pulmonalis artériák bármilyen tágulatát.
Transthoracalis echokardiográfia. Ez pontos képet ad a szívről és a jobb pitvarban és a kamrában bekövetkező morfológiai változásokról, amelyekről azt tapasztaltuk, hogy a megnövekedett pulmonális nyomás következménye. Ezen túlmenően, ha echodoppler-vizsgálatot végeznek, a pulmonalis artériában fennálló maximális nyomás közvetett becslése is elérhető.
Spirometria a tüdő rendellenességeinek kimutatására. Ez magában foglalja a különböző légzési paramétereket mérő készülékhez csatlakoztatott csőbe fújást.
A mellkas angiokomputertomográfiája, röntgenvizsgálat a pulmonalis artériák megfigyelésére és az elzáródások kimutatására
Pulmonalis perfuzoros szcintigráfia, olyan vizsgálat, amely lehetővé teszi a tüdő vérkeringésének fényképezését a vérellátási akadályok vagy rendellenességek megfigyelése érdekében.
Mindezek a tesztek nem invazívak, és a katéter szívbe történő bevezetésének előkészületei, ami az egyetlen módszer a végleges diagnózishoz.
A katéternek egy karban vagy lábban kell indulnia, hogy elérje a jobb szívet, és képes legyen közvetlenül mérni bizonyos paramétereket, például a pitvarnyomást, az átlagos pulmonális nyomást és a perctérfogatot.
Ezenkívül csak szívkatéterezéssel lehetséges a pulmonalis vazoreaktivitás vizsgálata: bizonyos gyógyszerekkel kitágítják a tüdőereket, hogy azonosítsák az erekben jelentkező problémákat.
A pulmonalis hypertonia diagnózisának megerősítésére, súlyosságának mérésére és okának megállapítására egyéb vizsgálatok is elvégezhetők:
Vérvizsgálatok az autoimmun betegségek jelenlétének kizárására.
CT angiográfia a tüdőben lévő vérrögök vizsgálatára.
EGA, Haemogasanalysis a vér oxigén és szén-dioxid mennyiségének mérésére artériás mintavételen keresztül.
Kardiopulmonális stresszteszt.
Megelőzhető-e a pulmonalis hipertónia?
Ami a primer pulmonális hipertóniát illeti, nehéz a megelőzésre gondolni, azon kívül, hogy ne tanácsoljuk a fent felsorolt, a betegség kialakulását elősegítő anyagok szedését.
A másodlagos pulmonális hipertóniának nincs is valódi megelőzése, csak az egészségi állapot lehető legjobb kezelése a magas vérnyomást kiváltó kockázati tényezők csökkentése érdekében.
Hogyan kezelik a pulmonális hipertóniát?
Szerencsére évről évre haladnak a kutatások és az orvosi innovációk: egészen a közelmúltig a pulmonalis hypertonia egyetlen lehetséges megoldása a tüdőtranszplantáció, illetve súlyos szívelégtelenség esetén a szív- és tüdőtranszplantáció volt.
Nyilvánvalóan ez egy olyan megoldás volt, amelyet csak a legsúlyosabb esetekben alkalmaztak, mert sok a kockázat és az ellenjavallat.
Mára azonban több olyan kezelés is létezik, amely nem oldja meg végérvényesen a problémát, de lassítja a betegség előrehaladását és határozottan javítja az életminőséget.
El kell azonban mondani, hogy azoknál a betegeknél, akiknél a hypertonia progressziója nem áll meg a legszélsőségesebb esetekben, az egyetlen megoldás továbbra is a transzplantáció marad.
Nyilvánvaló, hogy a kezelés könnyebb lesz, ha pontosan azonosítják az okot.
Nézzük most konkrétan, milyen kezeléseket alkalmaznak a legtöbb esetben:
- A tüdő keringését tágító gyógyszerek alkalmazása: kalcium-antagonisták, prosztaciklinek, endotelin-ellenes gyógyszerek és 5-ös típusú foszfodiészteráz-gátlók (szildenafil és hasonlók).
- Ezek az anyagok képesek csökkenteni a vérnyomást a tüdőartériákban. Ez döntően javíthatja a páciens mindennapi életének minőségét, meghosszabbíthatja a várható élettartamot és csökkentheti a közelgő transzplantáció valószínűségét. Általában az értágítókat a carotis katéterezés során tesztelik a páciensen, mert egyes személyeknél veszélyesek lehetnek.
- Orális antikoagulánsok adása, melyek kombinálhatók diuretikumokkal és egyéb szívelégtelenség terápiákkal keringési dekompenzáció esetén. Ezeket a gyógyszereket a tüneti szövődmények megelőzésére is fel lehet írni. A vízhajtókat különösen a jobb kamra normál térfogatának fenntartására és a végtagok duzzadásának csökkentésére használják; míg az antikoagulánsok a véralvadás megakadályozásával csökkentik a tüdőembólia kockázatát.
