Enyhe, súlyos, akut tüdőelégtelenség: tünetek és kezelés

By Cristiano Antonino On 19. április 2023.

A kardiológiában a „tüdőbillentyű elégtelenség” vagy „tüdőelégtelenség” (innen az „IP” mozaikszó) alatt a pulmonalis billentyű inkontinenciáját értjük, vagyis azt a szívbillentyűt, amely lehetővé teszi az oxigénszegény vér átjutását a jobb kamrából a pulmonalis artériába. , amely a tüdőbe viszi (pulmonális véráram)

Normális esetben a szisztolés (szívösszehúzódás) során a jobb kamrából kibocsátott vér a tüdő felé halad anélkül, hogy vissza tudna menni, mivel amint a vér kiürül a szívből, a tüdőbillentyű ismét bezárul, megakadályozva a refluxot.

Ha a pulmonalis billentyű szivárog, lehetővé teszi a vér rendellenes retrográd áramlását a tüdőartériából a jobb kamrába a diasztolé (a kamra telődési fázisa) során.

A vér egy része ezután szó szerint visszakerül a szívbe, nagyobb munkát okozva a szívizomnak, amely krónikusan egyre hatástalanabbá válik.

Az enyhe tüdőelégtelenség a legtöbb embernél normális echokardiográfiás lelet, és általában nem igényel semmilyen beavatkozást.

Más a helyzet közepes vagy súlyos elégtelenség esetén, amelyet gondosan értékelni kell.

Tüdőelégtelenség vagy légzési elégtelenség?

Míg a tüdőelégtelenség szívbillentyűvel kapcsolatos patológiára utal (főleg a kardiológus felelőssége), addig a légzési elégtelenség olyan szindróma, amelyet az egész légzőrendszer képtelensége lát el számos funkciója, beleértve a megfelelő gázcsere biztosítását. a testben.

A légzési elégtelenség főként a tüdőgyógyász feladata.

A tüdőelégtelenség okai

A tüdőelégtelenség leggyakoribb oka a pulmonális hipertónia, amely másodlagos tüdő- és szív- és érrendszeri betegségekhez vezethet.

A tüdőelégtelenség kevésbé gyakori okai a következők:

fertőző endocarditis (a leggyakoribb okok között);
a Fallot-tetralógia sebészeti javítása;
a tüdőartéria idiopátiás dilatációja;
veleszületett szívbillentyű-betegség.

A tüdőelégtelenség ritka okai a következők:

karcinoid szindróma;
reumás ízületi gyulladás;
katéter okozta trauma.

A súlyos tüdőelégtelenség ritka, és leggyakrabban izolált születési rendellenességnek köszönhető, amely a tüdőartéria és a pulmonalis billentyűgyűrű kitágulásához vezet.

A tüdőelégtelenség a jobb kamra megnagyobbodásához és végül jobb szívelégtelenséghez vezethet, de a legtöbb esetben a pulmonalis hypertonia sokkal jelentősebben járul hozzá ezekhez a szövődményekhez.

Ritkán jobb kamrai diszfunkció okozta szívelégtelenség alakul ki, amikor az endocarditis akut pulmonalis billentyű regurgitációt okoz.

Tünettan (a beteg része)

A tüdőelégtelenség általában tünetmentes: kevés betegnél jelentkeznek jobb szívelégtelenség tünetei.

A tünetek közé tartozik a fáradtság és a szívzörej, amelyet általában csak az orvos észlel.

Tünettan (technikai rész az egészségügyi személyzet számára)

A tapintható jelek a pulmonális hipertóniának és a jobb kamrai hipertrófiának tulajdoníthatók. Ezek közé tartozik a 2. szívhang (S2) pulmonális komponense (P2), amely a bal felső szegycsont határán tapintható, és egy elhúzódó jobb kamrai stroke, amelynek amplitúdója megnövekedett a bal alsó és középső szegycsont határán.

Hallgatáskor az 1. szívhang (S1) normális.

Az S2 lehet osztott vagy szimpla.

Ha fel van osztva, a P2 komponens hangos lehet és hallható röviddel az S2 (A2) aorta komponense után pulmonális hipertónia miatt, vagy a P2 késhet a megnövekedett jobb kamrai lökettérfogat miatt.

Az S2 egyszeres lehet a pulmonális billentyű azonnali zárása miatt, összeolvadt A2-P2 komponensekkel, vagy ritkábban a pulmonális billentyű veleszületett hiánya miatt.

A 3. jobb kamrai hang (S3), egy 4. hang (S4) vagy mindkettő hallható szívelégtelenség esetén jobb kamrai diszfunkció vagy jobb kamrai hipertrófia miatt; ezek az auskultációs leletek megkülönböztethetők az LV-től, mivel a bal parasternális 4. bordaközi tér szintjén helyezkednek el, és mivel intenzitásuk az inspiráció hatására növekszik.

A pulmonalis hypertonia miatt kialakuló tüdőelégtelenség zöreje egy magas hangú, decrescendo korai diasztolés zörej, amely P2-vel kezdődik és S1 előtt ér véget, és a jobb középső szegycsontba sugárzik (Graham Steell zörej); legjobban a sztetoszkóp membránjával hallható a bal felső szegycsont határ szintjén, miközben a páciens a kilégzés végén visszatartja a lélegzetét és ülő helyzetben van.

A pulmonalis regurgitáció zöreje pulmonalis hypertonia hiányában rövidebb, mély hangú (durva hangszínnel), és a P2 után kezdődik.

Mindkét zörej hasonlít az aorta regurgitáció zörejére, de megkülönböztethető inspiráció (ami intenzívebbé teszi az IP-zörejt) és Valsalva felszabadulása után.

A Valsalva felszabadulása után a tüdőelégtelenség zöreje azonnal intenzívebbé válik (a jobb szakaszok felé történő azonnali vénás visszatérés miatt), míg az aorta regurgitáció zöreje 4-5 ütemet igényel.

Ezenkívül a lágy pulmonalis regurgitációs zörej néha még lágyabbá válhat belégzés közben, mert ez a zörej általában a 2. bordaközi térben hallható a legjobban, ahol az inspiráció elmozdítja a sztetoszkópot a szívtől.

A veleszületett szívbetegség egyes formáinál a tüdőelégtelenség zöreje meglehetősen rövid, mivel a pulmonalis artéria és a jobb kamra közötti nyomásgradiens gyorsan visszaáll diasztoléban.

A tüdőelégtelenség diagnózisa

A tüdőelégtelenséget gyakran véletlenül diagnosztizálják a mellkas fizikális vizsgálata során (amikor az orvos konkrét zörejt hall), vagy más okból végzett színes Doppler ultrahangvizsgálat során (amelyben a vér visszafolyása jól látható és mérhető).

Emlékeztetni kell azonban arra, hogy az enyhe tüdőelégtelenség normális echokardiográfiás lelet, amely általában nem igényel beavatkozást.

Általában elektrokardiogramot és mellkasröntgenet készítenek.

Az EKG a jobb kamrai hipertrófia jeleit mutathatja, míg a mellkas röntgenfelvétele a jobb kamra megnagyobbodását és a pulmonális hipertónia alapbetegségének jeleit mutathatja.

A diagnózisban alkalmazott egyéb technikák közé tartozik a koszorúér angiográfia és a mágneses rezonancia képalkotás.