- Ha a betegnél csökkent véroxigenizációt észlelnek, az oxigént orrkanülökön vagy oxigénmaszkokon keresztül lehet beadni. Ennek eredményeként csökken a pulmonalis artériák vérnyomása és enyhül a légszomj.
Nyilvánvalóan a betegség másodlagos formájának esete más lesz: a terápia főként az állapot gyógyítását célzó kezeléseken alapul.
Olvassa el még
Emergency Live Még több…Élő: Töltse le újságja új ingyenes alkalmazását IOS és Android rendszerre
Az akut és krónikus légzési elégtelenségben szenvedő betegek kezelése: áttekintés
Obstruktív alvási apnoe: mi ez és hogyan kell kezelni
Pneumológia: Különbség az 1-es és a 2-es típusú légzési elégtelenség között
Kapnográfia a lélegeztető gyakorlatban: miért van szükségünk kapnográfra?
Klinikai áttekintés: Akut légzési distressz szindróma
Mi az a hypercapnia, és hogyan befolyásolja a betegek beavatkozását?
Légzési elégtelenség (hiperkapnia): okok, tünetek, diagnózis, kezelés
Hogyan válasszunk és használjunk pulzoximétert?
Enyhe, súlyos, akut tüdőelégtelenség: tünetek és kezelés
Pulmonális artériás hipertónia: mi ez és miért fontos?
Felszerelés: Mi az a telítettségi oximéter (pulzoximéter) és mire való?
A pulzusoximéter alapvető megértése
Három mindennapi gyakorlat a lélegeztetőgépes betegek biztonságának megőrzéséhez
Orvosi berendezések: Hogyan olvassunk életjel-monitort
Mentőautók: Mi az a sürgősségi elszívó és mikor kell használni?
Életmentő technikák és eljárások: PALS VS ACLS, mik a jelentős különbségek?
A betegek leszívásának célja szedáció alatt
Kiegészítő oxigén: palackok és szellőzőrendszerek az Egyesült Államokban
Alapvető légúti felmérés: áttekintés
A lélegeztetőgép kezelése: A beteg lélegeztetése
Sürgősségi felszerelés: A vészhelyzeti hordlap / VIDEÓ ÚTMUTATÓ
A defibrillátor karbantartása: AED és a működés ellenőrzése
Légzési distressz: Mik a légzési distressz jelei újszülötteknél?
Elszívó egység a sürgősségi ellátáshoz, a megoldás dióhéjban: Spencer JET
Légútkezelés egy közúti baleset után: áttekintés
Tracheális intubáció: mikor, hogyan és miért kell mesterséges légutat létrehozni a beteg számára
Mi az újszülöttkori átmeneti tachypnoe vagy az újszülöttkori nedves tüdő szindróma?
Traumás pneumothorax: tünetek, diagnózis és kezelés
A tenziós pneumothorax diagnózisa a terepen: szívás vagy fújás?
Pneumothorax és Pneumomediastinum: a tüdőbarotraumában szenvedő beteg megmentése
ABC, ABCD és ABCDE szabály a sürgősségi orvoslásban: mit kell tennie a megmentőnek
Többszörös bordatörés, repedéses mellkas (bordavolet) és pneumothorax: áttekintés
Belső vérzés: meghatározás, okok, tünetek, diagnózis, súlyosság, kezelés
A szellőzés, a légzés és az oxigénellátás (légzés) értékelése
Oxigén-ózon terápia: mely patológiák esetén javasolt?
Különbség a mechanikus szellőztetés és az oxigénterápia között
Hiperbár oxigén a sebgyógyulási folyamatban
Vénás trombózis: a tünetektől az új gyógyszerekig
Mi az intravénás kanülálás (IV)? Az eljárás 15 lépése
Orrkanül oxigénterápiához: mi ez, hogyan készül, mikor kell használni
Orrszonda oxigénterápiához: mi ez, hogyan készül, mikor kell használni
Oxigén reduktor: működési elv, alkalmazás
Hogyan válasszunk orvosi szívókészüléket?
Holter monitor: hogyan működik és mikor van rá szükség?
Mi az a betegnyomás-kezelés? Áttekintés
Head Up Tilt Test, hogyan működik a Vagal Syncope okait vizsgáló teszt
Szívszinkopus: mi ez, hogyan diagnosztizálják és kit érint?
Szív Holter, A 24 órás elektrokardiogram jellemzői
Stressz és szorongás a terhesség alatt: Hogyan védjük meg az anyát és a gyermeket
Légzési distressz: Mik a légzési distressz jelei újszülötteknél?
Szepszis: A felmérés feltárta a gyakori gyilkost, amelyről a legtöbb ausztrál még soha nem hallott
Szepszis: Miért veszélyes és fenyegeti a szívet a fertőzés?
Légzési distressz szindróma (ARDS): terápia, mechanikus lélegeztetés, monitorozás
Légzésvizsgálat idős betegeknél: tényezők a légúti vészhelyzetek elkerülésére